Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

CLXXIX. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1867.) 275 ugy fog eljárni, mint az igazság kívánja. Megvallom, ha igazán ugy akar eljárni a fejedelem, a mint Grhyczy Kálmán gondolja, és én is gondolom, hogy el fog járni, ugy én azt hiszem, hogy több fog kijönni, mint a 28 V

2 percent. (Felkiáltások a bal oldalon: Mi alaponf) Végül szükségtelennek tartom még különösen kiemelni vagy hangsúlyozni, hogy a hányad is egyike azon kérdéseknek, a melyeknek helyes megoldása a monarchiának, s különösen hazánknak is megrendült politikai súlyát helyreállitandja, valamint biztosítani fogja a politikai békét is köztünk és a monarchia többi népei közt, melyek velünk 300 év óta szövetségben vannak és jó és balsorsot testvériesen megosztottak. Nem isjemlitve azt, hogy a megrendült statushitel s államháztartás bonyodalmai is meg fognak ekként szűnni, s módot találunk majd arra, hogy magunk, saját befolyásunkkal önálló háztartást alapítsunk. Mindezek folytán, miután belső .meggyőződésem az, hogy a miniszteri törvényjavaslatban inditványba hozott 30 percentes arány a pragmatica sanctioból folyó kötelességeinknek mértékén tul nem megy, az igazság s kölcsönös méltányossággal össze nem ütközik, hazánkra nézve nem kedvezőtlen s nem elviselhetlen teher: pártolom a miniszteri előtérj esztvényt. (Elénk helyeslés a középen.) Ghyczy Ignácz: Nem szándokom a tisztelt ház becses figyelmét soká igénybe venni, csak azon okokat kívánom én is előadni, melyeknél fogva a miniszteri törvényjavaslat ezen l.§-ában ajánlott arányt elfogadhatónak nem tartom. Azon fonák, eljárás, mely az utóbbi két évtized lefolyása alatt irányunkban követtetett, hazánk anyagi jóllétét, vagyoni erejét csaknem egészen kimerítette ; vagyonos, hogy ne mondjam gazdag apákmaradéki, elszegényedtünk annyira, hogy a leggazdagabb ápolás mellett is, évek hosszú sora fog kívántatni, mig anyagi jóllétünk ismét azon fokra emelkedhetik, hogy állami háztartásunk megszaporodott igényeinek saját megerőtetésünk nélkül eleget tenni képesek lehessünk. Tagadhatatlan, hogy e szerencsétlen gazdálkodás bennünket oda juttatott, hogy az állam iránti kötelezettségeinket, még jelenleg is, igen nagyrészt, csak tőkéink rovására teljesíthetjük. S épen ezen körülmény az, mely óva int bennünket, hogy most, midőn életbe léptetni készülünk egy már meghozott, a közös kiadásokra vonatkozó oly törvényt, melynek következésében azokhoz, nem saját törvényhozásunk egy maga, hanem annak csak egy töredéke, és az is csak egy, közjogunkban eddig egészen ismeretlen tényező hozzájárulásával, lesz hivatva határozólag szólani, legalább a reánk abból háramló teher arányának megállapításánál gondoskodjunk arról, tűzzük ki vezérelvül, hogy a magyar korona országai a közös kiadások fejében többel meg ne rovassanak, mint azoknak fejében eddig fizettek. De e vezérelvnek a javaslatba hozott arány nem felel meg, mert az minden combinátiókból kifolyó aránynál magasabb, terhesebb, és az 1867. XII. 19. §. által kivánt részletes adatokkal támogatva sincs. A kötelességtől, ezen állításaimat igazolni, felmentettek azon elvbarátim, kik csak imént előttem szólottak, és e tárgyat kimeritőleg kifejtvén, lehetővé tették, hogy az általok elmondottokra hivatkozhassam, és igy kikerülhessem' a kényszerűséget a tisztelt házat ismétlések hallgatásával untatni. De nem felel meg azért sem, mert a magyar korona országaira eső hányadot a jelen törvényjavaslat 3-ik §-ának a vámokra vonatkozó szabálya is megneheziti annyiban, a mennyiben a közös vonalak mintegy 10,000,000 ftra számított évi jövedelmeit az adóvisszafizetések mintegy G— 7,000,000 ftra szállitván le, a két összeg között mutatkozó különbözet arányával emeli a magyar korona országai adózóinak vállaira nehezedő terhet ; mely azonban tetemesen növekszik még az által is, hogy a quota megállapításánál tekintetbe nem vétettek több oly tételek, melyek eddig a közpénztárból fizettettek, a jövendőben pedig, a megállapított hányadon tul, a magyar korona országai által, külön és kizárólag lesznek viselendők, melyek, miután összesen a 8—9,000,000 ftot hatalán meg nem haladják is, de bizonyosan elérik, anyagi állapotaink tekintetéből kell, hogy ez alkalommal, figyelembe vétessenek. Van azonban, tisztelt ház, ezeken kivül még egy körülmény, melyet igénytelen véleményem szerint, a quota arányának megállapításánál, figyelmen kivül hagyni nem szabad: s ez az, hogy a magyar korona országai a quotának egy más nemével, mely, mivel vérrel rovatik le, a pénzbelinél sokkal nemesebb, jóval is nagyobb mérvben járulnak a monarchia védelméhez, mint járulnak ő felsége többi országai és királyságai. Számokkal ki lehet ugyanis mutatni, hogy a haderő, melyet háború esetében a magyar korona országai kiállítanak, nevezetesen túlhaladja azon országok és királyságok haderejét. Midőn tehát a magyar korona országai ő felsége többi országait és királyságait a magokénál nagyobb erővel védik, semmiképen se volna akár az igazsággal, akár pedig a méltányossággal összeegyeztethető, ha ugyanakkor kénytelenek lennének a költségekben még az eddiginél is nagyobb, vagyoni erejöket túlhaladó arányban részt venni. Mind ezeknél fogva, a szóban lévő §-ban felállított arányt, mint emlitém, elfogadhatónak nem tartom; hanem pártolom azt, melyet, mint az igazság 35*