Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

176 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) — a mint, Istentől reménylem, hogy nem vagyunk — nem maradna egyéb hátra, mint lemondani az alkotmányos életről, mert az alkotmányos élet, mint minden élet, mozgással, súrlódással, néha egy kis zajjal is jár. (Helyeslés és derültség.) Én i azt gondolom, hogy sokkal jobb lesz nekünk megbarátkozni ezen zajjal, mint keresni oly kormányt, mely megmentsen bennünket végkép tőle, melynek ! ótalma alatt majd csendben szunnyadhatnánk, ily módon okvetlen bekövetkező memzeti halálunkig. (ügy van!) Tisztelt, igen tisztelt képviselőtársam Per- j czel Mór előadására szólok most, de csak egy pár szót. (Halljuk !) 0 tisztán hozzám személyesen inté- I zett egy kérdést, azt a kérdést, hajlandó yolnék-e i uj minisztériumot alakítani. (Halljuk!) Én már, j mielőtt őt ismertem, sokkal inkább becsültem őt, j semhogy egy perczig is eszembe juthatott volna, hogy ő ezen kérdésre egyenes feleletet akarna: j mert bizonyára nem akart ő engem oly nevetséges helyzetbe hozni, mint minő nevetséges helyzetbe jő minden ember, a ki oly dologra nézve, melylyel illetékes helyről meg nem kináltatik, akár igennel, \ akár nemmel felel. (Zajos derültség.) A mi külön- j ben azt illeti, én értem, és nagyra becsülöm minden időből ismert önzetlen hazafiságának aggodalmait ; de legyen róla meggyőződve, hogy se én, se azok, kik velem egy nézetet követnek, szánt szándékkal feltett törekvésből, azon, hogy a kormány t megbuktassuk, nem igyekszünk; (Ugy 'tan! a bal oldalon) de természetesen azon vágyunk és óhajunk, hogy ezen kormány fenmaradjon, ahhoz van kötve, hogy tartsa meg az alkotmányt, tartsa meg I a törvényt és mozdítsa elő hazánk érdekeit. (Ugj j van! a bal oldalon.) Különben meg kell még azt jegyeznem, ! hogy igen csodálkoztam azon, midőn a t. ház j többségének oly nagy tetszésével találkozott t. képviselőtársamnak azon nyilatkozata, hogy ő j attól fél, hogy ha most egy indítvány a miniszte- ! rium megbukását eszközli, ez nem csupán miniszterkrizist, hanem zavart és forradalmat fog előidézni; csodálkoztam, hogy ezt tette, mert ezen meggyőződésre az igen t. képviselő urat bizonyosan csak azon körülmény megfontolása vihette, mily ingatag ezen állapot, mily gyönge ezen helyzet, melyben a többség akarata folytán jelenleg vagyunk; (Zaj) és rendkívülinek találtam azt, hogy valaki örüljön annak, ha szembe mondják neki: „Bizony nagyon múlékony valamit alkottál;" már pedig ő csak ez által indíttathatott e nézetnek kimondására: mert hisz'en különben természetes minden parlamenti országban, hogy a mely többség megbuktatja a leszavazott kormányt, az egyszersmind minden zavar nélkül megalkotja az ujat. Még egy pár szót Pulszky Ferenez t. képviselőtársamnak széles jó kedvében tartott dissertatiojára. A történelmi igazságért megjegyzem legelőször, bár igen mellékes dolog, hogy Francziaországban nem a forradalom, hanem a királyság által semmisittettek meg a municipiumok. Pulszky PerenCZ: Sohasem mondottam ! Tisza Kálmán: ügy hátSomssich Pál képviselőtársam mondotta; de mindenesetre áll az, a mit megjegyeztem. Somssieh Pál: Én mondtam ! Tisza Kálmán: Azt monda igen t. képviselőtársam — és erre már jól emlékszem, hogy ő mondotta — hogy ugy kell lenni, hogy Heves megye azon volt, hogy nincs fontos abb teendő, mint tisztába hozni a kormány és megye jogkörét, és épen azért idézte fel azon kérdést; sőt miután a kormány még egy nyilatkozásra alkalmat adott, s azt föl nem használta, ugy látszik, készakarva kereste az alkalmat az összeütközésre. Arról, hogy a sok fontos kérdés közül, melynek megoldása sürgős, melyik bír több, melyik kevesebb fontossággal, szólani nem akarok. Azt hiszem, mindnyájan elismerjük, hogy a megyék rendezésének kérdése is igen fontos. Szólani most csak arról akarok, lehet-e Heves megyét arról vádolni, hogy az összeütközést kívánta? Én — ki, ismétlem most is, mit első beszédemben mondottam, hogy Heves határozatának és nyilatkozatának minden állításait magamévá nem teszem — mégis kénytelen vagyok e tekintetben védeni Heves megyét. Ugyanis Heves vármegye felirt a kormányhoz, félre tevén annak rendeletét; de tagadom, hogy a kormány Hevesnek megadta volna az alkalmat, hogy függetlenül és minden pressio nélkül — mely által már nem látszott volna magától nyilatkozni — változtathasson azon végzéseken, melyeket a kormány helyteleneknek talált. Mert igaz, a kormány leirt Heveshez másodszor is , de midőn e leirat felolvastatott, a biztos már a megye székhelyén volt, és e leirat tudatta a vármegj^ével, hogy a biztos ki van nevezve, és pedig széles hatáskörrel. Én azt tartom, és abban látom a felirás hasznát, hogy ha a megye felír a törvénytelen rendelet ellen, megeshetik, a kormány belátja tévedését és eláll rendeletétől, ha pedig nem ismeri el', sürgeti azt, és ismét vagy belátja a megye, hogy nem volt igaza, s minden megjegyzés nélkül végrehajtja a rendeletet, vagy — és még azon esetet is tudom képzelni —• a nélkül, hogy a megye erkölcsi tekintélye ellen vétett volna,hogy ha nem látja is be, hogy a kormánynak igaza van, mindamellett, ragaszkodva nézeteihez és felebbezve a törvényesség kérdését az országgyűléshez, végrehajtja a kormány rendeleteit oly esetben, midőn kevesebb veszélyt lát háramolni a hazára és a megyére a végrehajtásból, mint háramolnék, ha összeütközés