Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-181

CLXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1867.) 303 „egészíttetik ki" véli alkalmazandónak. (Elfogadjuk!) Elnök: Méltóztatnak elfogadni ? (Elfogadjuk!) Ennélfogva „vámvisszatérítés" helyett lesz „adóvisszatérítés" és „bővíttetik" helyett lesz „kiegészíttetik." BadíCS ÁkOS jegyző (olvassa at'órvényjavaslat 4-ik szakaszát.) Csengery Antal előadó: Mivel a 4-ik szakasz oly törvényezikk szakaszára hivatkozik, mely még nem tárgyaltatott, s a jelen törvényjavaslatban foglalt kötelezettségtől jogi alapra nézve is különböző természetű ajánlatokról szól, a központi bizottság az e szakaszban fölhívott törvényezikk ide vonatkozó szakaszát, idézés helyett, egészen átíratni javasolja e helyre, és pedig a következőleg módositott szerkezetben: „Mind a magyar korona országai, mind ő felsége többi országai kötelesek a közös kiadási járulékok fedezésére havi bevételeik egy részletét, mely ezen bevételekhez oly arányban van, mint összes járulékuk összege az illető évi kiadási budgetök fő összegéhez, minden hónapban beszolgáltatni. Ha a havi részletek ama hozzájárulási tartozás összegét nem érnék föl: kötelezik az említett országok magokat, a különbözetet, bevételeikre való tekintet nélkül, teljesen beszolgáltatni, és pedig oly idó'közkben, hogy a közös pénzügyi háztartás fön ne akadjon." (Elfogadjuk!] Lónyay Menyhért pénzügyminiszter* Tisztelt ház! Csak azon megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy a központi bizottság által javasolt ezen módosítást magam részéről is igen helyesnek és czélszerünek tartom, amennyiben nem csak azon eszmének felel meg, hogy oly törvény, melyről még az sincs megállapítva, hogy a sorozatban hol fog állani, nem idéztetik, de átalában sokkal tisztább és határozottabb lesz annak értelme, ha ugyanazon értelem, a mely az államadóssági törvény 12-dik czikkében foglaltatik, ezen törvényczikkelybe is beigtattatik. Ennélfogva magam részéről is hozzájárulok a központi bizottság javaslatához. Nyáry Pál: T. ház! Majd utóbb előadandó indokoknál fogva fogok igyekezni meggyőzni a t. házat, hogy e törvényjavaslatnak negyedik pontja minő uj terheket von az államra. Felolvasom tehát előbb módositványomat, és azután terjesztem elő indokaimat. (Olvassa:) „Módositvány. A 132. számú törvényjavaslat 4. szakasza így szerkesztessék: „Az 1867. évi 12. t. ez. 41. szakasza oda módosittatik, hogy valamint ő felsége többi országai, ugy a m. korona országai is kötelezik magokat a törvényesen megállapítandó közös kiadási járulékokat oly arányos részletekben és időközökben, mint a közös pénzügy szükséglete kívánja, évenkint teljesen beszolgáltatni. Ezen részletek és időközök, fi" gyelemmel a magyar korona országainak saját pénzügyi háztartásának igényeire is, a közös pénzügyminiszter és a magyar korona országainak, illetőleg ő felsége többi országainak pénzügyminiszterei között időnkint kötendő egyezmények által fognak meghatároztatni." T. ház! Tegnapi határozatunk által elvan fogadva a hányad, mely szerint a közösügyi terhekben az örökös tartományokkal jövőben osztozni fogunk. Nagy teher ez, melyet magunkra vállalunk, és súlyos, nem a külügyek költségeit tekintve, mert hiszen azok aránylag csekélyek, és ha még ugy történetesen az az osztrák követ és konzul egyszersmind magyar követnek és konzulnak is neveztethetnék, azt hiszem, sokkal könnyebben elviselhetők lennének általunk: de nehéz és sulvos azon teher, vonatkozva a hadügyre átalában, és ez súlyos és terhes lesz mindaddig, mig Istenbe és önmagunkba vetett bizodalmunk és kitartásunk oda nem vezérli dolgainkat, hogy ezen hányadot egykor majdan tisztán a magyar hadsereg föntartására forditandjuk. De terhes az ugy, a mint van. Statistikai adatok bizonyitják, hogy voltak esztendők, midőn az osztrák hadsereg békelábon az öszszes állam-jövedelmek 40 százalékátvette igénybe, a midőn ugyanakkor, hogy többet ne említsek, a legnemesebb erkölcsi és szellemi érdekek kielégítésére egyetlen egy százaléknak is csak morzsácskája jutott. De nehéz ezen teher végre már azért is, mert nagyobb ez még annál is, mint amennyit e czim alatt a korlátlan absolut hatalom korszakában viselni kénytelenek valánk. E fölött, gondolom, szóvitába nem fogunk bocsátkozni, miután a quotabizottság jelentésében világosan kitétetik, hogy ezen teher az absolut korban viselt tekernél nagyobb. Igaz, hallottam okokat, melyek azért hozattak fel, hogy meggyőzzenek engem is arról, hogy ezen teher könnyen elviselhető. Nagyon sajnálom, hogy Kautz Gyula t. barátom nincs jelen. Őszintén bevallotta ő, hogy ez valósággal ugy van, mint állítani ; maga megengedte ő, hogy az általunk elvállalandó teher quotája 1 és fél percenttel nagyobb; de ő vigasztalt bennünket sok oly nézet feltárásával, melyek valóban egy pillanatra engem is e nem épen mulatságos tárgytól elvonva a költészet körébe vittek át; ő figyelmeztetett bennünket nagyszerű politikai következményekre, azon fontosságra, melyet ez által nyerendünk Európa előtt. De én megvallom, hogy tudós barátomnak értekezését figyelemmel hallgatva, körülbelül azon helyzetben találtam magamat irányában, melyben volt az egyszerű földmives, akadémiákról megtért tudós fia irányában, ki — t. i. az utóbbi — az egyszerű parasztnak azt igyekezett kimutatni, hogy a tálban lévő három tojás nem három, hanem hat. Figye-