Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

CLXXIX. ORSZÁGOS dot szolgáltatni, hogy e részben is hivatását teljesíthesse. Épen oly kevéssé van szándékomban, és képviselőtársaim szándokában, kiknek nevében is ez interpellátiot teszem, az országban valami izgatást előidézni, vagy épen a felséges uralkodó ház s az uralkodó fejedelem irányában bárminő tekintetben is oppositiot formálni. (Hehjeslésjobbról.) Hisz, kérem, nem csak a nemzetnek van érdekében ezen kérdésnek szerenesés megoldása, de — mint már emlitém — magának a felséges uralkodó háznak is. A mióta az utóbbi rendkiviili esetek következtében Ausztriának állása mind Németország, mind Olaszország- irányában lényegesen változott, azóta Magyarországnak és a magyar nemzetnek érdekei és kül politikai viszonyai is lényeges módosulást szenvedtek. Az sem tagadható, hogy azon kormány és hatalom irányában is, mely existentiáját hajdanában oly politikához kötötte, minőnek czélzata nem vala más, mint más népek meghódítása, más népek szabadságának elgázolása: most, midőn ugyanazon hatalom, kiszorítva ezen eddigi politikája működési teréről, hogy most, midőn ezen hatalom, mely egyrészt Németországban, másrészt Olaszországban terjeszkedve, ezen népnek ép úgy nemzeti existentiáját veszélyeztette, mint szabadságukat elnyomta, akarva nem akarva ellenkező irányzatra kényszerült; mióta minden megváltozott kül- és bel viszonyaiban: Magyarország és a magyar nemzet politikája is lényeges módosulásnak indult, és kell hogy induljon. Nekünk ma már épen úgy érdekünkben van az éjszaki hatalom terjeszkedését akár az aldunai tartományokban, akár a Kárpátok felé meggátolni, mint magának a fejedelemnek, valamint életkérdés ránk nézve is mindent elkövetni , hogy a német hatalomnak terjeszkedése Ausztria ellenében tovább ne növekedjék. Örülünk és kell is örülnünk, mint szabadságra vágyó nemzetnek, a nagy Németország egységének és ezen egységből folyó boldogságának. De amilyen veszedelmes lenne reánk nézve az, ha az éjszaki hatalom közelebb törekednék hazánk területéhez, ép ixgy nem lehet érdekünkben az sem, hogy Németország végre a Lajtáig terjeszkedjék és ott szabja meg határát. Ugy, hogy mondhatom, annyira megváltozott minden magyar hazafinak a külföld irányában politikája és gondolkodásmódja, miként nekünk is utolsó garasunkat és emberünket kell föláldoznunk arra nézve, hogy azon birodalomnak, melyet osztrák birodalom név alatt ismerünk eddig, de a tttelynek mi nem csak kiegészítő részét képezzük, hanem mondhatni, a melyben úgy törvényeink, mint politikai fontosságunk szerint független ÜLÉS. (Deez. 3. 1867.) 263 politikai állást kell elfoglalnunk, mondom, ezen birodalomnak, a felséges uralkodóház birodalmának ezentúl legkisebb csorbítását se engedjük. (Helyeslés.) Vannak ezenfelül más igen fontos érdekek, melyek itt tekintetbe veendők : ott van Ausztriának zilált állása. Ki merné tagadni, hogy egy nap eseménye oly rázkódtatást idézhet elő, melyhez képest a 48 csak törpeség volt ? ki merné tagadni a keleti kérdés megoldásának fontosságát, mely napról napra mindinkább előtolakodik ? A viharok előjelei méltán aggodalomba ejthetnek mindenkit, s különösen minket magyarokat, kik a viharok ellenében épen semmiféle előkészületekkel nem bírunk. Vajon érdekében lesz-e a felséges uralkodó háznak, ép ugy mint a magyar nemzetnek is, hogy ismét azon nyomorult szerepet játsza el a keleti kérdésben, mely egyszer oly nyomorult és káros eredményekre vezetett 1821 körül '? Mindenikünk ismeri a hires bécsi szerződéseket, azon szerződéseket, melyekre III-dik Napóleon azt monda az auxerrei mairenek: .,les traités détestés." Ezeknek keletkezése, fejtegetése 1814. novemberben történt s 1819. novemberben végeztetett be, ekkor írták alá a „Wiener Schlussactét". Nem szólok ezen egyezkedéseknek az emberiség és a népik iránti ellenséges természetéről. Annyi bizonyos, hogy alig írták alá ama szerződéseket: Európában a népek nemhogy legkevésbbé is kielégítve találták volna magokat, vagy hogy megízlelték volna adományaikat: mondhatni azon élet halál harczot kezdették meg. mely élet halál harcz 50 év alatt mondhatni rongyokká téjDte ugyanazon szerződéseket, s minciazon népeknek, melyeket e szerződések rablánczokba vertek, felszabadulását eszközölte. Alig írták alá a szerződő hatalmak, még a toll sem száradott meg, s már elkezdőttek az olasz, nápolyi s görög felkelések. E történeti tényeket ép azért akarom a t. ház figyelmébe ajánlani, mert analógiában állanak a mostani eseményekkel, s mintegy megelőzői, előidézői a bekövetkezhető katastrophának. Troppauban, Veronában ültek még a heilige Allianznak tagjai, proclamalták a népek szabadsága elleni egyezséget, s egyszerre csak mint a villám megüti őket a hír, hogy 1821-ben Grermanos érsek Patrosban kitűzte a görög felszabadulás zászlóját. Mily nyomorult szereue volt Ausztriának e korszakban 1821 — 28 közt! különösen a magyar királynak! Magyarország érdekében föladata lett volna azon bonyadalmak közé lépni, melyek kifejlődése Törökországnak tökéletes felborulását fogja előbb-utóbb következtetni ; elhatározott állást kellett volna foglalnia már akkor azon mozgalomban, mely legelőször is Görögország, nyomban Oláhország, utóbb Szerbia felsza-