Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-174

CLXXIV. OESZÁGOS ÜLÉS (Nov. 13. 1837.) 209 tenni a török hatóság és az ausztriai konzulnak fennevezett borzasztó, a nemzetközi jogot legnagyobb mértékben sértő tette következtében ő felségénél és az ausztriai belügyminiszternél azon lépéseket, melyek oda czéloznának : „1-ör, hogy az illető ausztriai konzul, kinek neve említésre sem méltó, mint a kegyetlen gyilkosság bűnrészese, másként büntettessék meg, mint dorgálással és disponibilitással ? „2-or , hogy minden generális és más konzulságoknak keleten parancs adassak, hogy, a legszigorúbb büntetés terhe alatt, ne merészeljenek az ezen országbeli hajókon utazókat, kik más, mint török útlevéllel ellátvák, kiszolgáltatni, vagy akármi módon a kiszolgáltatásban részt venni ? „3-or, hogy Törökország az ilyen esetek további lehetősége, és az ezen ország bajóin utazó idegenek minden háborgatása ellen biztositékot adjon?" Gajzágó Salamon jegyző (fölolvassa Miletics Szvetozár második interpellatioját): „Interpellátio a magyar miniszterelnökhöz a horvát ügyben. „A legégetőbb el nem döntött kérdések egyike a kiegyezkedés Horvátország- és Szlavóniával. „Ezen, a szerb-horvát nemzet szabad és törvényesen kijelentett akaratára alapított kiegyezkedéstől függ a sz. korona országainak, a monarchia többi országai közti és Európa irányában való fontossága; ettől függ Magyarország sorsa az európai eseményekben, melyek kétségtelenül közelednek; ettől függ a békés fejlődésben is a belső alkotmányos állapot consolidálása és az alkotmányos intézmények állandósága; végre ettől függ a Magyarországban lévő többi nemzetek kibékítése is, mert nincs kétség, hogy a Horvátország- és Szlavóniával való egyezkedésnek jó eredménye befolyással bírna egyszersmind a nemzetiségi kérdés jó sikerű eldöntésére Magyarországban, és hogy az egyezkedés jó sikerének záloga egyszersmind záloga volna a nemzetiségi kérdés eldöntésének. „Noha ez országgyűlésnek is joga és kötelessége a czélszerü alkotmányos eszközöket fölhasználni, melyek Horvátország- és Szlavóniával szerencsés kiegyezkedéshez vezetnek, mégis a magyar minisztérium van első sorban hivatva, hogy a kiegyezkedéshez vezető utat egyengesse és a kiegyezkedés akadályait elhárítsa, mert ez ügyben a természetes, törvényes és tényleges közvetítő a közös korona, a korona pedig jogait és kötelességeit, Magyarországot illetőleg, a felelős magyar minisztérium által gyakorolja, és különösen hivatva van erre a magyar miniszterelnök állásánál fogva, mint egy részről a korona és a többi minisztérium, más részről pedig mint mindkettejük és a háromegy-királyság kapcsa. KÉFV. H. NAPLÓ. 186%. V. „Ez országgyűlést illeti különösen az ellenőrizet, vajon a kormány a Horvátország- és Szlavóniával való kiegyezkedés ügyében alkotmányos és czélszerü eszközöket használ-e vagy nem. „Ez ellenőrizet nevében bátorkodom én, mint ez országgyűlés oly tagja, kinek a magyar-horvát egyezkedés jó sikerű eldöntése nem csak átalános politikai, hanem különös nemzeti szempontból is szivén fekszik, az interpellátio jogával, mint az egyes országgyűlési tagok ellenőrzetének eszközével élni, és az interpellátio tárgyát következőleg részletezni: „I. Mióta Kusevics generális a feje a horvátszlavón kanczellariának Bécsben, oly ember, kinek katonai állásánál fogva egyik füle a reactionak. másik pedig gondolatainak és érzelmeinek nyilvános kifejezése szerint, a föltétlen, tehát túlságos és czélszerütlen unionista törekvéseknek áll nyitva, Horvátországban és Szlavóniában oly dolgok történnek, melyek Törökországnak is szégyenére válnának, civilizált és ezenfölül még alkotmányos országot pedig lealáznak és becstelenitenek. „Hogyne említsem a távirati praesidialét, mely visszaélve az uralkodó szentsége-, feíelőtlenségeés sérthetetlenségével, az utolsó horvát országgyűlésen ő felsége nevét használta föl az alkotmányellenes pressiora a tisztviselők irányában, mely kísérlet eredmény nélkül maradt: fölemlítem csak a tényeket, melyek leginkább az országgyűlés föloszlása után azóta történtek, mióta a monarchia határozatilag két részre osztatott, mióta Beust országos miniszter kormánypálezáját a horvát udvari kancellária fölött a magyar miniszterelnöknek adta át, maga pedig „Reichskanzlerségig" emelkedett, mióta ez az által is meg lett jelölve, hogy Horvátország és Szlavónia a magyar pénzügyminisztériumnak rendeltetett alá, mióta végre a helytartótanácsnak élén Zágrábban oly ember áll, ki határozati és minden áron unionista párthoz tartozik, mióta tehát a magyar miniszter is alkalmat és módot nyert, ha nem nyilvánosan, közvetlenül, pragmaticailag, hivatalosan, de közvetve és erkölcsileg befolyhatni Horvátországban az ügyek folyamára és fejlődésére, a mint a közvélemény szerint azokra irányadó mértékben be is foly, a I miért kétségkívül a felelősség is terheli az országI gyűlés előtt. „Horvátország- és Szlavóniában nyugdíjra való igény nélkül bocsáttatott el hivatalából a legfelsőbb törvényszék egyik tagja, fegyelmi vagy akármi más nyomozás nélkül, minden bíróság és | ítélet nélkül, és végre még az okoknak vagy vétségnek fölemlitése nélkül is, de a hír szerint azért, mivel meglátogatta a néprajzi kiállítást Moszkvában, vagy valóságban azért, mivel bátorkodott meg nem hallgatni a praesidialét. mely az utolsó 27