Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

2?6 CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3.1867.) és méltányosság szempontjából egyaránt igazol- | hatót, Komárom városának képviselője inditvá- j nyozott. (Helyeslés bnlfelöl.) Kemény Gábor b.: T. ház! A mennyire én ismerem a quota kérdését, két alapra vihetők visz- ! sza mind azon eszmék, melyek szerint méltányos megoldása lehetne e bonyolult ügynek: egyik alapeszme szerint követni kellene a tényleges hozzájárulást ; a másik szerint az volna vitatandó, fölvilágositandó, mennyi a magyar korona országainak összes jövedelme, s mennyi ö' felsége nem magyar országainak hasonló jövedelme, hogy azon összegek viszonya adja meg a quotát. Mellőzhetem e mellett ama harmadik eszmét, a mely csakugyan fölmerült, ha nem is illetékes körben, hogy miután Magyarország a paritást követeli a jog mezején, fizessen ugyanannyit, mint ő felsége nem magyar országai. Világos, hogy ez nem igazság, nem méltányosság. Bizonyos, hogy ő felsége többi nem magyar országai sokkal tehetősebbek, mint mi; egyenetlen gazdag népektől ugyanazon összeget kérni, lehető legnagyobb méltánytalanság lenne. Olyan országban, melyben az egyenlőség elvét a legnagyobb mértékben akarják követni, világos, hogy egyik többet, a másik kevesebbet fizet, azon mérték szerint többet egyik mint a másik, a mely mértékben gazdagabb. És itt sem a határozott egyenlőség elvének kell irányt adni, hanem a viszonyosságnak, méltányosságnak. Vajon azon esetben, ha a Bach-és Scbmerling-kormány fekete lovagjai képesek voltak volna hazánk virányain logikai erőlködéseik ferde építményeit emelni fel; vajon ha képesek lettek volna a népek millióinak kebléből egy ezredéves alkotmányos élet gyökszálait egyenkint kitépni, a szabadságnak ezredéves lángját kioltani: vajon azon esetben annyit fizettek volna-e a magyar korona országai, mint ő felsége többi országai? Kétségtelenül nem. E tekintetben már nem csak puszta hozzávetésre támaszkodhatunk, hanem számadások adataira. Jóllehet rendkívül meg volt terhelve az ország, mégsem fizetett annyit, mint ő felségei többi országai. Mellőzve tehát ama nézetet, kérdés, melyik helyesebb: a hozzájárulási viszony, vagy pedig az adóbevételi viszony szerint intézni el a quotát ? Mi a különbség a kettő között? Á hozzájárulási arány szerint Magyarországnak összes jövedelmeiből levonatik azon összeg, mely a beligazgatásra fordítandó; hasonlólag ő felsége nem magyar országaira nézve is; és a megmaradt összeg az, mi közös kassába tétetnék, melyből eddig teljes kényök, kedvök szerint fordíthatták a hatalom emberei a pénzt oda, a hova nekik tetszett, részint a pragmatica sanction alapuló, részint a többi köaös kiadásokra. Ha pedig a beligazgatási költségek Magyarországban és a hozzátartozó országokban ugyanazon viszonyban állnak, mint a mely viszonyban állnak 6' felsége többi tartományainak beligazgatási költségei és jövedelmei, akkor a kettő közt nincs különbség, akár azt mondjuk, hogy Magyarország a hozzájárulási arányt fogja követni,akár pedig azt, hogy alapul a bevételi viszonyát veszszük Magyarországnak és ő felsége többi országainak és a szerint fogjuk a quotát fizetni. És valósággal, ha vizsgáljuk a dolgot, azon eredményre jutunk, hogy akár a hozzájárulási alapot válaszszuk, akár az adóbevételi viszonyt, a különbség majdnem semmi. Megjegyezhetem azt, hogy ha a bevételi viszonyt veszszük alapul: itt különböző eltérő nézetekre akadunk. A birodalmi tanácsnak bizottsága rögtön ezen alapot választottaki, melyet egyébiránt t. képviselő és országos bizottsági tagtársam Grbyczy Kálmán is elfogadott, a mennyiben nem a hozzájárulási alapot kívánta elfogadtatni, hanem az adóbevételi viszonyt. Az országos bizottság legelsőben minden vitán kivül hagyván azt, vajon helyesek-e vagy helytelenek azon adatok, melyek a pénzügyminiszter részéről a birodalmi pénzügyminisztérium közleményei nyomán lettek velünk közölve, ajánlotta a hozzájárulási alapot, mely, a mint a számadásokból egyszerűen kitűnt, 25 %-nál valamivel több lenne. Ha ezt el lehetett, volna fogadni, örültem volna. Nagyon evidens volt azonban, hogy a számítás helytelenül van készitve és hogy sok rectificatio szükség. Az országos bizottság épen azon ülésében, melyben előleg elfogadta a hozzájárulási alapot, egy albizottságot is nevezett ki, hogy megvizsgálja ezen számadási tételeket, a melyek az országos küldöttséggel közlött számadásokban vannak. Ha a rectificáláson végig megyek, azon szempont szerint, a mint azt az albizottság tette, lényeges lesz a különbség. A szerint több oly bevétel, mely valósággal nem az, egyátalában számitáson kivül hagyandó, mint ilyen hozathatik fel: teszem, a birodalmi vagyon eladásából bejött összegek, melyek rendes bevételül valósággal nem vehetők, tehát a rendes bevételi viszonyt nem világosítják. De másfelől kiadások is vannak, melyek meg íendes kiadásoknak nem vehetők, és igy a rendes kiadási viszonyt nem világosítják meg. Ilyen azon inségi kölcsönösszeg, mely Magyarországra fordíttatott. Ha továbbá a központiaknak beirt bevételek és kiadások aszerint osztályoztatnak, a mint azokat a monarchia egyik és másik felére be kell osztani, akkor többé nem 25 %, hanem sokkal nagyobbra rug. A birodalmi tanács bizottsága csakhamar 30 °/

0 -on is felül ment

;

t. i. nem a rendes bevételi összeget vette viszonyba, hanem azoknak bizonyos részét, az egyenes adókat, és azokat is nem a tényleges be-