Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

292 CLXXX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 4. 1867.) nye, (Nagy derültség) mert ez a gondviselés müve. (Helyeslés a bal oldalon.) A központi bizottság, de több képviselőtársunk is hivatkozott azon előnyre, hogy ha a javaslatokat elfogadjuk, elkülönített háztartást és önálló pénzügyi rendszert állapítunk meg. Érintettem, hogy ehhez semmi kilátásunk; nem is szólok hozzá bővebben; különben is én azt látom, hogy minden eljárásunknál hajtani fog bennünket egy súly, melyet az országgyűlés maga irányában elfogadott: és e súly áz uralkodó akarata. Az volt a kiindulási pont, hogy alkotmányunkat ugy kell módosítani, miszerint abban ő felsége is megnyugvást találjon. Hol van ennek határa, nem tudom. Miután ezen álláspont elfogadtatott, hogy ez a végtelenig ne gyakorolja nyomását, e végett nagy és komoly elhatározás volna szükséges, mert a ki azt hitte ezelőtt, hogy talán ő felsége jóakaratának megnyerése által majd anyagi téren könnyebbülni fog az ország sorsa, hogy talán épen ezen quota és statusadósság kérdésében fogunk ő felségének méltányos közbevetése és hozzájárulása által valami könnyebbülést nyerni: az a jelen napok alatt csalódásából nagyon is kiábrándulhatott. Nem azt látjuk, hogy ezen kiegyezkedésért, mely által alkotmányos jogaink nagy részét feláldoztuk , cserébe legalább anyagi könnyebbülést nyertünk. Ezt nem mutatta ki senki, de magának a küldöttségnek hivatalos jelentésében sincs az kimutatva, sőt egyenesen ki van fejezve, hogy terheltetésünk most nagyobb lesz, mint eddig volt. Már most, t. képviselőház, hogy ezen közös terheknek ily módon elfogadását a minduntalan fölhozott politikai szempont sem indokolja, erről is szólok röviden. (Zaj. Halljuk!) Mellőzve, hogy az elfogadás által mi tettleg szentesitjük mindazon egyenes és pótadó-kivetéseket és behajtásokat, melyeket eddig elleneink tettek hazánkban; mellőzve, hogy — mint mondám— már a Grhyczy képviselőtársam által emiitett 28°/

0-nál is szerepel a politika; de mellőzve még azon fontos körülményt is, hogy az előttünk levő hiányos adatokat is, melyek szerint 28, vagy inkább 25 °/

0 illetne bennünket, elleneink készítették elő épen ugy saját érdekűkben, valamint eredetileg is túlságosan rótták ránk a terheket, s e szerint ez adatok is nagyobb terhet mutatnak részünkre, mint a melyet eddig tettleg viseltünk — mert annak feltevéséhez mégis csak nagy hit kellene, hogy a Bach- és Schmerling-korszak emberei önmag-ok és saját testvéreik irányában jártak el mostokául,és minket tartottak édes test verőknek^—: mmémt mellőzve, én nem képzelhetek oly politikai szempontot, s nem is hallottam olyat igazoltatni, a mely az elleneink által tetszésök szerint be

1hajtott tehernél nagyobbaknak elfogadását követelné tőlünk. Avagy nem elég-e már, hogy e nagy hangzású szempontból független állami létünk feláldoztatott ? Hallottam, hogy ezután a magunk kezébe fogunk fizetni. Méltóztassanak megbocsátani, de ezen magunk kezébe való fizetés csak azért történik, hogy magunk gondoskodjunk a tovább szállításról (Derül's°g a bal oldalon), s én ebben nyereményt nem látok. Azt is említek, mint az imént gr. Wass Sámuel képviselőtársam is, hogy az adóképesség másfél vagy két év alatt gyarapodni fog. Hát indok-e ez, t. ház ? Nem indok. Hiszen ha igaz az, hogy béke lesz az országban, és béke lesz ő felsége többi országaiban is, és az adóképesség és jobblét gyarapodni fog hazánkban : ekkor még nagyobb lesz e gyarapodás a többi országokban. Miért fizessünk hát mi többet, mint eddig fizettünk, ha mindenik fél erőt nyer az eddigi teher elviseléséhez ? E kétes remény tehát sehogy sem indokolja a nagyobb teher-vállalást. Végre is csakugyan egyezkedés forog fen, mire önök oly nagy súlyt fektetnek; ennek mulhatlan feltétele a szabad akarat, vagyis, hogy mindenik fél joggal birjón visszalépni: egyezkedésről beszélni ezen supposituni nélkül nem lehet. Mé^is többen mondották, hogy itt meg kell egyezni. És fájdalom, én is látom, hogy meg kell egyezni, ha szemébe nem nézünk azon nagy politikai kérdésnek, hogy egyszer jöjjünk tisztába az iránt, vajon van-e kellő alapja azon reményeknek, melyeket sokan kilátásba helyeznek, hogy majd gyarapodunk anyagilag, majd lesz magyar önálló hadseregünk és mindenünk fölött magunk rendelkezünk. Igenis itt volt ideje mindezt megtudni, mert én nem látom e reményeket. Mert önök szerint, miként a középponti bizottság is jelzi, midőn rámutat a hérmas törvényjavaslat fényoldalaira, van ennek egy fényoldala, mert a többi, mint részünkről kifejtetett, bizony nem fény oldal, nevezetesen: az egyezkedési mű betetőzésének szüksége; de én ezt sem tartom fényoldalnak. (Derültség.) Tehát a megkezdett egyezkedést be kell fejezni. Igenis be kell fejezni, mert igy követeli a hatalom. (Közbeszólások: Micsoda katalom ?!) Hanem ezt aztán ne is nevezzék önök egyezkedésnek. S hogy az ily befejezés az ország javára fogna történni, határozottan kétségbe vonom, midőn a kényszerűség nagyobb terheket ró_reánk, mint az igazság megengedné. Az ily egyezkedés nem lehet se czél, se politikai szempont. Épen ezért mondom, hogy az egyezkedés befejezését nem látom oly kényszerűségnek, mely a nagyobb ter-