Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS (Decz. 3. 1867.) 269 saját honunk polgárai ne terheltessenek nagyobb teherrel, mint azzal, mi a közösügyi törvény által általok felvállaltatott. Ez okokból kérem a t. házat, hogy indítványomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés bal felöl.) Bethlen Farkas gr.: T. ház! Megvallom, nehéz helyzetem van jelenleg, midőn Komárom város t. képviselője azon állást foglalja el, melyet Bécsben — mint az országos küldöttség tagja — elfoglalt. Mint ama küldöttség tagjának igenis köteleségében állott a t. képviselő urnák, szemben a német küldöttséggel, alkudozni, egyezkedni .és minél kevesebbre tenni a Magyarország által fizetendő összeget; a t. képviselő úr azonban jelenleg nem állhat ugyanazon álláspontra: mert most mint itéló'bÍrónak kell a két bizottság munkálata fölött ítéletet mondania. Részemről is legigazságosabbnak tartanám, ha lehetséges volna, hogy a jövedelemből az ország igazgatására fordítandó költségeket vonjuk le és az ebből fönmaradandó összeget vegyük föl a fizetendő összeg alapjául. De t. képviselőtársam legjobban fogja tudni, miért állott el azon albizottság ezen alaptól. A t. képviselő úr megyőződhetett, hogy a szerencsétlen emlékezetű 18 évi absolutistikus kormány annyira összezavarta a számadásokat, hogy azt kitisztázni, igazságosan meghatározni szinte a lehetetlenségek sorába tartozik. Bizonynyal a tisztelt képviselő úr is be fogja látni, ha ezen kimutatási sorozatot átnézi, hogy azon zavarból kibontakozni lehetetlen. Az albizottság igyekezett kitisztázni a dolgot; de most jelenben is vannak oly központi kiadások, melyekről tisztán lelkiismeretesen elhatározni, hogy melyik félt illetik, a lehetetlenségek közé tartozik. Azért az albizottság és a bécsi bizottság ezen alapot elhagyva, áttért az adóképesség arányára. Ezen arány megszabására két mód van : egyik a bruttó, másik a nettó jövedelem felvétele. A bruttó jövedelmet számításba venni nagyon nehéz dolog volt, miután 6 év közül csupán két év van, melyből bruttó kimutatás létezik. Van egy számadásnak kivonata, melyre a tisztelt képviselő úr a 28 — 0'52%-t alapítja, de a mely a számadásokkal nem egyezik, mert azon bruttó tételből több jövedelmi ág ki van hagyva, más felől pedig oly jövedelmek vannak betéve, melyek nem az adóképességet mutatják. Ki van hagyva pl. a sónál a sókezelési bevétel, ki van ez hagyva a dohánynál, és a bányacserkészeti illeték ; de legfőbb az, hogy mint adóképesség be van véve a postabevétel. Én pedig részemről soha sem hallottam, hogy a postabevétel adóképesség volna. Jövedelem igen is, az állam jövedelme, de nem adóképesség. Ha pedig ezt bevették, ép ugy be lehetett volna venni a távirdákat; ámde ezt ki tetszett hagyni; s ha ezt kihagyták, ki kellett volna hagyni a postát is. A bruttó jövedelemről, mint említem, csak két évi kimutatás létezik, a többi évekről csak számadási kivonatok. Ezt az alapot tehát — ismétlem — felvenni lehetetlen vala. Én azt tartom, hogy midőn — mint mondám — mint itélő birák állunk itt, hogy meghatározzuk azon összeget, melyet a két bizottság egymás közt alku utján megállapított, akkor egész számokat nem lehet csak ugy oda vetni, mint azt tisztelt előttem szóló tévé a 28j/

0 -kai, melynek teljességgel semmi alapja nincs. (Elénk ellenmondás a bal oldalon.) Mondom, nincs alapja, mert ha tetszett volna a 25 és néhány százalékot venni, annak volna alapj"a, mert ezt volt az első fölállítás alapja. (Felkiáltások balfelöl: Elfogadjuk a2ö°/

0-t!) Én is elfogadom ; de ha itélő birák akarunk lenni, akkor nem fogadom el, mert mint biró csak az igazságot akarom kimondani. A 27 —0 50%-nak is van alapja, de 28— 0.52°/

0-nak már nincs alapja, mert ezen számításból oly bruttó jövedelmek hagyattak ki, melyeknek benne kelllenniök. Hogy pedig bebizonyítsam, íme kimutatom, hogy ki tetszett hagyni 1864-re vonatkozóiaga sóegyedáruságban a termelési bevételt, más részről 1864-ből a bánya-cserkészeti illetéket, 1865-ből ismét a sóegyedárusági s termelési bevételt , valamint a dohánytermelési és beváltó hivatalok bevételeit, de különösen a bánya-cserkészeti illetékeket, míg a posta benne van. Van még más összeg is oda téve, mely, nem értem, hogy jutott oda, miután a törvény meghatározza, hogy ezen összeg egyébre fordítandó, azaz a közös költségekből levonandók: hogy lehetett ezt az arányba ismét bele tenni ? Ez pedig a vámkérdés. Igaztalanság volna a vámokat bevennünk, midőn az örökös tartományok abban 86°/

0 kai, mi pedig 14 % -kai részesülünk: és most újra bevegyük ezen vámot a számadásba azért, hogy arányunk kisebbedjék ? Ez nem egyezik a méltányossággal. Én tehát a tiszta jövedelmet veszem fel; a tiszta jövedelemből pedig kihagyom a vámokat, mert azokat ki kell hagynom, minthogy egyébre vannak szánva ; másodszor kiveszem a postát, mert az nem mutatja az adóképességet, hanem az állam jövedelmei közé számítandó : ekkor jön ki aztán 29 és 0.290%. Azt méltóztatott továbbá mondani: gondoljuk meg, hogy a szelvényi adó nincs beleszámítva. Már, hogy a szelvényi adót egyes országok bevételei közé mily emberi erő számithatná, valóban nem képzelhetem. Tagadhatlan, hogy a szelvényi adó jövedelme legnagyobb arányban Bécsben és az örökös tartományokban vétetik fel; de hogy a a kötleveleknek hányad része van az örökös tartományokban és hányad része külföldön, és hogy a külföld vajon későbbre nem lesz-e hajlandó itt Magyarországon felvenni a kötlevelek után járó adót, vagy az örökös tartományokban: azt újra nem bizonyítja senki. A szelvényi adót tehát nem