Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-181
CLXXXI. 0HSZÁG08 ÜLÉS. (Decz. 5. 1867.) 3H ez alatt ezen két tényezőnek, a királynak és országgyűlésnek egyetértését érthette volna, kiknek megtörtént egyetértését már a törvény megalkotása kétségtelenné tette. Egyébiránt nem késem kijelenteni, miszerint azon kérdésnek eldöntését, hogy a pragmatica sanctio folytán mely államügyek legyenek közöseknek tekintendők, magam is egyedül a magyar királyt és magyar törvényhozást illetőnek tartom. Én is azt hiszem, hogy azon elv, hogy csak a kül- és hadügy közösek, egyezmény tárgya Magyarország és ő felsége többi országai közt nem lehet. Azt hiszem, helyesen történt, hogy az 1867. XII. törvényczikkben az iránt, a mi az ily egyesség megkötését illetné, semmi ut és mód megjelölve nincs : mert Magyarország ezen elv, közösügyi törvényünk fő alapelvére nézve ő felsége többi országaival egyezkedésbe bocsátkozni soha sem fog. De épen azért, mert ezen elv a legfőbb alapelve közösügyi törvényünknek, melyen az mint sarkkövön nyugszik, a melynek kérdésbe tételével maga a törvény és annak minden következményei megsemmisülnének, és igy az e törvény következtében kötendő egyezménynek megkötése is lehetetlenné válnék: épen azért szükséges, hogy törvényünknek ezen fő alapelve azon másik fél által, a melylyel ily nagyszerű egyezményekre leszünk lépendők, mindenesetre is előbb, mintsem ez egyezményeket megkötnők, utógondolat nélkül nyíltan elismertessék : mert biztosan csak biztos alapra lehet építeni; s vajon nem veszélyeztetnének-e Magyarország jog;i és érdekei, ha megtörténhetnék, hogy miután ezen egyezmények már megköttettek és ő felsége többi országai ez által elérték azt. a mit el akartak érni, akkor részökről még kérdésbe vétethessék a közösügyi törvénynek alapelve, kérdésbe vétessenek azon jogok, melyek a mi nézetünk szerint legfontosabbak? Alkotmányos fogalmak szerint, t. ház, egy törvényhozó testület sem kényszeríttethetik erőszakkal egy vagy más irányban nyilatkozatra: az elismerés tehát, melyet követelek, csak a birodalmi tanácsnak önkéntes, ünnepélyes nyilatkozata által történhetik meg; s ha ez netán nem következnék be, ha például az követeltetnék, hogy a kül- és hadügyön kívül még több közös ügy állapíttassák meg: ennek nem az lenne a következése, hogy mi ezen ügyek iránt ő felsége többi országaival, a birodalmi tanácscsal ujabb egyezkedésbe bocsátkozzunk, hanem az lenne a következése, hogy a közösügyi törvénynek alapelve elfogadva nem lévén, ezen törvény minden következéseivel megsemmisülne, a delegatioról szó sem lehetne, az államadósságok utáni évi járuléknak elfogadásáról szó sem lehetne, s azon államügyek, melyek a közösügyi törvény szerint közöseknek neveztetnek, más, az ország önállásának megfelelő módon lennének elintézendők. Azt mondja a központi bizottság, hogy a közösügyi törvény azon föltételének, hogy a teljes alkotmányosság ő felsége többi országaiban is életbelépjen, a mennyire lehet, már elég tétetett. Szabad legyen erre megjegyeznem, miszerint az iránt, hogy ő felsége többi országaiban az alkotmányosság életbe léptettetett-e vagy nem, a birodalmi tanács hihetőleg jobban van értesülve, mint mi. (Fölkiáltánok: Ugy van !) A birodalmi tanács pedig most legközelebb, a közös ügyek kezelésének módjáról vagyis a delegatioról szóló törvénynek elfogadását azon határozottan kikötött feltételhez kötötte, hogy az a birodalmi tanács jogköréről, az átalános politikai jogokról, a bírói és végrehajtó hatalomról szóló alkotmányos alaptörvényekkel, melyek az összes birodalmi tanács által, mint hallom, legközelebb elfogadtattak , egyidejűleg lépjen életbe. Nem nyilvános bizonyitéka-e ez annak, hogy a birodalmi tanács maga sem véli, hogy a teljes alkotmányosság ő felsége többi országainak kebelében életbe lépett, hanem azt véli, hogy arra még több, legfelső szentesítést kívánó törvényhozási intézkedés szükséges? A mi a központi bizottságnak jelentésében arra nézve foglaltatik, miszerint t. i. a parlamentáris minisztériumnak kinevezése Lajtán tul csak az illető jelölteken múlik: hogy ez miben legyen, nem tudom. Azt hiszem, hogy más okok is foroghatnak íen e tekintetben, de a dologról értesítve nem lévén, hozzá nem szólhatok; de e tekintetben biztosan merem állítni, hogy ő felsége többi országaiban mindaddig a teljes alkotmányosság életbe lépettnek nem lesz tekinthető, mig a birodalmi tanács teljes mérvű adómegajánlás!, ujonczajánlási joggal bírni nem fog. E jogokat pedig csak az általam már tervezett alkotmányos alaptörvényeknek legfelső szentesítése utánérendi el, azon törvények szentesitése után, melyeket előbb felemliték. Magyarország volt, t. ház, az, mely a közösügvi törvény életbe léptének feltételéül kötötte ki, hogy a teljes alkotmányosság ő felsége többi országaiban is életbe lépjen, mely kijelentette, hogy ő felsége többi országai népeinek csak alkotmányos képviseletével léphet bái-mi közös viszonyokra nézve érintkezésbe, s ez által az ottani alkotmányos mozgalmaknak élénk lendületet adott. Helyes volna-e és méltányos ő felsége többi országaínak népei irányában, ha Magyarország ezen feltételt most, midőn ahhoz a birodalmi tanács is oly határozottan ragaszkodik , a maga részéről elejtené ? (Helyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt mindazokat, miket eddig mondottam, bőven igazolja azon pótczikk, melyet a
