Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

264 CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 2867.) baditásátésemancipalásáttüzteki feladatául,nem pedig tétlenül néznie az orosz kormány cselszövő működését. De mig az orosz kormány a vallás minden erejével, pénzzel és emiszáriusokkal felizgatta a török birodalom keresztyén lakosait: addig Metternich szerencsétlen politikája Magyarország elnyomásával bíbelődött s kiadta azon híres és ominosus 1821 — 23 ki pátenseket, melyek ha a nemzet részéről kellő resistentiával nem találkoznak, Magyarországnak halálos csapást adhattak volna. És mi lett következése az osztrák premier fonák politikájának? Az, hogy 1826-ban már Anglia és Francziaország szerződést kötöttek Oroszországgal, melynél fogva Görögországnak királysággá alakítása és a török birodalom alól felszabadítása kijelentetett, és az 1827-ben és 1828-ban, különösen a navarini ütközet után, a görög királyság valósággal létre is jött. Ausztria pedig tökéletesen kijátszatva, a világ nagyhatalmai általignoráltatva és a felszabadulásukért harczoló népségek sympathiáit elvesztve. még azon szerződésekben sem vehetett részt, melyek a lényeges változások keletkeztet és bevégzését foglalják magokban. Azt gondolom , hogy Ausztriának ezt ismételnie nem szabad. Ez míg végleges felbomlását fogná egyrészt elodázni a török birodalomnak, másrészt az ausztriai birodalom, különösenMagyarország érdekeire nézve rendkívül veszélyes lenne. A felséges uralkodóháznak és Magyarországnak határozott állást kell elfoglalnia a keleti kérdésben, nem siettetnie ugyan a török birodalom felbomlását, de más részről nem is gátolnia teljes kifejlődésöket és felszabadulásokat azon népeknek, melyeknek az isteni gondviselés épen ugy kijelölte a szabadságot és nemzeti függetlenséget, mint önmagunknak. Nem tagadom, hogy kényes a sok mulasztás után a mostani kormányférfiak állása, mert nehéz a mulasztásokat helyrehozni; de azt, a mi a múltban történt, nem szabad többé ismételni. Nem szabad egy perczig tétovázni, hanem határozott állást kell sietve elfoglalni. Magyarország és a felséges uralkodóház semmi esetre sem engedheti meg, hogy az Al-Dunát, mint 1848-ban is megtörtént, orosz hadsereg szállja meg. De miképen fogja mindezt teljesíteni a felséges uralkodó, miképen fogjuk mi teljesíteni azon missiot, uielyre hivatva vagyunk a bonyadalmak közepett: tán fegyvertelenül, ugy a mint most vagyunk ? midőn inkább őrizet alatt állunk, mintsem nemzeti hadsereggel rendelkeznénk. Ezen missiot nem csak teljesíteni nem, de még megkezdeni sem bírhatná a magyar nemzet és kormánya máskép, mint ha erős és jól szervezett, a nemzet szellemét meg-testesitő hadsereggel rendelkezik. És valóban a most uralkodó fejedelemnek nem lehet szebb és dicsőbb feladata, mint hogy a maga kezébe veszi és kezdeményezi az ezen magasztos missio teljesítésére s az üdvös feladat végrehajtására szolgáló eszközök létesítését, ha maga és kormánya kezdeményezi a magyar hadsereg felállítását. T. ház! Az interpellatio, melyet a t. ház figyelmébe kívánok ajánlani, a következő: „Van-e szándékában a magas minisztériumnak közelebb és pedig még a jelen év folyama alatt, az ország elidegenithetlen sarkalatos jogai és az államiság elutasithatlan követelményei szerint is, de különösen az 1867. IX.,X. és a XII. t. ez. 11, 12, 13 szakaszának értelmében és útmutatása folytán, a magyarországi honvédelmi rendszernek átalakítása és megállapítása iránt megtenni a szükséges előintézkedéseket és illetőleg a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni?" Csak még egy pár szót fogok mondani. A kik Magyarországot meg akarják menteni, és a fejedelem , kinek kötelességében áll, helyrehozva a multat, a nemzet jövőjét biztosítani, mig egy részről illő, hogy gondoskodjék a belbátorság fentartásáról, másrészt kötelessége és feladata minden külmegtámadás esetére is a nemzetet előkészíteni.- egyik kezében az evangélium, az igazságszolgáltatás, a jogoknak a hon minden polgáraira való terjesztése mindazon határokig, mig s mennyiben ez az ország integritásával megfér; más részről legyen kezében a hatalmas kard, melylyel minden irányban érvényt szerezhessen a törvény erejének. De mind ezt soha nem teljesítheti hazánk belsejében külföldi katonasággal. Erre nézve ép ugy erkölcsi, mint teljes hatású hatalmat és erőt csak egy nemzeti hadsereg adhat. Mondhatom, hogy szégyenpír futja el arezomat, midőn még ma is látnom és tapasztalnom kell, hogy azon nemzet, mely oly dicső sereggel bírt csak a közelebbi időkben is, ma tökéletesen le van fegyverezve, s ugy belbátorsága fentartását, mint a kültámadás elleni védelmeztetését egyedül oly seregtől várja vagy kell várnia, melyet magáénak soha el nem ismerhet; holott illő volna, hogy a magyar lobogó nem megtámadtatva, hanem a birodalom másik részének, az úgynevezett osztrák birodalomnak lobogója mellé egy magasságra tűzetnék fel. Nem fogna-e a fejedelem hadseregének nagyobb hatást és biztosabb győzelmet eszközölni, ha e hadsereg kifolyása lesz dicső multunknak és képviselője azon szellemnek, mely Magyarországot századokon át megvédte? Csak elfogultság merhetné kétségbe vonni, hogy az ily hadsereg sikeresben fog szembeszállni a fenyítő viharral, mint az eddigi.