Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-179

262 CLXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 3. 1867.) Nincs nemzet Európában, talán a legapróbb sem, melynek nem volna hadserege. Azon nemzet, a melynek nincs hadserege, megérdemli talán a nemzetiség nevezetét, de nemzetnek, politikai nemzetnek magát soha sem nevezheti; (Helyeslés) lehet könyörület ós gúny tárgya, de tekintélyt, befolyást még saját ügyeire sem fog, még kevésbbé pedig az európai eseményekre gyakorolhatni. {Helyeslése) A kis Szerbiának, a csaknem régen alakult, sőt még ma is még csak alakulásban levő Romániának van hadserege, nem szólva Belgiumról és Svajczról, pedig mind a kettő neutrális állam, mindkettő Európának közös pártfogása és gondoskodása alatt áll, mégis van hadserege. És főbb teendői sorába számítja hadseregének bővitését és existentiájának a hadsereg általi biztositását. Holott mi magyarok, azon dicső és rendkívüli ezredéves multunk, mely méltán sorakozik Európa legnagyobb és legnevezetesebb országai történetéhez , mi magyarok, a közel múlt dicsteljes 1848 és 49. események után, még e mai napig is hadsereggel nem bírunk. Távol vagyok attól, hogy erre nézve bárkinek is, és különösen ezen országgyűlés képviselő testületének szemrehányást mernék tenni. Valóságosan bűnt követnék el, ha azt mondanám azon transactióról, mely ezen évben köttetett és az 1867. június 8-kai szertartás által szentesittetett, hogy ezen transactio a nemzetet elvesztette, vagy lényeges jogait feladta volna. {Helyeslés középen.) Ezt senki sem állithatja, legkevésbbé oly egyén, ki még felelősséggel tartozik az iránt is, miként kezelte a nemzet ügyeit 1848 — 1849-ben, és miként sáfárkodott azóta a nemzet dicső hírével, melyet a nemzet drága élet vérén vásárolt meg. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nem 1867-ben Ion elvesztve a nemzet! De nincs is a nemzet elveszve, hanem inkább meg van indítva az új élet, az átalakulás; és ezen átalakulás müvét kívánjuk mi befejezni. (Helyeslés középen.) Ha. és a mennyiben elveszett, vagyis ha elveszett volna a nemzet: ez csakis 1849-ben történt volna. Ezen új átalakulási müvet pedig, a regeneratio, a nemzeti jogok visszaszerésének munkáját biztosítani csak egy magyar hadseregnek felállítása fogja. (Helyeslés.) Vannak a nemzeteknek, vannak minden népnek elidegenithetlen politikai jogtulajdonai, melyeket senkinek sincs joga tőle elragadni, senkinek sincs joga, még egy majoritásnak sem, feladni. Ezen elidegenithetlen és sarkalatos jogok közé tartozik a nemzet gondoskodása önvédelméről vagyis, mint rövid szóval nevezni szoktuk, a hadsereg. De nem csak a nemzeteknek sarkalatos jogai szerint illet meg bennünket a magyar hadsereg, hanem még az 1867-iki törvények értelmében is. Mind ezen legislatio feladata, úgy a magyar minisztérium iegfőbb kötelessége a magyar hadseregről való gondoskodás. Az 1867-iki 9-ik t. ez., mely a 48 ezernyi ujonczfelajánlást tartalmazza, kimondja, hogy a felajánlást minden további következtetés nélkül teszi. Az 1867-iki 11-ik t.ez,, mely a nemzetőrségről szóló 1848-iki törvényezikkelyt felfüggeszti, nyíltan kijelenti, hogy ÍSzt csak addig és akkorra teszi, míg a honvédelemről gondoskodva nem lesz. És én azt gondolom, hogy ezen feltételben ki van jelölve azon eszme is, hogy a nemzet feltételül kitűzi a hadseregről való gondoskodást s hogy a kormány feladata lészen a nemzet ezen kívánságát teljesíteni. De ott vannak különösen az 1867-iki ] 2-ik törvényezikk. 11-ik, 12 és 13 ik szakaszai. A 11-ik szakasz, midőn hivatkozva a fejedelmi jogokra, az uralkodónak átadja vagy inkább elismeri azon jogát, a magyar hadsereg feletti vezérletet s annak balszervezetét illetőleg, más oldalról már nyíltan kimondja a „magyar hadsereg" I szót. Nem szól ez magyar katonaságról, nem ezrej dekről, de még magyar ezredekről sem, hanem 1 nyíltan magyar hadseregről. Pedig ki merné azt tagadni, hogy minekünk actu nem csak hogy nincs nemzeti seregünk, de még magyar ezredeink sincsenek ?' A nevet viselik, de se a vezényszó . se a lobogó, mely alatt állanak, nem magyar. Ott van továbbá a 12. tezikkben a 12-ik szakasz. Ebben az ujonczállitásról, a katonaság élelmezéséről és szállásáról van szó. Mindezekre nézve az ország fentartja magának az országgyűlési intézkedést, és j még hozzá oda jegyzi, hogy feltételeket is köthet I hozzá. De ott van különösen a 13-ik szakaszban nyíltan kimondva és jelölve, hogy a magyar nemzet fentartja magának a védelmi rendszernek megállapítása és átalakítása körüli törvényhozási intézkedést és befolyást. Én tehát azt gondolom, kétkedés nélkül ki merhetjük mondani, hogy az 1867iki törvényhozás az államiság ezen első és leglényegesebb postulatumát, a hadsereget, nem hogy fel adta volna, sőt azt nyíltan és határozottan kijelölve a magyar legislatio gondoskodásának tárgyául tűzte ki. Én alkalmat kívánok e tekintetben adni a magyar minisztériumnak, hogy nézetei és czélzata iránt, mezekkel ezen fontos tárgyra nézve viseltetik, e ház eló'tt nyilatkozzék. Ezen interpellatio által részemről, és azon képviselő bajnok társaim részéről, kiknek nevében és egyetértésével ezen interpellatiot a ház asztalára, letenni szerencsém lesz, nem szándékozunk a minisztérium irányában e tekintetben valami ellenséges állást elfoglalni, sőt ellenkezőleg — tekintve azon igen kényes állást, melyet elfoglal — ez igen kényes tárgyra nézve szándékunk inkább működését könnyíteni, és neki mó-