Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-173
CLXXIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 8. 1337.) 20 1 azon költség, melyet ezért felszámított, valósággal megüti azon mértéket, melyet számított. Az álladalom nem kívánhatja , hogy azon egyéniség , ki fizetést sem kapott, azonkívül még saját költség ét is forditsa a képek kijavítására. Ha tetszett az illető igazításokat rá bízni, akkor kénytelenek vagyunk elismerni és nem szabad elhallgatnunk azt, hogy a mit ráköltött, annak megtérítését jogosan is követelheti. Végre a negyedik az, hogy egészen mostanig, mig t. i., a mint hallottam, a minisztérium neki fizetést adott, egyátalában fizetésben nem részesült: minélfogva azt hiszem, a bizottság véleményét teljesen igazoltnak kell tartani akkor, midőn véleményét ugy terjesztette elő, mint azt a t. előadó fölolvasta. Azt hiszem tehát, a t. ház mindezeket méltányos tekintetbe fogja venni és az illető egyéniségnek igazságot fog szolgáltatni. Zichy Antal: T. képviselőház ! Ha valaha a nemzet azon szerencsés helyzetben lesz — mint részemről remélem is, óhajtom is, hogy mentül előbb legyen — hogy a művészetekért is tehet valamit, ugy biztosithatom érdemes barátomat, Csiky Sándor képviselő urat, hogy én leszek első, ki öt e téren követni fogom, és azt fogom mondani: a nemzet ne fillérkedjék, hanem legyen bőkezű, mint a nemzet méltóságához illik. Le bátor vagyok figyelmeztetni, hogy nekünk még budgettink sincs; mi nem tudhatjuk, hogy vajon lesz-e annyi módunk, lesz-e arra való pénzünk, melylyel e czélra rendelkezhetünk; erről még most nekünk semmi tudomásunk sincs. De még egy más szempont is van — se részben t. barátom Halász Boldizsárra kell hivatkoznom, nem ugyan mai, hanem minapi nyilatkozatára — hogy ne zavarjuk össze a törvényhozó és végrehajtó hatalom teendőit. E kérdés felfogásom szerint tisztán a végrehajtás körébe tartozik; mi tehát kénytelenek vagyunk, ha nem akarjuk a két különböző hatalom hatáskörét összezavarni, megkérdezni a felelős minisztériumot. Ez meg is történt; és ha a minisztérium azt jelenti ki, hogy o ugy találja, hogye kérésnek nincs helye — legkevesebbet sem akarok a kérelmező egyéni érdemeiből levonni — de ha a minisztérium azt találja, hogy ez nincs eléggé motiválva, ha azt találja, hogy nincs elég pénze ezen czélra, ha azt találja, hogy sürgősebb dolgok is vannak: akkor mi kénytelenek vagyunk a felelős minisztérium vélemény ének deferálni. Ez az én véleményem. (Helyeslés,) KurCZ György: Én már előbb akartam a t. ház figyelmét igénybe venni, de azon véleményben levén,hogy Halász képviselőtársam nyilatkozata folytán e tárgy már egészen be van fejezve, nem KÉPV n. NAPLÓ. 186 5 /,. v. szóltam; most azonban azt veszem észre, hogy e kérvény még most is azon eredeti állapotban van a ház előtt, mint mikor először adatott bej és mintha épen semmi sem történt volna. Nézetem szerint e közt nagy a különbség. E kérdésben nem lehet más vezérelv, mint az, mit a magyar példabeszéd tart: „szegődött bér, osztott koncz." E kérdés először a minisztériumhoz utasittatott, hogy számoljon a folyamodóval, hogy fizetésére nézve van-e valami hátramaradás. A minisztérium számolt. A kérvényző számokkal állott elő, kérvén ennyit meg ennyit. A minisztérium megvizsgálta a dolgot, és azt találta, hogy a folyamodó azon kötelezettséggel fogadtatott a képtár őrzésére, hogy időközben azt tatarozni tartozik, és pedig ingyen, mert ez világosan ki van mondva a szerződésben. Mi e kérdésbe egyátalában nem avatkozhatunk, mert egyenesen a végrehajtó hatalom körébe tartozik számadás utján megállapítani az összeget és meghatározni, vajon jár-e az illetőnek valami vagy sem. Igaz, hogy a kérvényezőnek nem tétetett elég oly mérvben, mint ő követeié ; de a minisztérium a követelés igazságos voltát megbirálta és ennek tett eleget, s ezt annak alapján tette, a mi a szerződésben volt. És én szeretném látni, hogy — ha csak Csáky szalmájává nem akarjuk tenni a közpénztárt — lehet-e minden indok nélkül abból kedvünk szerint rendelkezni? Kérem annál fogva a kérdést minden mellékes megjegyzés nélkül a minisztériumhoz utasítani. Pulszky Ferencz: Ha nem volna elvkérdés, nem szólanék etárgyhoz. Ennem tudom, mi érdeme van azon egyénnek, ki már másodszor is recurrál. Első alkalommal figyelmébe ajánlották a folyamodást a minisztériumnak ; az felelt is rá. A folyamodó nem elégszik meg azzal, újra recurrál s még egy második kérvényt ad be. Ennek folytán a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy mi ne csak ajánljuk ez ügyet a minisztériumnak, hanem parancsoljuk is meg neki, hogy az orszá.gos pénztárból fizessen ki ennyit meg ennyit, másodszor, hogy meghagyjuk a minisztériumnak, hogy ez embert nevezze ki. Már kérem, ha azon gyakorlatot hozzuk be, hogy minden emberre nézve, kinek valami érdeme van, és ki magát arra képesnek érzi, és hozzánk recurrál, rá parancsoljon az országgyűlés a minisztériumra, hogy ez embert hivatalba nevezze ki: akkor bizony senki sem vállalja el az országban a miniszterséget. A miniszternek legjobban kell tudni, minő emberre van szüksége, van-e szüksége fizetéses muzeumőrre, vagy akármi másra. Meglehet, hogy erre szüksége van ; de lehetnek ennél nagyobb szükségei is. Es én tagadom, hogy az országgyűlésnek joga volna a minisztériumot kötelezni arra, ogy a pénztárbó 1 bizonyos összeget fizessen ki minden további fel26
