Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-179
270 CLXXIX. ORSZÁGOS lehet egyik ország jövedelmei közé sem számitni, hanem központi jövedelemnek kell fentartani. De Magyarország részére ki van hagyva a vasutak jövedelmi adója, mely pedig, azt hiszem, csak bennünket fog illetni, ki van hagyva a határőrvidék jövedelme, pedig azt hiszem, egyikünk sem fogja tagadni, hogy a határőrvidék Magyarországhoz tartozik. Igen, én azt mondom, hogy ide tartozik és nem máshová. Azt hiszem, ezt senki kétségbe nem vonja, miután fejedelmünk esküt tett az ország integritására, és az integritás helyre is van állítva, ha még nincs is egészen kivivé. Tehát ha a határőrvidék jövedelmét a magyar jövedelmekbe be nem számitanók, ugy megtagadnék azon elvet, hogy Magyarországhoz tartozik a határőrvidék. A t. követ urnák azon állítása, hogy az indirect adóknak nagyobb része be van számitva és csak a direct adóknak kevés összege az, a mi kérdésben van, nem áll. mert két és három millió közti azon összeg, a mi nincs beszámítva s most jelenben a katonai kiadások közé számíttatik ; ha ezen két és 3 millió összegnek hat évi bevételét veszszük, ez legalább 12 milliót fog tenni, mely újra a quotábanfél °/ 0 különbséget fog előállítani: tehát az igazsággal és méltányossággal megegyezőnek tartom, hogy 29 egész és 390 ezred °/ 0 quota helyett a 30-at fogadjuk el. Nem tagadom, hogy e teher nehezen sújtja hazánkat. A jelenlegi adót népünk szintén nem birja többé fizetni. De miért nem birja fizetni ? Mert az országban az ország javára eddig kevés vagy semmi beruházások sem történtek. Isten után remélem, hogy a jelenlegi m. kormány, a mennyire tőle kitelik, beruházásokat fog eszközölni s ez által az átaíános jóllétet előmozdítani. (Felkiáltások bal felöl: Miből?) Azt méltóztatott kérdezni,"miből ? Azt felelem : pénzből, a pénz felvétele által, mert a kamatot, melyet a felvett pénzért fizetni fogunk, százszorosan ki fogja az abból eredő jövedelem pótolni. Ez által az ország vagyonosodása növekedni fog, s az ország népe képessé lesz az adó fizetésére. Ha mi az adó túlságos terhéről panaszkodunk, ép oly joggal panaszkodnak erről Lajtán tul is. A lajtántuliakra a terhek ép oly nyomasztólag nehezednek, mint miránk. Ha igazságosak akarunk lenni, oly terhet kell elvállalnunk, mely a lajtántuli népeket vég pusztulással ne fenyegesse és melyet Isten kegyelmével mi is elbírhassunk. Tudom, hogy ezzel nem népszerű eszmét mondok. A legnépszerűbb eszme minden esetre az volna, ha azt ajánlanám, hogy egy krajczárt se fizessünk. Itt tehát nem népszerűségről van szó, nem popularitas-vadászatról; itt méltányosság és igazság forog kérdésben. Ha tudnám is, hogy ezen nyilatkozatom által egy időre elveszteném a népszerüÜLÉS. (Decz. 3. 1867.) I séget, még sem tartózkodnám annak kijelentésétől, a mit méltányosnak és igazságosnak hiszek; a méltányosság pedig abból áll, hogy a tiszta jövedelmet vegyük fel, kihagyva abból a postát és vámot, a miből azután 29 egész 390 ezred percent fizetése következik; és miután se a vasutak jövedelmi adója, se pedig a határőrvidék jövedelme ebbe beleszámítva nincs: tiszta lelkiismerettel fogadom el a 30 percentet. (Jobbról élénk helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! Azok után, miket t. barátom, Komárom város képviselője elmondani méltóztatott, magához az arányhoz nagyon kevés mondani valóm van. Azonban kénytelen vagyok ez alkalommal egy pár szót szólni azon indokoláshoz, melylyel e javaslatot a középponti bizottságnak általam igen tisztelt előadója a ház elé terjesztette. (Halljuk!) Hogy mit akar előterjesztésének bevezetésével, meg kell vallanom, hogy nem értem: mert ha volna itt valaki, ki azt mondaná, hogy nem szükséges az érdekeket, melyek 300 év folytán viszonyainkból eredtek, barátságos utón kiegyenlíteni, akkor igen is érteném, hogy oly nagy tekintélyre hivatkozással akarja azokat meggyőzni; de ezt közülünk egyik sem mondta. {Zaj. Felkiáltások jobbról: De mondta!) Senki sem mondta. (Zaj. Mondta!) Tessék megnevezni! Azt senki sem mondta ; de igenis mondottuk és mondjuk, és mondom ma is, hogy ezen kiegyenlítésre az ut roszul választatott. Mondom ma is és mondani fogom holnap is, hogy a terhek, melyeket reánk ruházni akarnak, túlságosak. Már pedig. t. ház, azért, mert valaki — legyen az bár Kossuth Lajos — már 1848-ban elismerte, hogy ki kell egyenliteni ezen érdekeket, azt mondani, hogy már akkor előre kimondotta azt is, hogy ez lesz útja, hogy ezen feltételek szerint kell: gondolom, nem lehet. {Helyeslés a bal oldalon.") Miután pedig ezt mondani nem lehet : azon állítás, melyet nagyon t. előadó úr felhozott, igen nagy horderővel bír oly dolgok ellen, melyeket senki sem mondott; de semmivel azok | ellen, a melyek itt elmondattak. 1 Igaz, tegnap egy tisztelt képviselő úr meg j akarta fejteni a czélt, azt mondván, hogy ki akarta ragadni az ellenség kezéből a kardot, hogy saját fegyverével verje le azt; de én az igen t. előadó úrról ily vérengző szándékot nem teszek fel. {Derültség.) Épen azért nem is őneki, hanem azon t. • képviselő úrnak mondom, hogy havalóban — nem j az előadó úr, de ő — igy fogta fel a dolgot, fegyverét igen gyengén választotta: mert az hatalmas í oly positio ellen, melyen senki sem áll; de azt a positiot, melyen mi állunk, egyátalában el sem én. Az igen tisztelt előadó úr azt hozta fel indokául annak, hogy a szerinte is igen nagy terhet elvállaljuk, hogy a magunk által kivételt és beszedett