Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-178

CLXXVm. OESZÁGOS ÜLÉS. (Deoz. 2. 1867.) 259 meny az 1848-iki országgyűlésnek valaha lett volna akaratában — nekem legalább, ki azon országgyülésne kis tagja valék, az soha nem vala — {Zaj) és hogy ne állíttassák az, hogy önmaga Kossuth Lajosnak irataiból s nyilatkozataiból következtethető az 1867-iki 12. tczikknek és ennek folytán tett Ígéretnek következése, miként a jobb oldalnak és a központi bizottságnak e részben érdemes előadója hivatkozott Kossuth Lajos akkori nyilatkozatára: ugy én is, a ki itt jelen nincs, de kinek ereszben azl848-diki tczikknek alkotmányos utón visszaállításának minden módon elkövetésében hü követője és tisztelője vagyok, felolvassam az ezen állítással ellenkező bizonyítékát, a melyet Deák Ferencz, általam is igen tisztelt képviselő úrhoz ez évi május 26-kai nyílt levelében előadott. (Zaj. Tudjuk!) Szabatosan fogom magamat kifejezni, tisztán azon tételekre szorítkozva, melyek e tárgyra vonatkoznak. Azt mondja Kossuth Lajos :,,Együtt állottunk őrt e nemzet jogai mellett a 48-iki válság előestéjén, midőn mint minisztertársak közegyetértéssel megköveteltük a bécsi udvar- és kormánytól, hogy hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, a pénz- és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozástól ment kormányzatát is világosan oda értve, nyíltan elismerve és megóva legyen. "Tovább: ,,Épen most látom a hírlapokból a minisztérium által folyó hó i8-án előterjesztett, 6. törvényjavaslatot. (Zaj.) Végigfutom elmémben e javaslatok elseje által törvényesítendő közösügyi munkálatot, mely hazánkat állami állásából kétségtelenül kivetkőzteti és az osztrák birodalommal egy államtestületté összeforrasztja. Mindezeket látva és megfontolva (Zaj. Tudjuk! Már olvastuk mi is!) okom van kérdezni, minő lényeges állami jog, minő alkotmányos biztosíték marad még fm, melyJyel nemzetünk magát az áldozatokért, nem mondom , vigasztalhatná, de legalább mystifikáihatná ? A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé degradáltatik, a hadi költség és költségvetés megvizsgálása és megszavazásának joga {Dologra!) a magyar országgyűléstől elvonatik, és a birodalommal közös delegatiokra ruháztatik át és így idegen avatkozásnak, szavazásnak, idegen határozatnak vettetik alá. Engedd, hogy emlékeztesselek a multakra. A mit most a közösügyi munkálat az úgynevezett birodalmi egységnek s nagyhatalmi állásnak áldozatul hoz, az lényegében épen az, mit 48-ban Jellasics betörését megelőzött ultimátumként tőlünk követeltek. És ha azt kérdem magamtól, mi hát az, mit nemzetünk annyi feláldozásért jutalmul kapott ?... {Zaj. Elnök csenget.) Tisztelt ház! előre el voltam készülve erre. {Nagy zaj, derültség.) Tudom, hogy nem tetszik. Nagyon nem tetszik; de akkor, midőn egy férfiúnak mondatára van hiI vatkozás, s ebből vonatik következtetés, hogy az már 1848-ban vallotta ezen közösügyi elveket, {Helyeslés a szélső bal oldalon) akkor mindenesetre kérhetem önöktől azon különben parlamentáris jogomat, hogy mint képviselő, igen is parlamentá lis jogomat... {Egy hang: Nem áll!) Azon szóra, hogy „nem áll" megjegyzem, hogy nagyon jól tudom, a parlementek és a mi Ma szabályainkban is az foglaltatik, hogy mindenkinek, a kinek nem tetszik a szónok, szabadságában áll a termet elhagyni, de nem a szószéken a képviselőt zavarni. Higyék meg önök, s tegyék jobbjaikat baljokra, én is ugy érzem, mint önök, hogy hazánknak nevezetesebb s terhesebb törvényjavaslatáról ennél még nem volt szó, s akkor engedjék meg a tisztelt képviselők, midőn egy negyedórai szólás után is a házszabályok ellenére — mondom, a házszabályok ellenére, mert a házszabályok azt tartalmazzak, hogy ha folytonos zavar van,ha a képviselő nem nyilatkozhatik, akkor az elnök a gyűlést fel is oszlathatja.... {Nagy 2aj.)Encsak azért hivatkoztam a ház szabá! lyaira, mert eddig már elolvastam volna azokat, a miket el akartam olvasni. {Zaj.) Tehát nyilvánítom azt, hogy ha szavaimat a tisztelt képviselő urak nem kötelesek nyílt csenddel hallgatni, nem lehet mégsem oly zavar, hogy nyilatkozásaimat elő ne adhassam, mert akkor én le fogok ülni, s megvárom, míg csend lesz. Elnök: Engedjék, hogy a képviselő jogával élhessen. {Zaj. Halljuk!) SoniSSicll Pál: Dissertatiot olvasni nem szabad ! {Madarász leül. Nagy zaj, derültség, éljenzés. Elnök csenget.) Madarász József: Nem volt szándokom, tisztelt képviselőház , akár szenvedélyly el, akár indulattal szólani; de ismételt közbeszólásaik ismételt feleletekre kényszerítenek, s egy képviselő urnák azon közbeszólása, hogy felolvasásokat nem lehet tenni, bocsásson meg. ez egyetlen egy alkotmányos ország parlamentjéhez sem való, habár a legrövidebb, legszabatosabb felolvasásokat is ne volna kötelessége végig hallgatni. En azt állítom, hogy dissertatiot nem fogok felolvasni, de Somogymegye kaposvári kerülete tisztelt képviselőjének némely dissertatiójából fogok adatokat idézni, de oly adatokat, a melyeket én meggyőződésem támogatására szükségesnek tartok előadni. {Helyeslés a bal oldalon. Nagy zaj.) {Olvas): „Es ha azt kérdem magamtól, mi hát az, a mit nemzetem annyi feláldozásért jutalmul kap ? látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelességének átalánositását, ezer néhány száz millió államadósságot s vele az elviselhetlen tömérdek adók megörökítését, melyeknek ily viszonyok mellett még csak legcsekélyebb 33*