Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-173

200 CLXXIII. ORSZÁGOS ULES. (N«V. 8. írni.) teljesíti kötelességét. (Helyeslés.) Ha pedig a ház valamit ajánlólag vagy figyelmeztetőleg tesz át a minisztériumhoz, az annyit tesz, hogy akaratát jelenti ki. És ha mégis a miniszter saját felelősségénél fogva azt nem teheti: mi ez egyéb, mint a háznak compromissioja ? Én tehát már, miután tegnap kijelentettem ezt, ezen tárgyhoz átalában nem akarok szólni, hanem ragaszkodom tegnap kifejtett nézeteimhez. (Élénk helyeslés.) Várady Gábor: Tisztelt ház! Nincs köztünk eltérő vélemény arra nézve, hogy hazánk művészei erőnkhöz képest méltányoltassanak és jutalmaztassanak. Nemis akarok én ezen előterjesztés érdeméhez szólani hanem szólok ahhoz, a mit tisztelt képviselőtársunk Halász Boldizsár mondott. Ha e tárgy most merült volna fel először, ha nem lett volna a tisztelt képviselőháznak ez iránt már jogerőre emelt határozata: akkor azon helyzetben volnánk, hogy a tisztelt képviselő úr előadását érdemileg is tárgyalhatnók. De midőn a képviselőháznak már határozata van : a kérvényi bizottság véleményét nem reducálhatjuk annyira, hogy azon reducalás által a képviselőháznak hozott határozata megváltozzék. Én tehát azon nézetben vagyok, hogy a tizztelt képviselőháznak e tárgyban hozott határozata, miszerint ezen ügy a minisztériumnak ajánltassék, érvényben tartandó. (Fölkiáltások: Halász indítványát fogadjuk el!) Csiky Sándor: Tisztelt ház! Ha e tárgy most először forogna itt szőnyegen, ha még — mint Várády Gr. képviselőtársam megemlítette — a háznak határozata nem volna e tárgyban : azon esetben én is azon nézetben volnék, miszeiánt ugyancsak azon minisztériumhoz utaltassék elinintézés végett, a my minisztériumhoz már az országgyűlés folyamata alatt — mint a jerentésből is lehet érteni — utaltatott; de miután már oda utaltatott és most itt ujabb kérvény terjesztetett elő a folyamodó által a házhoz ez ügyben, mely már 23 év óta folyamatban van, tehát ezt az előbbi határozat értelmében kell elintézni. O nem rendes képtárőrré neveztetett ki, de mindenesetre a boldogult nádor által 1844-ben azon biztosítással alkalmaztatottt, hogy működjék, foglalkozzék, és felelőssége mellett munkásságot kellett ezen működésére fordítania és azonkívül még saját költségeit is. A mintáz előterjesztett folyamodásból és a hozzá mellékelt bizonyítékokból érteni lehet, hasznos szolgálatot tett a nemzetnek nem csak, sőt tulajdon pénzét is fordította arra, hogy a képtár oly állapotba helyeztessék, melyben az ne dőljön romba, ne induljon pusztulásnak, hanem a nemzet méltóságához illő és a nemzet kívánságának megfelelő legyen. É ez törvényben is gyökerezik, mert az 1832-ik törvényben is benfoglaltátik a Múzeum s ez által egyszersmind a képtár fölállításának megrendelése. Ha őre nem lett volna, ha azon őr a javításokról nem gondoskodott volna, a szükséges szereket tulajdon költségin megtérítés reménye alatt be nem szerezte volna, és az ifjúságot, melynek oktatására ezen képtárnak szolgálnia kell, nem igyekezett volna képezni: valóban a nemzet ezen drága kincse, a képtár, elpusztult volna. Már most az a kérdés: a ki a nemzet kincse körül fáradott, saját vagyonát, pénzét, mije még volt, annak szükségei födözésére fordította, azt érdemli-e hogy — különösen akkor, mikor a nemzetnek arra is van pénze, hogy azon hivatalnokokat kik az önkény uralma alatt lettek hivatalnokokká, nyugdíjban részesítse — hogy, mondom, egy családatya, ki a nemzet nagylelkűségében bizva, a nemzet díszének emelésére forditotta tehetségét, annyiszor a hányszoi kérelmezi, mindig hol ide, hol oda utasittassék, és a ház soha se szóljon, történjék-e valami vagy ne ? Ezt én se a méltányossággal, se az igazsággal összeegyeztetni nem tudom. Én tehát, t. képviselőház! lelkem meggyőződéséből a bizottság véleményének elfogadására szavazok, mert ez illik a nemzethez. (Helyeslés. Zaj.) DetriCh Zsigmond: Kötelességemnek tartom a bizottság véleményének igazolására egy párszót felhozni. A bizottság véleményét tények igazolják. Tény az, hogy a folyamodó 18 év lefolyása alatt ingyen szolgált, semmi fizetést nem húzott. Nem akarnám a nemzeti képtár őrének szolgálatát lealacsonyítani oda, hogy az államnak ingyen szolgálatokat tegyen, midőn a képtár felett őrködik. Ez az egyik tény. Ezt méltán lehetett szerintem, mint előbbeni végzést, a tisztelt minisztérium figyelmébe ajánlani. A másik tény az, hogy 1861-ben, midőn az országban némi alkotmányosság állott be, s következésképen a nemzet kincsének, a Múzeum rendezésének ügye is előfordult, akkor már teljes jogosultsággal kellett, hogy fizetésbe jöjjön a képtár-őr; de nem jött. Ez tény: következéskép az álladalom igazsággal tartozik azon egyénnek, ki hivatalban; az o szolgálatában volt, és fáradozásait köteles nem csak megjutalmazni, hanem meg is fizetni. Ez a másik tény. A harmadik tény az, hogy be van bizonyítva, hogy a képeket saját költségén igazitotta. (Nem igazította!) Bocsánatot kérek: azt állítják, hogy nem igazitotta, hanem rontotta. Már, uraim, ha egy országos bizottság tekintélyes szakértő férfiak véleményét kéri ki és kívánja meg, akkor már előre azon föltevésből kell kiindulnia, hogy azok véleményét helyesnek, igazságosnak és jogosultnak fogja elismerni. Már pedig több szakértő egyéniség véleménye fekszik előttünk, kik azt mondják, hogy a képeket kiigazította, és hogy