Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

178 CLXXI. ORSZÁGOS lok ki, hogy a vádlott mindjárt bűnösnek tekintendő ; hanem abból, hogy ártatlannak tekintendő' minden ember, mig ellene a bűnös itéletileg kimondva nincs. A törvényességi szempontból elmondani nézeteimet, azokat nem ismétlem. Azt mondotta a tisztelt barátom, hogy gyávaság, ha valaki a magyar törvények ótalma alól kimenekülve, vagy oly helyről, hová azok hatalma el nem ér, üszköt dob a hazába. Erre nézve azt mondom, s őszintén mondom, hogy igazsága van: nem abban, hogy gyávaság, hanem abban, hogy hiba. {Helyeslés.) De kérdem, ha egyszerű vélemény nyilvánításról van szó, ha valaki csak véleményét nyilvánítja, de nem szólítja fel az ország népét arra, hogy az alkotmányos eszközöket eldobja, és más, mint törvényes eszközökhöz nyúljon, sőt épen azon eszközökhöz nyúlást ajánl: üszköt dob-e? En azt hiszem, ezt mondani nem lehet. {Helyeslés hal felöl. Egy szó jobbról: De nem igy történt!) Egyébiránt engedje meg tisztelt barátom, hogy azon szóra nézve, melyet kimondott, figyelmeztessem, hogy voltak idők hazánkban, jelesen 1848. és 49-ben, midőn a magyar törvények ótalma alól többen kimenekültek az ország határain kivül, s kívülről igyekeztek, és bizony nem mindig csak alkotmányos utón, az ország sorsára befolyást gyakorolni, {Zajos helyeslés a hal oldalon.) Helyesnek találja-e tisztelt barátom, hogy azokra — pedig még egy reversalis aláírással sem kényszeriték a kün maradásra — a gyáva szót alkalmazzuk? (Helyeslés balról.) Ezt én részemről helyesnek nem találnám. {Többen: Mi sem!) Még csak egyet jegyzek meg tisztelt barátom előadására. Ő azt mondja*, hogy szerencsétlenség egy nemzetre, ha egy embert istenit. En ehhez teljesen nyugodt lélekkel szólhatok, mert én hazám nagy fiait, ha ellenkező nézeten voltam is velők, mindig tiszteltem, s hazám nagy fiai iránt mindig kegyelettel viseltetem, {Felkiáltások jobbról: Mi is!) s azt tartom, hogy kegyelettel viseltetni hántok kötelesség is. {Jobbról: Mi is a-t hiszszük!) De arról is meg vagyok győződve t. barátommal együtt, hogy isteníteni embert nemzetnek önmegalázás nélkül nem lehet. {Közhelyeslés.) De szabad legyen arra is figyelmeztetnem, hogy azon eljárás, ha valakitől azért, mert a múltban velünk ellenkező nézetben volt, vagy azért, mert talán a jelenben olyat tesz, mit nem helyeslünk, meg akarjuk tagadni azon érdemeket is, melyek kétségtelenek, {Ellenmondás jobbról : Ki akarja ezt tenni f Nem áll!) ez oly eljárás, mely egyeseken és nemzeteken megboszulja magát. (Helyeslés.) Valóban véghetetlen nehéz föladat rögtönözve felelni akarni igen tisztelt hazánkfia, Deák Ferencznek. Azonban helyzetem kényszerűségéből ÜLÉS. (KOT. 6. 1867.) eredőleg egy pár megjegyzést tenni kénytelen vagyok. Elsőben is megjegyzem, hogy igen t. képviselő úr az általa idézett törvénynek szövegét nem olvasta fel minden ide tartozó részével. Felolvasta ugyan azt, hogy a királynak joga van bizonyos rendkívüli körülmények közt királyi biztost küldeni, de nem olvasta föl azt, mely azt mondja, hogy mi legyen a kir. biztos jogköre. Erre nézve az illető törvény azt mondja: „A kir. biztosok a vádlottak részére is részrehajlatlanul tegyenek vizsgái latot." Továbbá az 5. pont: „ A büntetést igénylő kihágásokról vádlottak büntetésök elvétele végett a tiszti ügyész felperessége mellett perbe fogassanak és a rendes törvényes utón nyerjenek Ítéletet/' {Zaj) De azt, hogy a királyi biztosok oly joggal ruháztassanak föl, hogy nem egy napi gyűlést felfüggeszszenek, mint tegnap valaki monda, hanem a megyei gyűlések tartását határozatlan ideig felfüggeszthessék, azt ezen törvény nem mondja. {Helyeslés baloldalt) Egyébiránt még egy dologra nem emlékezett képviselőtársam, a melyről ha emlékezett volna

5 talán indokolását másképen tette volna. Kern emlékezett ugyanis azon körülményről, mit első beszédemben fő indokul hoztam föl indítványomra, s azt ő sem czáfolta meg: ez az, hogy a vádlottra bűnöst kimondani közigazgatásilag nem lehet; ez pedig megtörtént. {Zaj) Nem akarom a t. ház figyelmét hosszasabban fárasztani; (Halljuk!) de kénytelen vagyok még megjegyezni, hogy, miként mondám, azon nézetemet, hogy a bűnös kimondatott és helytelenül mondatot! ki, t. barátom meg nem czáfolta; kénytelen vagyok kimondani, hogy rendkívüli körülmények létezését, melyek rendkivtili eszközök használatát kívánták volna, se ő, se más ki nem mutatott: kénytelen vagyok megjegyezni — és | itt még egy kis figyelmet kérek — {Halljuk !) hogy J épen azon példa, melyet ő a gyakorlatra nézve ! a múltból felhozott, bebizonyította, hogyaminisz| teriumnak Heves^ megye irányában követett eljárása helytelen. 0 ugyanis előbb előadta, mikép volt a gyakorlat, azután rámutatott az administraj tori rendszer példájára, és elmondotta, hogy a i kormány rendelkezett az adminitratorokra j nézve , a megyék törvénytelennek találták a j rendeletet és fölírtak, a kormány ragaszkodott | rendeletéhez és megújította azt, és most a megyékI nek nagy részében ezen rendeletek teljesíttettek, és az országgyűlés elé vitték a dolgot. Mit tett tehát a kormány az általa idézett esetben ? Rendeletet küldött, és nem királyi biztost, mint Hevesben történt. (Zaj.) Igen tisztelt képviselőtársam szokása szerint higgadtan, gyönyörűen értekezvén helyzetünk és