Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

298 CLXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deoz. 4. 1867.) Még ha állanának is azon számtani összeállítások, melyeket idéz, ezen kis különbségért el kívánná játszani azon erkölcsi nagy eredményt, melyet a sikerült^közegyetértés maga után von ? és ő felségét, kinek igazságszeretetében bizik, kívánná azon, csak a végső esetekben megengedhető kényszerűségbe helyezni, hogy mint ítélő biró álljon népei és népei között, magára vegye bizonyéra mindkét fél elégedetlenségét, mely kikerülhetlen lenne, miután nagy különbség esetében se az egyik, se a másik által kimondott számok szerint nem dönthetne ? Ily eldöntés lehetőségét meg kellett engedni, mint a legroszabb esetet; de minden valódi monarchikus és alkotmányos férfiúnak arra kellett hatni, hogy ily eset elő ne adja magát: ennélfogva azon körülmény, miszerint a vég eldöntés nem Komárom városa képviselője szándéka szerint történik, monarchikus és alkotmányos szempontból is nagy erkölcsi eredmény. (Igaz! Ugy van! a középen.) Engedje meg a t. ház, hogy Komárom városa érdemes képviselőjének számtani érveire is megtegyem észrevételeim, és kimutassam azoknak nézetem szerinti tarthatatlanságát. {Halljuk!) Habár Debreczen városa képviselője kimenti Komárom városa érdemes képviselőjét azon vád alól, mintha ő azt mondotta volna, hogy annyit adjunk jövőre is, amennyi marad: okoskodásának alapja mégis oda vezet. Azt monda, hogy legczélszerübb lenne, ha annyi válj árulunk, a mennyi megmaradt; ebből az következik, hogy ezután is annyival járuljunk, a mennyi ezután maradni fog: ezen módból bizonyára különös következések jönnének ki, ha saját belátásunktól függ magunk költségeit meghatározni, és így annyit költhetünk, hogy néha alig marad valami; vagy hogy maradjon nálok is, nálunk is valami, a másik fél beavatkozását kellene megengedni. A közös költBégek a közös védelemre vannak rendelve; ha arra annyit adunk, a mennyi marad, nincsen is szükség az egész delegationalis intézményre. Különösen megjárhatnék ez esetben, ha például a mi határunk lenne veszélyeztetve, s a lajtántuliak, kik annál nincsenek érdekelve, azt mondanák a vésa idején: „Nekünk most kevesebb marad, tegyetek ugy, a mint akartok" {Tetszés a középen.) Meglep engem, hogy épen Komárom városa érdemes képviselője, ki a legszorgalmasabban tanulmányozott minden adatokat, kivatkozhatik egy táblázatra, melyet az osztrákpénzügyminiszter terjesztett elő, és melyből jön ki 28 %. Bizonyára fog emlékezni, hogy többféle ily táblázat terjesztetett elő ugyancsak általa, mely szerint az előirányzott direct adóalapján 34,9, a valóságos direct adóbeli bevétel alapján 34,8, a területi népesség és a direct adót combinatioja szerint pedig épen 41,7 */, jött ki. Ez alkalommalnem mulaszthatom el Kalló városa képviselőjének azon állítására, mintha azon adatok, melyek a minisztérium által a küldöttségeknek előterjesztettek, semmi hitelességgel nem bírnának, megjegyzést tenni. Ez oly vád, melyet kötelességemnek ismerek egyenesen visszautasítani. A törvény rendelete és értelme szerint a minisztériumnak volt kötelessége minden, az adóképességre vonatkozó adatokat a küldöttségeknek eló'terjesíteni. Az előterjesztett adatok egyenesen a zárszámadásokból, melyek a legfőbb államszámvevőségnél feltalálhatok, állíttattak össze. A minisztériumnak nem lehetett feladata a könyvezett számokat hamisítani. Igen természetes, hogy midőn a múlt korszakban az állam bevételei a birodalom két része szerint elkülönítve nem voltak, ennélfogva a magyarországi bevételek a többi bevételektől szorosan el nem különöztettek, sok tétel fordul elő, melyeknek biztos elkülönzését keresztül vinni nem is lehetett. Ennek tulajdonitható, hogy a küldöttségek mindkét részről az adatok szerint különbözőleg számítottak, sazokrectificatioját eszközölték. Tisztelt képviselő úr előadásában egy tételt fogadok el. Abban teljesen igazsága van , hogy az egyedüli igazságos alap csak is az aránylagos adóképesség lehet, az adóképességnek biztosabb mértéke sem lehet, mint az egyenes és közvetett adók valóságos bevétele, tehát azon összeg, mely az adózók zsebéből az állam pénztárába befolyt; és épen ennek alapján dolgozott azon albizottság, melynek előadója báró Kemény barátom volt, ki egyenesen tagadta, hogy azon kiszámítások, melyeket Komárom városa képviselője idézett, azzal megegyeztek volna. Ezen bizottság lelkiismeretes számítása szerint az arány 29,3 százalékot tesz, természetesen a vámjövedelem nélkül; tehát a küldöttség által elfogadott 30-as arány csak egy százalék %-dával különbözik az alválasztmány kiszámításaitól. Megvallom, én nem foghatom meg. hogy építhet Komárom város érdemes képviselője olytáblá: zatra, melyben a vámjövedelem is foglaltatik: hi| szén ez világos törvénytelen alap,miután a XII. t.cz. ; 64. §-a szerint a vámjövedelem a közös költségek j fedezésére fordítandó — és ez bölcs intézkedés, I mert tudva lévő dolog, hogy azon vámjövedelem, j mely saját határainknál vagy hazánkban szedetik, I koránsem képezné az igazságos kulcsot, miután | az alig teszi az összes vámjövedelem egy nyol! czadát. Ennek bizonyítására szolgálnak a számadások adatai, melyek szerint, ámbár Magyarország felét teszi a birodalomnak és ámbár népességének aránya ugy áll, mint 42 a 100-hoz, mind a mellett összes vámjövedelmei egy millió 200,000—500,000