Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-178

260 CLXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 2. 1867.) enyhítését sem lehet gondolni." (Egy hang: Nem jól számított!) Azt hiszem, t. ház, igen sokan jól számitnak most, kik azon időben, mikor a 48-ki törvények visszaállíttatván, azon férfiú a hazába visszajó'ne, fognak rosznl számitóknak mutatkozni. Ezek azon észrevételek, melyeket a központi bizottság előadójának véleményem szerint nem helyesen felhozott indokolása ellen kötelességemnek tartottam nyilvánítani. Most röviden indokolom ellenszavazatomat, az egész jelentés és a törvényjavaslat ellenében, a melyet az arányra nézve a ház asztalára letettek. (Halljuk!) Politikai meggyőződésem nyilt, titkot belőle nem csinálok, és parlamenti képviselői jogomnak tartom azon kormányt, azon országgyűlési többséget, mely meggyőződésemmel ellenkezik, megtámadni, ellene szavazni. [Jobbról: Helyes! Szabadi) Ezen politikai jogommal élek, mert én ellene szavazván a törvényjavaslatnak, természetes, hogy általa érvényre nem kivánom emeltetni az 1867-iki XII. törvényczikket; hanem érvényre kivánom emeltetni, hogy hazánknak 1723. 1724, 1790 és 1848-iki törvényében biztosított önálló független államrendszere állittassék vissza. Azért szavazok átalánosságban a minisztérium által előterjesztett törvényjavaslat ellen. {Helyeslés a szélső balon.) Kemény Gábor b.; Valóban igen nehéz helyzetem van, a szőnyegen forgó törvényjavaslat elfogadása mellett kívánván szólni akkor, midőn senki sem szólalt fel ellene. Madarász képviselő ur az ellene szólók közt vala felírva; de minden lehetőről beszélt, csak magáról a törvényjavaslat refutatiojáról nem. Megtámadta a központi bizottság előadóját, ki parlamentáris fegyvert használt, és azon fegyvert, melyet ellenében akartak forgatni, kiragadta az ellenség kezéből és vágást intézett ellene. Ezt szabad tenni mindenkinek. Nem szükség őt mentenem; tudná ő magát menteni; de menti maga a dolog is. Én egyébiránt óhajtottam volna, hogy ha a képvielő ur idézett, ne most 1867-ből, hanem azon férfiúnak 1848-ban mondott nyilatkozataiból idézett volna, (Helyeslés a középen.) Hogyha valakinek ki akarjuk menteni politikai hitét, szilárdságát, nyilatkozatait, nem fogjuk tekintélyét az által emelni, ha egy nyilatkozata ellenében ellenkező' nyilatkozatát hozzuk fel, és ebből az fogna következni, hogy egy nap egyet, más nap mást hiszünk, mert a próféta egy nap egyet, más nap mást mond. Egyébiránt kénytelen vagyok azon modorra nézve is néhány megjegyzést tenni, melyben tisztelt előttem szólott képviselőtársam beszélt. Kétségkívül bárkinek szabad vélekedését e házban szabadon elmondani, szabad a beszéd közben idézeteket is olvasni; de másfelől a háznak szabályai vannak, melyek szerint beszédet nem szabad fölolvasni. Madarász József: De idézeteket szabad ! Kemény Gábor b.: A méltányosság igenis azt követeli . . . (Nagy zaj a bal oldalon. Fölkiáltások: A dologra!) Én megtanultam épen az előttem szólótól, hogy ha zaj van, fölfelé nézzek, Istenhez fohászkodjam,és uj erővel fogjak a beszédhez. (Derültség a középen.) És kénytelen vagyok azt mondani, hogy idézni igenis lehet, de ha túlságosak az idézetek, ez annyi, mint beszédnek elolvasása. (Balról zaj.) Kénytelen vagyok azt is megjegyezni, hogy Angliában hasonlólag szólásszabadság van; de ha valaki visszaél — és nincs törvény, melylyel vissza ne lehetne élni — ha visszaél a törvény rendeletével, akkor oly ellenhatás támad ellene, hogy soha ki nem gázol belőle, habár még oly nagy a béketűrés, és ha még oly soká vár, a székre telepedve, a béketűrés visszatérésére. (Helyeslés a középen.) Mondom, e dologról szólhatnék, és elbeszélhetném , hogy nézetem szerint mi volt a vezérelv , melyet követett a közelebbről Bécsben működött országos bizottság; elbeszélhetném, hogy micsoda nagy különbséget látott az országgyűlés utasítása és a törvényczikk szerint meghatározásában azon kétféle tehernek, mely egy felől a pragmatica sanctio által közöseknek elismert ügyekből háramlik az országra, másfelől az államadósságoknak a monarchiára nehezedő terheiből; de nem tudom, szükséges lesz-e ezt fejtegetni, nem tudom , méltó-e akkor szólani, mikor ugy látszik, hogy a törvényjavaslat iránt mindnyájan egy nézetben vagyunk, hogy mindnyájan helyesnek tartjuk a bizottság eljárását, mert az nem támadtatott meg még Madarász kápviselő ur által sem. Csupán a központi előadót támadta meg egy nyilatkozatáért, a mely tulajdonképen nem lényege az ő nyilatkozatának, hanem a mely az ő előadásának némileg indokolása. Mondom, elállók a beszédtől azon biztos hitben, hogy tulajdonképen nincs itt senki, ki a részletes vita alapjául el ne fogadná ezen törvényjavaslatot — talán Madarász képviselő urat kivéve, ki kötelességének ismerte, a hon iránti tekintetből kijelenteni, hogy most is hibásnak tartja ezt. O, ugy látszik, azt tartja, hogy a törvényesen megváltoztatott törvényczikkelyek is érvényesek, mert hivatkozik az 1723. az 1791. és nem tudom még minő törvényekre, melyek ellentétben volnának az 1867. 12. t. czikkel, és a melyeknek érvénye már eo ipso megszüntettetett, mert szentesitett ujabb törvénynyel állnak ellentétben. Elállók a további nyilatkozattól azon kijelentéssel, hogy én a részletes vita alapjául a minisz-