Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-174

208 CLXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 13. 1867.) Darvas Antal 183, Gál Péter 182, Thalahér Lajos 181, Justh József 179, Ivácskovics György 176, Mihályi Péter 176, Horváth Döme 172, Szontagh Pál (göm.Öri) 171, Hahnossy Endre 166, Szelestey László 163, Boros Bálint 160 és Besze János 125 szavazattal) Elnök ! I ölkérem a kérvényi bizottság tagjait, hogy ülés után alakulás végett itt maradni sziveskedjenek. Miletics Svetozár képviselő úr három interpellatiot adott be. (Halljuk!) DimitrieviCS Mi'los jegyző (felolvassa Miletics Svetozcir első interpcllátioját): „Interpellatio a miniszterelnökhöz a „Germania.-affaire"-ben. „A dunagőzhajózási társaság „Germania" nevű hajóján f. é. augusztus hó a

%-kán borzasztó tett követtetett el, mely az egész civilizált világban legnagyobb roszalást és undort gerjesztett, és mely Magyarország és ezen országgyűlés különös figyelmét érdemli. „Azon nap délután érkezett meg a dunagőzhajózási társaság „Gerinania" nevű hajója Cziczovie kapitány alatt Ruscsukba, Török-Bulgariában, mely hajón a többi utazók közt ott volt Pavlovics Czvetko, Szerbia fejedelemség polgára Belgrádból, és Viznow Jovanesa Románia fejedelemség polgára is. Az első utazott Ibrailból, hol szerb útlevéllel ellátva, kereskedés végett tartózkodott. Radujevacz szerb helységbe, hol árut szándékozott kiszállítani; a másik szintén saját ügyei miatt utazott Belgrádba ; és egyik sem szándékozott a török partra kiszálkni. „A török hatóság Ruscsukban átnézvén rnindkettejök útlevelét, az ausztriai konzul beleegyezésével mindkettőt ki akarta a hajóból hurczolni, de a hajó kapitánya, noha az ausztriai konzultól parancsot kapott, nem akarta őket kiadni. Midhad pasa ezután az ausztriai konzullal és katonákkal eljött a partra, és megparancsolta, hogy az utazók mind a hajóból kiszálljanak, mit a többiek meg is tettek; csak a fent nevezett kettő, tudván, hogy őket elfogni szándékoznak, bezárta magát védelem végett az első hely termébe. Minden hősies védelem mellett azonban a katonáktól legyőzettek, legborzasztóbb módon leöldököltettek, holttestük pedig Ruscsuk utczáin vonatott és töretett. „A szerb koi-mány kért és most is kér elégtételt e hajmeresztő tettért, mely az ő polgárán követtetett el. A mennyire tudatik, az ausztriai kormány saját részéről csak annyit tett, hogy az illető konzult megdorgálta és a disponibilitás állapotába helyezte. „Hogy e tett képes a monarchia és Magyarország nem csak dunai, hanem összes hajózását discreditálni, és ez által a monarchia kereskedel! mének átalában, ez országénak pedig különösen nagy csapást adni: az szembetűnő; a mint már mutatkozott is e tettnek következménye abban, hogy Szerbia és Románia polgárai most az ezen ország hajóin való utazást kerülik, hogy más, és pedig saját eszközeiknek mostani hiányánál fogva ideiglen idegen közlekedési eszközöket keresnek és találnak. „Ezen, a monarchia és Magyarország közlekedési eszközeire és kereskedelmére nézve káros következmények mindig nagyobb dimensiokat fognak venni, ha ezen esetben be nem bizonyul, hogy a monarchia és Magyarország képes gőzhajóinak sérthetlenségét, az utazóknak pedig személyes biztosságát biztosítani, jövőre nézve pedig arról gondoskodni, hogy ilyesmi nem fog többé ezen országbeli hajókon történni. vagy ha történik is, hogy nem fogja az állam büntetését és megtorlását kikerülni. „Miután a Duna alsó vonala leginkább Ma! gyarország kereskedelmét illeti, én hiszem, hogy ! a magyar minisztérium, különösen pedig a miniszterelnök úr, noha az 1867-dik évi,a közös ügyekI ró'l szóló törvény szerint, a külső ügyekben nem bir közvetlen hatalommal és hatáskörrel, mégis kötelességének fogja tartani, hogy Magyarország külső és kereskedelmi érdekeit, különösen keleten, legalább oly mértékben biztositea, a mennyiben közvetett és erkölcsi befolyása ezen ügyekben hat. „A szerb fejedelemség kormánya Törökországtól elégtételt követel először abban, hogy a meggyilkolt családjának nyugdíj adassék, másodszor, hogy Midhad pasa letétessék, ezenkívül pedig, hogy a jövőre nézve biztosíték adassék ilyen események ellen. „Noha Ausztriának és közvetve a magvaiminisztériumnak ürügye, alapja és kötelessége volna Szerbiát ezen követelésében támogatni, én mégis— ki nem hiszem, hogy Törökországban a török császárságnak Európában fenállása mellett lehetséges legyen a keresztyén nemzetek „békés fejlődése" átalában, Szerbiában pedig a szerb nemzetékülönösen, KÍ ennélfogva a törököknek és a keresztyén nemzeteknek minélelöbbi összeütközését í kívánom Szerbia zászlaja alatt, ki e szerint nem j vagyok hivatva szót emelni a módról, mikép háritI tassanak el az összeütközés alkalmai, ürügyei és | alapos okai — én, mondom, a kérdésnek ezenoldaj lát a minisztérium belátására bizom: és interpella! tiomban, az ezen országbeli hajókon utazó minden | idegenek és saját polgáraink érdekében, ezen ori szágbeli közlekedési intézetek jó hirnevének és hitelének, végre a kereskedelem érdekében, következő kérdésekre szorítkozom : „A magyar kormány, név szerint a magyar miniszterelnök megtette-e,vagy szándékozik-e meg-