Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

CLXXI, ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) 175 körüket a törvényhatóságtól vették, hogy azoknak legyen joguk megítélni, vajon törvényes vagy törvénytelen-e azon rendelet s végrehajtsák e azt vagy ne ? Én ezt, megvallom, logikai eljárásnak nem tartom; de minden esetre, ha megfontolom, mily gyönge a legerősebb egyén is a kormánynyal szemben, és ha megfontolom, hogy akkor az egyes tisztviselő állíttatnék szembe az államhatalommal: ebben igen gyönge garantiát látok. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Most, mielőtt átmennék többek beszédének némely részeire, engedje meg t. barátom és a t. ház, hogy figyelmeztessem, hogy nekünk jelen helyzetünkben, parlamenti alkotmányunknak még gyönge lábon állása mellett, melyre a t. jobb oldali szónokok minduntalan és oly szívesen figyelmeztetnek bennünket, még más támaszra is lehet szükségünk. Hol keressük e támaszt, ha nem épen azon törvényhatóságokban, melyekben aztő'seink századokon keresztül feltalálták? De valamint a physikai életben támaszt csak oly test bir adni, melynek ellentállási képessége van, ép ugy az erkölcsi és politikai életben is támaszt csak oly testület adhat, mely ellentállási erővel is bir. Ne semmisítsük meg ez ellentállási erőt azért, mert olykor talán alkalmatlan: mert ha ezt megdöntjük, magának hazánknak s a szabadságnak is legbiztosabb támaszát vesztjük el! (Helyeslés a baloldalon.) Nyitra város kerületének t. képviselője azt mondotta, hogy tudnék-e törvényt mutatni, mely meghatározza, hogy a megyének egyszerkétszer vagy hányszor szabad felírni a kormány rendeletei ellen. Én erre határozottan azt felelem : ilyen határozotttörvényt nem tudok ; azonban nem tudok oly törvényt se, mely azt mndaná, hogy csak egyszer szabad a megyének felírni, vagy épen, mint a jelen eljárás mutatja, egyszer sem a nélkül, hogy a kormány szigorát magára vonja. Oly esetben, midőn a törvények határozottan és tisztán nem szólnak, ugy gondolom, mindnyájan tudjuk, hogy hazánkban a törvényes gyakorlat bir törvény erejével; és miután többek által felhozatott itt, hogy a kormány eljárása e törvényes gyakorlattal megegyezik, legyen szabad röviden elmondanom, mivolt az a törvényes gyakorlat. A megye a törvénytelen rendelet ellen felirt, azt végre nem hajtotta, félre tette. A kormány, ha nem ragaszkodott rendelete végrehajtásához, abban hagyta, ha ragaszkodottt, rendelete végrehajtását megsürgette, és csak, ha ezen második sürgetésnek nem volt sikere, következett a királyi resolutio; és csak többszöri sürgetés után következett a királyi biztos, ki azonban azon joggal, hogy a megye üléseit felfüggeszsze vagy megakadályozza, felruházva nem volt. ítélje meg mindenki, hogy ezen törvényes gyakorlat megegyezik-e a kormánynak Heves megye irányában követett eljárásával ? (Helyeslés a bal oldalon.) T. képviselőtársam azzal végezte — az igen tisztelt jobb oldal nagy tetszése között— beszédét, hogy a kormány jogosítva lett volna megvárni a bal oldaltól épen e kérdésben, hogy nem csak ellenzéket ne képezzen irányában, hanem még támogassa is. Ezt mondta ő, legalább az országgyűlési jelentésekben így olvastam : mert megvallom, én máskép értettem itt e házban ;igy: „A kormány megkívánhatta volna ezt, mert mindent kívánhat az oppositio a kormánytól, csak azt nem, hogy a király és a haza iránti hűség ellen vétsen !

í4 Minden esetre még igy is igen kemény szavak ezek, t. ház! mert azt tételezik fel, hogy mi baloldaliak, minthogy oppositiot csináltunk, azt kivántuk a kormánytól, hogy vétkezzék a fejedelem és haza iránt tartozó hűség ellen. Azon, hogy t. barátom szónoki hevétől ragadtatva ezt mondhatta, nem csodálkozom ; de engedjenek meg, ha csodálkozom azon, hogy azok, kiknek nem volt ily mentségök, ezt oly nagy helyesléssel fogadhatták. Mert higyemeg a t. ház, ha ily érvekket fogunk egymás ellen küzdeni, akkor a komoly parlamenti vitatkozást száműztük e teremből és az személyes veszekedések színhelyévé teszszük. (Zajos ellenmondás a jobb, helyeslés a bal oldalon.) Én azt tartom, t. ház, és szólok nem csak a jobb oldalról, hanem mind a két oldalról, hogy a politikai pártok egymás iránti kötelessége, hogy ha tagjaik közül valaki a másik párt irányában ilyforma váddal él, a párt azt ne a helyeslés zajos tapsaival, de legalább a roszalás mély csendjével fogadja. (Helyeslés a baloldalon) Különben a mi bennünket illet, mi vigasztalhatjuk magunkat ezen vád ellen nem csak azzal, mert hiszen e terem falai között követvén el a vétséget, nem érhet érte semmi kellemetlenség, de vigasztalhatjuk magunkat avval is, hogy igen jól tudja azt ország és világ, hogy a mit a bal oldalról az igen tisztelt kéj)viselő tisztán politikai szempontból mond, és a mi az ellenfélnek oly nagyon tetszik, az még épen nem bebizonyított dolog. (Helyeslés a bal oldalon) Mellőzve többeket, a miket Tolna vármegye egyik képviselője mondott, csak egy irányban akarok egy pár szót szólani. Azt mondotta ő, hogy ő helyesli, hogy a minisztérium a közbátorságot helyreállította. Nagy barátja lehet t. képviselő barátom a csendességnek ; különben én is barátja vagyok, bár nem tagadhatom, hogy 19 esztendő alatt annyit kaptam belőle, hogy nagyon is megelégeltem; de arra minden esetre kérem, hogy ne legyünk oly gyönge idegüek, hogy, mert egy vármegye egy rendeletet nem teljesít, már mindjárt a közbátorság megzavarásáról szóljunk (Nagy derültség), mert ha ilyen idegesek lennénk