Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

CLXXI, ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) 175 körüket a törvényhatóságtól vették, hogy azoknak legyen joguk megítélni, vajon törvényes vagy tör­vénytelen-e azon rendelet s végrehajtsák e azt vagy ne ? Én ezt, megvallom, logikai eljárásnak nem tartom; de minden esetre, ha megfontolom, mily gyönge a legerősebb egyén is a kormánynyal szemben, és ha megfontolom, hogy akkor az egyes tisztviselő állíttatnék szembe az államhatalommal: ebben igen gyönge garantiát látok. (Elénk helyes­lés a bal oldalon.) Most, mielőtt átmennék többek beszédének né­mely részeire, engedje meg t. barátom és a t. ház, hogy figyelmeztessem, hogy nekünk jelen helyze­tünkben, parlamenti alkotmányunknak még gyön­ge lábon állása mellett, melyre a t. jobb oldali szó­nokok minduntalan és oly szívesen figyelmeztetnek bennünket, még más támaszra is lehet szükségünk. Hol keressük e támaszt, ha nem épen azon tör­vényhatóságokban, melyekben aztő'seink százado­kon keresztül feltalálták? De valamint a physikai életben támaszt csak oly test bir adni, melynek ellentállási képessége van, ép ugy az erkölcsi és politikai életben is támaszt csak oly testület ad­hat, mely ellentállási erővel is bir. Ne semmisítsük meg ez ellentállási erőt azért, mert olykor talán alkalmatlan: mert ha ezt megdöntjük, magának hazánknak s a szabadságnak is legbiztosabb táma­szát vesztjük el! (Helyeslés a baloldalon.) Nyitra város kerületének t. képviselője azt mondotta, hogy tudnék-e törvényt mutatni, mely meghatározza, hogy a megyének egyszer­kétszer vagy hányszor szabad felírni a kormány rendeletei ellen. Én erre határozottan azt felelem : ilyen határozotttörvényt nem tudok ; azonban nem tudok oly törvényt se, mely azt mndaná, hogy csak egyszer szabad a megyének felírni, vagy épen, mint a jelen eljárás mutatja, egyszer sem a nél­kül, hogy a kormány szigorát magára vonja. Oly esetben, midőn a törvények határozot­tan és tisztán nem szólnak, ugy gondolom, mindnyá­jan tudjuk, hogy hazánkban a törvényes gyakorlat bir törvény erejével; és miután többek által felhoza­tott itt, hogy a kormány eljárása e törvényes gya­korlattal megegyezik, legyen szabad röviden el­mondanom, mivolt az a törvényes gyakorlat. A me­gye a törvénytelen rendelet ellen felirt, azt végre nem hajtotta, félre tette. A kormány, ha nem ra­gaszkodott rendelete végrehajtásához, abban hagy­ta, ha ragaszkodottt, rendelete végrehajtását meg­sürgette, és csak, ha ezen második sürgetésnek nem volt sikere, következett a királyi resolutio; és csak többszöri sürgetés után következett a ki­rályi biztos, ki azonban azon joggal, hogy a me­gye üléseit felfüggeszsze vagy megakadályozza, felruházva nem volt. ítélje meg mindenki, hogy ezen törvényes gyakorlat megegyezik-e a kormány­nak Heves megye irányában követett eljárásával ? (Helyeslés a bal oldalon.) T. képviselőtársam azzal végezte — az igen tisztelt jobb oldal nagy tetszése között— beszédét, hogy a kormány jogosítva lett volna megvárni a bal oldaltól épen e kérdésben, hogy nem csak ellen­zéket ne képezzen irányában, hanem még támogas­sa is. Ezt mondta ő, legalább az országgyűlési je­lentésekben így olvastam : mert megvallom, én más­kép értettem itt e házban ;igy: „A kormány megkí­vánhatta volna ezt, mert mindent kívánhat az op­positio a kormánytól, csak azt nem, hogy a király és a haza iránti hűség ellen vétsen ! í4 Minden eset­re még igy is igen kemény szavak ezek, t. ház! mert azt tételezik fel, hogy mi baloldaliak, mint­hogy oppositiot csináltunk, azt kivántuk a kor­mánytól, hogy vétkezzék a fejedelem és haza iránt tartozó hűség ellen. Azon, hogy t. barátom szóno­ki hevétől ragadtatva ezt mondhatta, nem csodál­kozom ; de engedjenek meg, ha csodálkozom azon, hogy azok, kiknek nem volt ily mentségök, ezt oly nagy helyesléssel fogadhatták. Mert higyemeg a t. ház, ha ily érvekket fogunk egymás ellen küz­deni, akkor a komoly parlamenti vitatkozást szám­űztük e teremből és az személyes veszekedések színhelyévé teszszük. (Zajos ellenmondás a jobb, he­lyeslés a bal oldalon.) Én azt tartom, t. ház, és szó­lok nem csak a jobb oldalról, hanem mind a két oldalról, hogy a politikai pártok egymás iránti kö­telessége, hogy ha tagjaik közül valaki a másik párt irányában ilyforma váddal él, a párt azt ne a helyeslés zajos tapsaival, de legalább a roszalás mély csendjével fogadja. (Helyeslés a baloldalon) Különben a mi bennünket illet, mi vigasztalhatjuk magunkat ezen vád ellen nem csak azzal, mert hi­szen e terem falai között követvén el a vétsé­get, nem érhet érte semmi kellemetlenség, de vi­gasztalhatjuk magunkat avval is, hogy igen jól tudja azt ország és világ, hogy a mit a bal oldal­ról az igen tisztelt kéj)viselő tisztán politikai szem­pontból mond, és a mi az ellenfélnek oly nagyon tetszik, az még épen nem bebizonyított dolog. (Helyeslés a bal oldalon) Mellőzve többeket, a miket Tolna vármegye egyik képviselője mondott, csak egy irányban akarok egy pár szót szólani. Azt mondotta ő, hogy ő helyesli, hogy a minisztérium a közbátor­ságot helyreállította. Nagy barátja lehet t. képvi­selő barátom a csendességnek ; különben én is ba­rátja vagyok, bár nem tagadhatom, hogy 19 esz­tendő alatt annyit kaptam belőle, hogy nagyon is megelégeltem; de arra minden esetre kérem, hogy ne legyünk oly gyönge idegüek, hogy, mert egy vármegye egy rendeletet nem teljesít, már mindjárt a közbátorság megzavarásáról szóljunk (Nagy derültség), mert ha ilyen idegesek lennénk

Next

/
Thumbnails
Contents