Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (NOT. 6.1867.) 177 történnék. És én azt mondom, hiszem, hogy Heves ' megtehette volna, hogy a kormány rendeleteit ; végrehajtja, ha oly helyzetben van, hogy teljes j szabadsággal rendelkezhetik; de azt, hogy nem akarta nézeteit megváltoztatni akkor, midőn már a • büntetés rá kimondva, a fenyítő eszköz, a királyi biztos jelen volt, természetesnek tartom, ezt nagyon is értem. {Helyeslés a baloldalon) Nem mon- ' dom ugyan, hogy az összeütközést a miniszteriun- : provocálni akarta, de sokkal inkább lehetne azt j hinni, mint sem azt, hogy a megye akarta volna. [Helyeslés a bal oldalon.) kit mondja t. képviselőtársam, hogy azok — ' és gondolom, minket értett alatta — a kik a jog és '' törvény szempontjából tekintik e kérdést, azok ugy járnak el, mint Bach hivatalnokai, kik e-^ak | azt nézték, hogy teljesítve legyen a paragrafus, és aztán nem bánták, történjék az országgal, a mi tetszik. Erre elsőben is megjegyzem, hogy nem csak én mindjárt első beszédemben, de többen is | elismertük, hogy lehetnek oly rendkívüli körűimé- ! nyék, midőn a kormánynak saját felelősségére rendkívüli eszközökhöz nyúlni lehet, és csak azt tagad- : tuk, és tagadom részemről most is, hogy itt rendkivüli eset lett volna jelen. Azonban így még érte- ; nem t. barátom nézetét, ha egy perczezel később azt nem mondja, hogy helytelen okoskodás mon- j dani, hogy a 48-iki kormány tetteit más szempont- [ ból kell megítélni, minthogy akkor rendkívüli ' körülmények voltak, mint a kormányét most, mi- ' dőn nincsenek rendkívüli körülmények: mert a j törvényt meg kell tartani rendkívüli körülmények | közt is mindaddig^, míg meg nem változtatik. Egy- ! felől megró minket azért, mert mi a rendes körül- ; menyek közt a törvény megtartását kívánjuk ; más részről azt mondja, hogy rendkívüli körülmények j közt is meg kell azt tartani s rendkívüli körűimé- I nyék között sem szabad a kormánynak más esz- ' közökhöz nyúlni. Ebben oly ellentmondást talá- ' lok, a melyet gyönge eszemmel összeegyeztetni j nem birok. Tisztelt barátom, Somogy megye egyik igen tisztelt képviselője beszédének első részében, ha nem mondom is, hogy minden egyes tételeit alá- j irom, de oly sok szépet, helyeset mondott el arra I nézve, hogy a törvényhatóságok mily szüksége- ! sek a parlamenti kormány mellett, hogy szinte sajnálnom kell, hogy őt e téren, idő rövidsége | miatt, nem követhetem, s ki nem fejezhetem saját nézeteimet, a melyek az övéivel sokban megegyez- | uek. Azzal végezte beszédének e részét, hogy figyelni kell azon veszélyre, melyet itt a túlzás előidézhet, és hogy azok, kik a megyét korlátlannak vagy a központi kormánytól épen függetlennek akarják, többet ártanak neki, mint az, ki azt egyenesen megtámadja. Én vele ebben is tökéle- [ KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. v. tesen egyet értek, és csak azt sajnáltam akkor — barma ne kellett volna meggyőződnöm, hogy nem volt egészen igazam — hogy ékes szólásának erejét oly dologra vesztegette el, a melyre szükség nem volt, a mennyiben ezt köztünk senki sem kívánta. Egyébiránt legyenek meggyőződve, hogy azt — bár ma egyetlen ellenkező hang hallszott is, hogy a megye korlátlan legyen — mi, legalább én részemről sohasem kívántam. Ezután átmenve a speciális tárgyra, egyenkint támadja meg indokaimat, melyekre indítványomat alapítottam.- Azt mondja jelesen, hogy azok voltak indokaim, hogy az eljárás nem ok-, nem időszerű volt, hogy továbbá alktományellenes s törvénybe ütközik. Az elsőre nézve, bár az én indokom nem épen ugy volt feltéve, de miután ez körülbelül egyet tesz, ezt egyszerűen felemlítve, áttérek arra, hogy ő azt mondja, hogy ok-és időszerűnek tartja a kormány eljárását, mert az ország és a trón biztosságát az támadja meg, a ki megtámadja a sarkalatos törvényt, melyen azok nyugszanak. Ezen állításban tisztelt barátomnak igaza van. En nem követem őt oda, hogy elhatározzam, hogy a jelen esetben törtent-e csakugyan ily alaptörvény megsértése ; de elismerem azt, hogy ha valaki az országnak egy sarkalatos törvényét megsérti, akár most, akár máskor, az bizonynyal hibázik. De azt tagadom, hogy ha valaki az ország és a trón biztossága ellen hibázott, az ellen rendkívüli eszközökhöz kellene nyúlni, mert az ellen joga és kötelessége a minisztériumnak törvényes eszközökkel élni, de nem az, hogy rendkívüli eszközökhöz nyúljon. Mert hiszen oly nyomorult helyzetben talán csak nem vagyunk, hogy az által, hogy egy ember vagy egy testület, feltéve is, hogy egy sarkalatos jogot megtámadott, hogy az által, miszerint az az ország s a trón biztosságát megtámadta, hogy ez már veszélyben is volna, s rendkivüli eszközökhöz kellene nyúlni. (Zaj. Fölkiálíások: De ezek nem is rendkívüli eszközök!) Alkotmányos elvemet tisztelt barátom helyeselte 5 de azt is mondotta, hogy a kormány nem is mondotta ki a bűnöst a vádlottra, hanem csak azt akarta, hogy mások az ártatlant ki ne mondják. Én ugy gondolom, hogy ebben tisztelt barátomnak nincs igaza, mert ha a kormány a vádlottra ki nem mondotta rendeletében , hogy bűnös, ugyan kérem, hogy mondhatta volna ki, hogy azok, kik iránta bizalmat szavaznak, bűnösökké lesznek ? Arra nézve, hogy egy vádlott irányában ne lehetne bizalmat szavazni, t. barátom fölfogását, én részemről, nem tartom helyes felfogásnak. Nem mondom, hogy az országgyűlés nyilatkozzék egyenesen, ha mások bizalmat nyilvánítanak ; ebben hibát nem látok: mert nem azon jogi elvből indu23