Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-181

310 CLXXXI. ORSZÁGOS ÍLÉS. (Decz. 5. 1SÜ7.) RadiCS AkOS jegyző (olvassa Ghyczy Kálmán határozati'javaslatát '). Ghyczy Kálmán: T. ház ! Azon egyezménynek, melyly el a közös költségek aránya Magyarország és ő fölsége többi országai közt megállapítandó, a törvény által három stádiuma van kijelölve. Az első a két országgyűlés által választott küldöttségeknek egyezkedése; a másik az illető országgyűléseknek a küldöttségi egyezkedések feletti nyilatkozata; a harmadik az országgyűlések egyenlő megállapodásra jutása esetében a felterjesztendő törvényczikknek királyi szentesítése. Ezen stádiumok közül az első, a küldöttségeknek egyezkedése, merően előkészítő intézkedés : az egyezkedő küldöttségeknek megegyezése se az egyik, se a másik országgyűlést nem kötelezi. A másik stádium, az országgyűléseknek nyilatkozata a küldöttségek jelentése felett, már kötelező nyilatkozat azon országgyűlésre nézve, mely azt teszi: feltétlenül kötelező, ha fentartás nélkül tétetik; feltételesen, ha valamely feltételhez köttetik. Ezen stádium is azonban még az alku, az egyezkedés köréhez tartozik, mert csak folytatása, nem bevégzése az alkunak, nem végleges meghatározása a közösügyi költségek arányának. De a harmadik stádium, a törvényjavaslatnak királyi szentesítése már bevégzése az alkunak, megkötése az egyességnek, végleges meghatározása a közösügyi költségek arányának. A közösügyi törvény, midőn életbe léptetését feltételekhez kötötte, azt mondja, hogy ha ezen feltételek teljesülnek, akkor kell meghatározni azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a közösügyi költségeknek terhét viselendik. Habár tehát a törvény szellemével nem lenne is egészen megegyeztethető, hogy előbb, mint sem a közösügyi törvényeknek életbe léptethetésére szabott feltételek teljesíttettek, az egyezkedési deputatiok már kiküldettek, s ezen küldöttségnek jelentése már most tárgyaltatik; de ez eljárás mindig menthető azzal, hogy ezek még csak előkészítő lépések, folytatásai az egyezkedésnek s nem végleges meghatározásai a küzösügyi költségek arányának. De ha a tárgyalás alatt levő t. ez. királyi szentesítés alá kerül, szentesittetik, ez már végleges meghatározása lesz a közösügyi költségek arányának. S ha ez is előbb történik, mintsem azon feltételek teljesíttettek, melyekhez a közösügyi törvény életbe léptetése kötve van, az már nézetem szerint valóságos törvénysértéssel jár. Ez oka annak, hogy midőn nem elleneztem a tanácskozás alatt levő törvényezikk részletes tárgyalás alá vételét, nem tudok megnyugodni abban, l

) Lásd az Irományok 167-dik számát. hogy az azonnal királyi szentesítés alá terjesztessék. Állításomat nem gyengítik meg azon érvek a melyek a központi bizottság jelentésében foglaltatnak: mert először más az egyezkedésnek megindítása, más az egyességnek megkötése; a kettő között nagy különbség van; s ha időnyerés tekintete vagy más indok az országgyűlést arra bírhatták, hogy a többször emiitett feltételeknek teljesítése előtt az egyezkedésnek megindítására küldöttséget nevezzen ki, ezen okok nem elegendők, nem lehetnek irányadók arra nézve is, hogy az egyesség valósággal megköttessék. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a jelen törvényjavaslatnak királyi szentesítés alá terjesztését már akkor elhatározta az országgyűlés, mikor az egyezkedésre küldöttséget küldött ki. Azt mondja továbbá a központi bizottság, hogy az 1867-ik évi XII. t. ez. 18-ik §-a félreértetett, midőn akkép magyaráztatott, hogy a közösügyi költségeknek aránya addig meg nem határozható, mig Magyarország ő felsége többi országaival egyezményre nem lép azon tárgyak fölött, a melyek a pragmaticasanctio folytán közöseknek tekintendők: mert ezen kérdésnek eldöntése egyedül csak a magyar királyt és a magyar törvényhozást illeti, egyezmény tárgya ő felsége többi tartományaival nem lehet; s miután az ily egyezményre semmi ut és mód nincs a közösügyi törvényben kijelölve, az emiitett 18-ik §-nak azon tartalma, melyben a két félnek egyetértése emiittelik, nem jelenhet mást, mint a ^magyar törvényhozás két tényezőjének, a magyar királynak és országgyűlésnek egyezményét. Ezen sokszor emiitett, s magában nagyon fontosnak látszó érvre meg kell jegyeznem, miszerint azt, hogy mit jelentsenek a közösügyi törvény l8-ik§-ban ezen szavak: „a két fél egyetértése," legjobban megmagyarázza a közösügyi törvény maga, mely a 18-ik §-sa után nyomban következő 20—21 §§.-ban e szavakat a legkézzel foghatóbban azon értelemben használja, hogy azok egy részről Magyarországot, más részről ő felsége többi országait illetik. Felolvashatnám az illető czikkeket, de hisz köz kézen forognak azok, és különben is Magyarországnak alkotmányossága szerint a törvény megalkotására a törvényhozás két tényezőjének, a királynak és az országgyűlésnek egyetértése okvetlenül megkivántatik. Maga tehát a közösügyi törvénynek megalkotása már bizonyítéka annak, hogy az abban foglaltakra, azon elvre nézve, hogy csak a kül- és hadügy közösek, a törvényhozás két tényezője, a király és országgyűlés közt már megtörtént az egyetértés; s a midőn ugyanazon törvény mindemellett még két félnek szükséges egyetértésről szól, lehetetlen, hogy