Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-180

CLXXX. 08SZÁGQS ÜLÉS. (Deez. 4. 1867.) 289 is különféle irányban nyilatkozunk, mert a próféta egy nap egyet, más nap mást mond." Én, t. képviselőház! nem fogok hivatkozni Kossuth Lajos 1848-ki nyilatkozataira e tárgyban. Én azt tartom, hogy maga azon idézet, melyet a központi bizottság előadja fölhozott, ha egészben értjük, miként érteni kell, maga magában tökéletesen elég arra, hogy kitűnjék, miszerint az idézet azon három törvényjavaslatnak, mely a ház asztalára le van téve, elfogadását nem indokolja, hanem határozottan ellenzi. Egyébiránt a mi azt illeti, hogy 1867-ki nyilatkozatot nem lehet felhozni az 1848. nyilatkozat indokolására, erre meg kell jegyeznem, hogy 1867-ben bizony ugyanazon Kossuth nyilatkozott, aki 1848-ban: mert ha változtatott Kossuth Lajos elvein egy hajszálnyit azóta, ezt — mert nagyon hozzászoktunk napjainkban magasabb politikai szempontokból nyilatkozni — talán ő is tulmagas szempontból tévé annyiban, a mennyiben a közelebb hazánkba küldött nyilatkozataiban az 1849-iki apr. 14-kei nyilatkozattól elállott; (Mozgás a közében) de különben az 1848-iki elveihez híven ragaszkodik. Különben is, ha a központi bizottság és annak igen t. előadója méltóztatott az 1848-ki október 8-dikai tárgyalást és előtte az október 7-ikeit és a következőt bővebben megvizsgálni, azt is méltóztatott föltalálni, hogy ott a törvényszerű, független országos önállásnak fegyveres megvédésére épen Kossuth Lajos fölhívása folytán tétetett a legerélyesebb intézkedés; s hogy, a midőn épen ezen működés közben azt mondja Kossuth, „hogy szabad néphez illőleg kész barátságosan a találkozó érdekeket kiegyenlíteni,

0 ebből őt a jelen közösügyes állapot barátjának, ezen quotás állapot védőjének kimagyarázni bizonyára nem lehet. (Derültség.) Most, t. ház! meg kell említenem, hogy véleményem szerint Kemény Gábor képviselőtársunk nem helyesen méltóztatott visszahivatkozni azon jelenetre, a melyet Tisza Kálmán képviselőtársamnak a gróf Bethlen Farkas nyilatkozatára tett észrevétele idézett elő. Előadásában nevezetesen azt mondotta ő, hogy a ház méltóságán alulinak tartja azon jelenetet, és örült volna, ha az nem történik. Én ugy találom, hogy a ház t. elnöke rendes kerékvágásba vezette vissza a dolgot az által, hogy a jobb oldal zajos kivánatának mellőzésével tettleg kijelenté, hogy a ház méltósága nem lett megtámadva. Ily jelenetek tudomásom szerint más parlamentekben is történnek; csak az a kérdés, hogy túlságba ne menjenek át. Tegnap, azt hiszem, ez meg lett gátolva az elnök eljárása által. Még egy pár szót kell szólanom a popularitásra hivatkozás irányában. (Halljuk!) Nem fogok én a Tisza Kálmánnak neheztelt másféle vadászatot említeni, a mivel ö sem akart gyanúsítani mint KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. v. én sem akarok; hanem azt vagyok bátor a tisztelt képviselő úr és azok figyelmeibe ajánlani, a kik ilyeneket akarnak fölhozni, hogy sokkal könnyebb a hatalom kivánatait teljesitni, mint azok ellenzése által népszerűséget keresni. {Zaj.) Talán egy csekély például magam is szolgálhatok. {Helyeslés a hal oldalon • fölkiáltások a jobbon: De könnyebb ám izgatni !) Most, t. képviselőház, miután megemlítettem, hogy ezen hármas törvényjavaslatot nem indokolja a t. központi bizottság a Kossuth Lajos szavaira és a 48-ki országgyűlési határozatra való hivatkozással, most még meg kell említenem azt is, hogy csodálkozom én, miszerint, habár jogilag nem tarthatjuk törvényesen kötelezőknek a 48-ki országgyűlés azon eljárásait, melyek nem lettek szentesítve a törvényhozás másik tényezője által, de ha mégis, mint a nemzet képviselőinek határozatait legalább erkölcsi kötelező erővel biroknak tekintjük — és ugy hiszem, ily szempontbó méltóztatott a központi bizottság idézni azon pesti országgyűlésnek október 8-dikai határozatát — akkor, mondom, csodálkozom én, hogy ha most a hatalom kivánatának teljesítése érdekében czélszerünek látja arra, mint indokra hivatkozni, miért nem méltóztatott a jobb oldal elfogadni a mi részünkről tett azon indokolást, midőn mi hivatkoztunk a 48-iki országgyűlés azon határozatára, mely szerint az ország honvédéinek jövő ellátását az országgyűlés a haza nevében megígérte? Áz i határozat volt, még sem méltóztatott figyelemb venni a hon és szabadság védői érdekében. Most közelebb térve a dologhoz, t. ház! valamennyi előadás itt két nap óta tartatott, mindössze véve nem csak nem hozott föl annyi indokot e hármas törvényjavaslat elfogadása végett, mint a központi bizottság előadója, sőt az általa fölhozott érveket még gyengítették a pártoló előadások. Jelesen a központi bizottság jegyzőkönyvében az foglaltatik, hogy hivatalos adatok nyomán készült ezen javaslat; de nem mondatik, hogy hiteles adatok nyomán. Több szónok pedig előadta, hogy ezen adatok nem hitelesek, sőt annyira rendetlenek és zavarosak, hogy ezek nyomán bizony egy tételt sem lehet meghatározni. Ez oly vallomás, t. képviselők, miszerint én, ha e törvényjavaslatok elfogadását akarnám ajánlani, ezen vallomást semmi áron nem tettem volna; de miután épen azok-, a kik annak elfogadását ajánlják, ezt állítják, sőt állítják azok is, kik az országgyűlés kiküldése folytán tettleg vizsgálták s legjobban ismerhetik ez adatokat, kik tehát kétszeres vagy sokszoros érdekeltséggel támogatnák ezek érvényét; miután most, t. képviselőház, ezek által ki van fejezve, hogy ez adatok nem hitelesek, haszonvehetlenek: én megvallom, 37