Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-181

CLXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Dccz. 5. 1867.) 307 barátom, ugy hiszem, Ivánka Imre, a napokban már megfelelt, midőn azt monda, hogy [ a katonaságra átalában is csak kiadás van; azonban a katonaságra szükséges kiadás, mint közös ügy. közös költség, és igy a határó'rvidéki katonaság is ezen sorba tartozván, az arra fordított kiadások is közös költségnek tekintendők; de a magyar korona országainak jövedelmei csak a \ magyar korona országainak pénztárába folyhatnak. : Én ehhez, t. ház, csak ezeket akarom csatolni. ; Mintegy 50 ezer főre legalább is tehető a határőr- j vidékek fegyveres népe : és azt gondolja talán valaki, hogy e derék és vitéz hadsereg azon egypár j millió frttal tartatik fen, mely béke idején őreá j saját adójából költetik? Nem, t. ház! e bátor és vi- j téz hadsereg fentartására a magyar korona 600 , négyszög mtfldnyi területe szolgál, mely azért, \ hogy lakossága katonai hivatásának megfelelhes- < sen, nemzetgazdasági örökös hátramaradásra van j kárhoztatva; e vitéz és bátor hadsereg fentartására I a magyar koronának számra egy milliónál na- ! gyobb népessége szolgál, mely azért, hogy kato- ! nai hivatásának megfelelhessen, a teljes-körü politikai és polgári jogok élvezetéből ki van zárva, ; anyagilag és szellemileg elsatnyulni kénytelen. ! És mi az, a mi ennyi áldozatokat, amelyek a ma- j gyár korona országainak egy része által a mo- ! narchia érdekében hozatnak, ö felsége többi or- i szagai részéről ellensúlyozza? Én nem hihetem, ! hogy ő felsége országainak többi népei oly igaz- ' ságtalanok lehessenek, miszerint magok is el ne ismerjék, hogy a magyar korona országainak jőve- J delmeihez tartoznak kizárólag azon összegek, a me- j lyek ennyi áldozatoknak csak igen csekély pótléka. \ Ajánlja továbbá indítványomat maga azon ; politikai tekintet is, hogy a magyar koronának j joga a határőrvidékben ne veszélyeztessék; vészé- ; lyeztetnék pedig, ha jövedelmei a központi pénz- ' tár javára és nem a magyar korona országai pénzügyének részére számíttatnának; s ha idővel netalán akár a magyar, akár a horvát országgyü- \ lésen a határőrvidéket — természetesen mindig az ottani népeknek saját óhajtása szerint, mely irány- ! adóul lesz mindig tekintendő — rendezni és esetleg polgárosítani akarnók: ily előzmény akadá- ; lyul szolgálhatna a jogos, alkotmányos törek- | vésnek is, s az követeltethetnék, hogy közös tu- j lajdon az, a mi egyedül csak a magyar koronának kizárólagos tulajdona. Mindezen okoknál fogva, de azért is, mert ez ügy nagy részben Horvátországot illeti, melynek érdekeit a létező körülmények között kettőzött gonddal tartozunk megóvni: bátor vagyok kérni a t. házat, hogy indítványomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) , Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! Azon indokok között, melyeket Komárom városának képviselője előterjesztett indítványa mellett méltóztatott felhozni, első helyen áll — s ugy látszik, erre fektet legnagyobb súlyt — az, hogy miután az országos küldöttség választmánya az általa kiszámított 29,3 százalékról 30-ra való átmenetet azzal indokolja, miszerint még tekintetbe veendők a határőrvidék jövedelmei, ennélfogva törvény által szükséges intézkedni a határőrvidék jövedelmeinek javunkra leendő kiszámítása iránt. Én ezen állítás alaposságát tagadom : tagadom pedig azért, mert a törvényhozás többsége, mely az arányt megszavazta, a törvény értelme szerint nem pusztán számokra építette szavazatát, hanem közegyetértéssel létesíteni kívánta azon alkut, melyet a küldöttség a törvény értelme és meghagyása szerint kötött. (Helyeslés á jobb oldalon és középen.) Ennélfogva tagadom ezen indokot és a belőle vont következtetést. Az indítvány második indoka, ugy látszik, a közjogi álláspontnak biztosítása. E tekintetben, ugy hiszem, már tegnap adtam megnyugtató felvilágosítást, melynél fogva a t. ház meggyőződhetett arról, hogy senki által kétségbe nem vonatik, miszerint a határőrvidék nem csak jogilag a mag}'ar koronához tartozó területnek ismertetett el, de a közigazgatás mindazon teendői, melyek nem katonai természetűek, a magyar minisztérium által intéztetnek el, és az ő rendelkezése alatt állanak. Ezt mint tényt jelentem ki, s ezt senki kétségbe nem vonhatja. A mi már illeti az indítvány pénzügyi oldalát, ezt kívánom még csak megérinteni, mivel ugy hiszem, t. képviselő úr nem kivan a határőrvidék katonai szervezete felett határozatot eszközölni, s azt tüzetes tárgyalás tárgyává tenni. Ha azon tételt állítja fel indítványa indokolására, hogy a határőrvidék jövedelmei a magyar kincstár számára folyjanak be, miután ezen jövedelmek a katonai végvidék rendezése alkalmával a végvidéki védelemre rendeltettek, ennek igen természetes következése az • lenne, hogy a mennyiben ezen határőrvidék, mely a magyar koronához tartozik, saját kiadásait jövedelméből fedezni képes nem lenne, annak netaláni hiányait is a magyar kincstár pótolja. (Helyeslés a jobb oldalon és középen.) Engedje meg ennélfogva t. képviselő úr, hogy e tekintetben az 1867-re történt állami előszá • mitásokra hivatkozhassam. Oly adatokok ezek, melyek hitelesek s köztudomásúak. Ezen előszámitásoknak 3 89-ik lapján foglaltatnak a katonai kincstár által a határőrvidék fentartására szánt összes jövedelmek.Tesznek pedig ezek egyenes adókban 2 milliót, közvetett adókban 126,442 frtot, egyéb különböző bevételekben, melyeknek egy része katonai természetű lesz, 1,179,358 forintot; tehát 39*