Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-183
232 GLXXXIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 7. 1667.) kimondom azt, hogy én ép ugy, mint bárki más, óhajtom, hogy mindazon még függő kérdéseket, melyekből hazánkra terhek hárulnak, melyek a kiegyezési müvet — mint mondatik — be fogják tetőzni, minél előbb befejezhessük, hogy láthassuk már, mint állunk, hogy élvezhessük az igért boldogságot, tudhassuk mindenesetre, hogy mi az, a mit még tennüuk lehet és kell, hogy hazánk állami létét fentarthassuk, hogy hazánk jóllétét előmozdíthassuk. De azért mind ezen tárgyakat is csak ugy kívánom elintéztetni, hogy ezek elintézésénél hazánk anyagi érdekei mindig szigorúan figyelembe vétessenek. Egyébiránt, ha az általam ajánlott javaslat elfogadtatnék is, nem vonna az hosszas haladékot maga után; sőt egyenesen kimondom, a t. minisztériumon áll, hogy a haladék igen rövid legyen. A múlt idők adatai kezeinél vannak; és fel nem tehetem a t. pénzügyminiszter úrról, hogy most, midőn az év vége közelget, a jövő évi budget számára az ország 1 bevételeiről és kiadásairól az élőin munkálatok készek ne volnának; és a közösügyi költségek nagyságát is,ugy hiszem, nagy pontossággal meg fogná határozhatni, mert — azt gondolom — nincs senki, aki kétkednék abban, hogy bármi fog is jövőben történni, a miben most a két minisztérium megegyezik, a delegatio azt elfogja fogadni, Az időhaladék tehát csak is néhán}^ napra*terjedne; és ezen rövid időhaladékért nagyon kárpótolna bennünket az. hogy mindazok, a kik a hazában velünk együtt az elvállalandó terheket viselni fogják, arról fognak meggyőződni, hogy ha nagy terheket vállaltunk is el, nem vállaltunk többet, mint a mennyit az ország megbir. Én tehát javaslatomat a t. ház figyelmébe ajánlom, fentartván magamnak, hogy azon esetre, ha az el nem fogadtatván, aháze javaslat részletes tárgyalásába bemegy, a törvényjavaslat azon pontjaira megtehessem észrevételeimet és módosításomat. (Hosszas éljenzés a bal oldalon,) Kemény Gábor b.: T. ház! Egészen más szempont alá tartozik az államadósságok kérdése, és azon terheltetések, melyek a pragmatica sanctio folytán haramiának hazánkra. A külügy és a hadügy közös kiadásaiban hazánknak már régibb törvényeinél fogva részesednie kellett ; most erre nézve a kérdés az volt: meghatározni a részesedés módját, meg a részesedés hányadát, meg az évek azon szakát, vagy azon évcyclust, melyre az ország ezen terheltetés egy részét magára vállalja. Ellenkezőleg , az államadósság-ó t illetőleg, az országgyűlés többször kijelentette, hogy az jogosan Magyarországot nem terhelheti. Ugyanakkor, midőn ezt tette, és ugyanakkor, mikor a törvényczikkbe is bevette azt, hogy Magyarország nem köteles jogi szempontból abból semmit elvállalni, mindig oda tette, hogy : politi' kai tekintetek miatt, a méltányosság határai köj zött, hajlandó az államadósságok terheinek is bi1 zonyos részét, de már ezt nem mint hányadot, nem mint bizonyos évszakok szerint módosítandó öszi szeget, de egyszer mindenkorra meghatározandó évi járulékot elvállalni, Nagyon természetes volt, hogy e szerint egészen különböző eljárást rendelt az országgyűlés az államadóssági terheket illetőj leg, és a sanctio pragmaticán alapuló közös kiadásokat illetőleg, azon bizottságnak, amely közelebb | Bécsben működött. Akkor, midőn az államadósság kérdése forog szőnyegen, mindig határozott kérdésül kell az • ember előtt állani: mi a méltányosság, mennyi 1 az adósságok összes terhe, mennyi erővel bir a } birodalom két fele ezen teher hordására ? A mi a méltányosságot illeti, kétségkivül ebi ben igen fontos tekintet, hogy a birodalomnak két része minő vagyonossági viszonyokkal bir; de igen fontos kérdés itt az is, micsoda természetök van azon adósságoknak, melyek köttettek. A méltányosság meg nem oldható anélkül, hogy a számtan mezejére is ne térjünk, és meg nem oldható anélkül, hogy a politikai szempontot tekintetbe ne vegyük. Pénzügyi kiegyezkedés, számtani rniveletek nélkül, képtelenség. A politikai szempontokat pedig nem magam találtam ki és nem ezen oldal találta fel: leghatározottabban és öntudatosan benne vannak azok az 186 7. 12. t. czikkben, mikor kimondatott az, hogy ámbár jogilag az államadóssági terhekből semmi sem illeti Magyarországot, mégis kész azon határig, a meddig a maga tulterheltetése nélkül menni képes, a maga financiális önállósága, politikai jövője biztosításának csorbítása nélkül. abból bizonyos részt elvállalni. I Bocsánatot kérek tehát, hogy miután a számtan mezejéie is kell mennem, hogy e tekintetben biztos alapot kaphassak, habár ez némileg untató is lehet egy kevéssé, e tekintetben is igénybe : veszem a t. ház figyelmét. Vádoltattam közelebb ' úgyis, hogy talán szándékosan akartam volna a i t. házat megnevettetni. Távol volt tőlem, hogy át akartam volna csapui azon régióba, melylyel vádoltattam, ha nem is e teremben, de mindenesetre a nyilvánosság terén, a bal oldal egy általam is igen t. tagja és legelső humoristikusa által; távol legyen tőlem, hogy az Ő birodalmába akarnék átcsapni; de ha másfelől azon vádnak is tehetem ki magamat, hogy minden modur jó, csak az unalmas nem, és a számtan mezeje unalmas lehet: e tekintetbenkény telén vagyoksaját egyéni felfogásom szerint tovább haladni, hogy ugy ne járjak, mint azonbizonyos molnár és fia, a kinek cselekvényee egy , szer az egyiknek, máskor a másiknak nemtetsztt.
