Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-179
274 CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1867.) állani, s hogy ha ezen részét Európának erőszakos i rázkódtatások meg nem zavarandják, bizonyosan j azon helyzetbe jutandunk, hogy terheinket is köny- j nyebben viselendjük. Nem megvetendő momentum, t. képviselőház, I továbbá az is, hogy a monarchiának ép most fo- j lyamatban levő átalakulása alkotmányos s a szá- | zad szellemének megfelelő nagy birodalommá, lé- í nyegileg a mi kezdeményezésünk szerint — s erre büszkék lehetünk — lényegileg a mi tervünk alap- i ján, és ami érdekünkkel is megegyezőleg történik, ; valamint hogy hazánknak az uj államszervezet j egy szebb jövőre nyit kilátást: és így ép oly igaz- j ságos, mint méltányos, hogy Magyarország a ki- [ egyezés nagy müvének érdekében némi áldozatot, ] : némi erőfeszítést vállal magára. Említtetett, hogy azon 18 60 / S5 közti időszak \ Magyarországra nézve nem kedvező. Nem volt ezé- ! lom szólani ezen pontról (mert kényes természetű), I hogy ha az ellenkező oldalról oly határozottan nem hangsulyoztatott volna: miért is csak az rövid ! válaszom, hogy az 1860 és 65-ik évi cyclus magában j két-három oly esztendőt foglal, mely ránk nézve fájdalom kellemetlen és súlyos, de a qttota megállapítása tekintetében annyiban viszont kedvező. Megengedem, hogy az 1862-ki számadásokból ki lehet mutatni, hogy visszakerült a hiány az állami j pénztárakba; de azt alig lehetne bebizonyítani, j hogy a központi pénztáraknak az 1863-ki aszály j és a 65-ki különféle természeti csapások által oko- i zott veszteségei pótoltattak volna. Nem is érintve azt, hogy vannak e tekintet- i ben más érvek is, melyek azonban, mint mondottam, a kérdés arithmetikai részéhez tartoznak; te- j hát azokba tüzetesen nem bocsátkozom. Tcs ább megyek argumentatiómban. Egy fő: kérdés az, minő ]észen azon befolyás aránya, me- i lyet Magyarország a magára vállalandó 30 per- j centes aránytétel elfogadása által a monarchia ' közös ügyeinek intézése tekintetében nyerend ? : A kiegyezésnek, mint mindnyájan tudjuk, egyik alap-feltétele a paritás elvének elismerése lé- ! vén, a 30 %-nyi quota elvállalása által épen ; akkora részt nyerünk a monarchia közös ügyeinek ! elintézésére nézve, mint a másik fél. Ez is egyike ' azon érveknek, melyeket tán fölösleges volna hoszszasabban fejtegetni. j Van még egy átalános észrevételem azok irányában, kik azért tartják a 30 percentes aránytételt terhesnek, mert eddig kimutathatólag csak 26—28 percent vala a mi járulékunk. És ezen megjegyzésem az: hogyan illenék hozzánk, kik folytonosan azt hangsúlyozzuk, hogy mennyire voltunk az osztrák pénztáraknak alávetve, mennyire voltunk az adó által terhelve, hogyan illenék ezen argumentum hozzánk, ha mi most azt mondanók, hiszen eddig Magyarország kevéssel járult a közös költséghez! Mert ugyanakkor, mikor azt állítjuk, hogy sokat fizettünk, nem lehet egyidejűleg állítanunk, hogy keveset fizettünk. Továbbá, készségesen elismerem azt, hogy Magyarország csakugyan igen nagy mérvben volt terhelve; elismerem jelesül annyiban, a mennyiben kétségbe sem vonom azt, hogy azon számadatilag constatálhat^ összegeken kivül, melyekből 28, 29, vagy 30 percent deducáltatott, még más pénzeink is vándoroltak Bécsbe és a központi pénztárakba. De én ezen érvből nem azon következtetést vonom, mit az ellen-véleményen lévők, hogy, mert eddig sokat fizettünk, most lehetőleg keveset fizessünk, hanem azt, hogyha 30 % quotát vállalunk is el, akkor sem fizetünk annyit, a mennyit eddig fizettünk. Nem is említve azon, és pedig, ugy hiszem, politikai tekintetben sokat nyomó érvet, hogy eddig nem felelős és oly politikai rendszert képviselő kormánynak fizettük hányadunkat, a mely kormány rendszere kárunkra volt; holott ezentúl saját magunknak, általunk keblünkből választott minisztereknek kezeibe, és oly kormányrendszer lehetségesitésére adjuk, a mely felelős lévén, az összegeknek hováforditási jogát a mi kezünkben hagyja. T. ház ! van még egy igénytelen észrevételem, bár ez egyike azon argumentumoknak, melyeket nem igen ildomos itt feszegetni. Tudniillik, hogy ha Magyarország egészen független és önálló álladalommá válnék, akkor azon budgeti tételek, melyek a közösügyi költségekhez adatnak és ma 25 milliónyi összeget képeznek, legalább is 50, sőt 100 %-val nagyobbak és terhesebbek volnának. Méltóztassanak körültekinteni Európa valamennyi államain — fájdalom, hogy a fegyveres béke, ezen mindnyájunkra nézve legnagyobb átok uralg— mi lenne ezen összehasonlításnak következése? Az, hogy nem 25, hanem legalább is 50 — 60 millió ftnyi összeg volna az, melyet évenkint ezen költségekre kellene forditni; tehát majdnem több, mint azon összeg, mely előáll, ha még az államadósság kamatjaiból a 30 milliót is elfogadjuk. Végre ha mindezen érvek alaptalanok volnának, vajon mi történnék, ha a 30 °/ 0-es quótát nem fogadnók el ? A XH-ik törvényczikk rendelkezik e tekintetben, és azt mondja, hogy a fejedelem volna hivatva döntő bíróként szerepelni. Föltehető-e, t. ház, hogy a rendelkezésre lévő számadatok alapján, s az igazság és méltányosság tekintetbe vételével, a 30 százalékos aránynál kisebb lenne a mi quotánk ? Ghyczy képviselő úr ebbeli érveletét ama nyilatkozatában — melyet különben én is teljes elismeréssel követek — foglalja össze, hogy felteszi a fejedelemtől, hogy oly igazságos lesz, hogy
