Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-180
CLXXX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867.) 297 désem szerint mind a küldöttség, mind a minisztérium legjobb tudomása és meggyőződése szerint igyekezett eleget tenni kötelességének. Azonban mindamellett ily nagy horderejű kérdésnél, oly megbízatásnál, mely valóságos alku, melynél tehát igen sok függ a jóakaraton kivül az ügyességtől, sokszor kérdem magamtól, vajon legjobb akarat és lelkiismeretes ügyekezet mellett nem mulasztottunk-e el valamit, nem követtünk-e el ez eljárásban hibát? E tekintetben, megvallom, hogy egy körülmény megnyugtat. Ugyanis se hazánkban, se ő felsége többi országaiban az eszközlött eredménynyel nem voltak teljesen megelégedve. Oda át az általunk átvállalandó terhet nagyon kicsiny lik, itt pedig, mint többektől hallottuk a múlt napokban, terhesnek találják. Ugy hiszem, ez egyik bizonyitékaannak,hogy azon küldöttség munkálatának vég eredménye, mely ezen életbevágó kérdés iránti alkudozásra volt kiküldve, a mennyire lehetett, igazságos és méltányos. Hasonló megnyugtatást szerzett nekem Komárom városa érdemes képviselője, kinek már a 1843-iki országgyűlésen nagyra beesülni tanultam szigorú kritikai éllel biró dialektikáját, ki éles elmével és szónoklási tehetséggel ellenének gyönge oldalát szokta felderíteni, és ha van ok kétkedni és aggódni, annak kifejezést adni elmulasztani nem szokta, s ki jelenleg előadásának minden érveit a puszta számok korlátai között tartotta. Ámbár számításainak alaposságát el nem ismerhetem , azoknak részletes czáfolásába bocsátkozni nem is kívánok : megtevék ezt Bethlen Farkas gr. és Kemény Gábor b. képviselőtársaim; de átalánosságban én is megteszem később a számitási módra ellenvetéseimet. Azonban tegyük fel, hogy állanak az általa idézett számok, állanak az azokból vont következtetések. Számokról, egyedül csak számokról van-e itt szó? {Helyeslés a középen.) Nem mindenek felett azon erkölcsi eredmény veendő-e itt tekintetbe, mely ezen fontos ügynek kölcsönös egyetértéssel, még egyszer mondom, a soha eléggé nagyra nem becsülhető kölcsönös egyetértéssel leendő kiegyenlítésből következik népek és népek közt, törvényhozás és törvényhozás között, az első alkalommal, midőn annyi század után először érintkezünk a birodalom másik felével, mint alkotmányos népekkel, törvényhozási utón : az erkölcsi eredmény , melyre, mint a központi osztály előadója idézi, ] 848-ban is — pedig ezen évre szeretünk mindkét részről hivatkozni — mondatott az akkori nagy szavak fellengős kifejezésével: ^Hallja meg Isten! hallják meg Európa népei, hogy az Isten örök igazsága szerint ki fogjuk egyenliteni KÉPV. H. NAPLÓ. 186 6 /j. v. mindazon érdekeket, melyek három százados viszonyainkból erednek — ?* Nem számítja azt nagy erkölcsi eredménynek, minek én mindenek felett tartom, hogy azon tény által, miszerint sikerült a két törvényhozás küldötteinek első találkozása alkalmával bebizonyítani életképességét azon uj államszervezetnek, mely az 1867. XII. t. czikkben bölcs előrelátással alkottatott, és ez által bizalmat szerezni ben és kün mindazoknál, kik a birodalom fenállására súlyt fektetnek, az uj alkotmányos átalakulás iránt ? és elnémítani ennek kül és bel elleneit, kik kárörömmel jósolgatni szeretik, hogy az uj alkotmányos alapok tarthatalanok és nem életképesek ? kik talán kárörömmel s óhajtva várjak, hogy azon birodalom meg nem erősödhetik, melyet bölcs előrelátással, a pragmatica sanctio folytán, Őseink alkottak, és melyet fentartani, áldozatokkal fentartani kötelessége minden hazafinak, ki arról meg van győződve, hogy a Szent István koronája által kapcsolt országok integritása, politikai nemzetiségünk fenállása a birodalom megingatása által a legnagyobb veszélynek lesz kitéve? (Elénk helyeslés a középen.) Hát azon anyagi szempontból nagy horderejű eredményt semmibe se vegyük, hogy az előttünk fekvő három törvényjavaslatnak elfogadása és törvénybe igtatása által nyerjük végre el az anyagiakban is önállásunkat, leszünk urai saját sorsunknak, és végre, annyi századok után elnémíthatjuk végre azon századokon át fenállott téveszmét, mely mindig azt hirdeti, hogy az alkotmányos Magyarország a birodalom hatalmi állásának és anyagi fejlődésének akadályául szolgál ? megszüntethetjük azon irányt, mely reánk századokon át annyi szenvedést hozott és a birodalom jelen bajainak fő kútforrása volt ? De mindenek felett meg kell jegyeznem, hogy Komárom városa érdemes képviselője, ki , mint tegnapelőtti beszédjéből is látszik, a törvényesség szigorú férfia, nem veszi eléggé nagyra nem becsülhető eredménynek, hogy a XII. czikk 19. pontja szerint megkisérlett küldöttségi alkudozás eredményhez vezetett. Tisztelt képviselő úr elvállalta ezen küldöttségben a megbizást, velünk nagy szorgalommal dolgozott az alku sikerülésén : és ime, most a nagy fáradsággal és kölcsönös jóakarattal létesített egyességet nem helyesli. Mivel volt a küldöttség megbízva? azzal-e, mit képviselő ár most tesz ? Bizonyos adatokból számokat von ki, s azt állítja, ennél tovább menni nem lehet; ezt küldöttség nélkül is meg lehet tenni; a törvény alkut rendel, a küldöttség a törvénynek engedelmeskedett, s meggyőződésem szerint az eszközlött eredmény méltányos, igazságos. (Helyeslés a jobb oldalon és középen.)
