Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

174 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (KOT. 6.1867.) azon meggyőződésben vagyok, hogy a parlamenti felelős kormány, és —- az utasítás és követ választás jogán kivül, melyekről még pár szót szóiandok — teljes jogkörtikben meghagyott törvényhatóságok közt ellentét nincs, és azok — ha a visszaéléseket eltöröljük, ha a jog gyakorlatát szabályozzuk — csak kiegészíthetik, esnem rombolják le egymást. Ellentétben vannak ezek a kormányzati központo­sítással, ellentétben vannak a kormány omnipo­tentiójával; de épen azért akarom én, hogy meg­maradjanak. Igen tisztelt barátom azt monda, hogy az 1848-iki törvények a megyéket csak oly jogaik­ban akarhatták megtartani, melyek a 48-iki alkot­mánynyal nem ellenkeznek, és abban neki igaza lehet; de nincs igaza abban, midőn azt következ­teti, hogy ezeknél fogva a megyéknek azon joga, hogy törvénytelen rendeletet végre nem hajtva, az ellen felírjanak, már ma nem léteznék. Eötvös József b. vallási s közoktatási miniszter: Azt nem mondtam. Tisza Kálmán: Tessék elolvasni a beszédet! Igen tisztelt barátom ezt arra állapította, hogy ime az utasitási jog- sincs egyenesen eltörülve, és mindamellett az egész ország nem létezőnek tekinti azt. Erre megjegyeztetett elvrokonaim által, hogy igen is az utasítás joga megszűnt, de megszűnt azért, mert megszűnt alapja, megszűnt az, hogy a törvényhatóság válaszszon képviselőt; de az ebből a felírási jogra vonható analógia épen nem azt mondja, hogy annak is meg kellett volna szűnnie, mert a felírási jog alapja azon alkotmányos elv. hogy 'az országot a törvénytelen rendeletek vég­rehajtása ellen lehetőségig biztosítani kell; ez elv pedig a 48-iki törvényhozás által nincs eltörölve. {Helyeslés bal felöl) Azt mondja egyébiránt tisztelt barátom maga is és elismeri, hogy a 48-iki törvények betűjével nem csak az egyszerű felírási jog, hanem maga az. mit Heves megye követel, nem ellenkezik, csak hogy ö a törvény ezen betűjével szembe, sőt fölébe állítja saját felfogását arról, hogy mi lehetett a 48-iki törvényhozás szándoka. Engedje meg tisz­telt barátom megjegyeznem, hogy ez igen vesze­delmes dolog, mert ha megengedjük, hogy bár­mely kormány nem szólok a mostaniról csak, hanem kormányról átalában — a törvény betű­jének fölébe helyezze saját felfogását arról, mivolt a törvényhozás szándoka, akkor igen csekély ér­tékkel fognak bírni törvényeink, akkor méltány­talanok leszünk egyesek és a megyék iránt, mert azok, meglehet, hogy a legnagyobb lelkiismeretes­séggel fogják magokat tartani ahhoz, mit a tör­vény betűje mond, de, mert a kormány felfogása arról, mi volt a törvényhozó szándoka, a törvény betűjével ellenkezik, mint törvénysértők fognak tekintetni. De a jelen esetben megsértése ez *a 48-iki törvényhozásnak, mert azt föltételezi, hogy a 48-iki törvényhozás nem volt képes a törvényben kifejezni azt, a mi szándoka vala. Én részemről ! ezen nézetet nem osztom. Meg vagyok győződve, hogy a 48-iki törvényhozás ki is tudta mondani, a mit ki akart mondani; és épen azért meg levén győződve, hogy a jogegyenlőség elvére fektetett népképviselet alapján megváltoztatott alkotmány­nyal az aristokratikus és rendi megyék többé meg nem állhatnak, intézkedett, hogy azok a közsza­badsággal öszhangzásba hozassanak és népkép­viseleti alapra helyeztessenek; nem látván pedig azt, hogy a megyék jogai ;i felelős parlamenti kor­mánynyal meg nem férnének, arra nézve, hogy jogkörük megszorittassék, nem intézkedett. Nem áll az sem, hogy a kormány felelősé­gével, ha a megyék jogköre meghagyatik, ott leszünk, hol 1847-ben voltunk. Igaz, a kormány­nak közvetlen intézkedési köre szűkebb lesz ön­kormányzati megyék mellett, mint teljes uentra­lisationál; de azt gondolom, hogy ezen szűkebb tevékenységi körben legalább is épen ugy alkal­mazható lesz a parlamenti felelősség elve, mint a centralisatiónál a tágasb hatáskör mellett, és nagy különbség lesz a helyzetben: azon különbség je­lesen, hogy, igaz, centralisátio mellett is — ha van parlamenti rendszer — feleletre lehet a kormányt vonni, de a törvénytelenségeknek rendszeresen el kell követtetniök; mig ellenben, ha a megyék jogkörükben megmaradnak, maga a törvénytelen­ség elkövetése az, mit legtöbb esetben meg lehet gátolni. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt kénytelen vagyok bevallani, hogy ellenmondást is látok tisztelt barátom beszédében. Egyetlenegy példát akarok felhozni. Azt mondja, ha megengedjük, hogy a törvényhatóságok Ítélje­nek a kormány tettei felett, akkor azok az ország­gyűlés hatáskörébe vágnak. Később pedig még is azt mondja, hogy a megyék az alkotmány garan­tiái lesznek ezentúl is, mert a megyei tisztviselők a rendeletek végrehajtói, és ezek törvénytelen ren­deletet végrehajtani nem fognak. Kérdem, t. kép­viselők ! hogy ha a megyék nem Ítélhetnek a kor­mány tettei felett — mi alatt természetesen egye­bet nem lehet érteni, mint hogy nem vehetik bírálat alá a törvény és törvényesség szempontjából, mert más ítéletet senki sem követel számukra, a kor­mány rendeleteit, ha azokat föltétlenül végrehajta­ni tartoznak — ugyan miáltal lesznek az ország al­kotmányának garantiái ? Vagy talán azon nézet­ben van t. barátom, hogy a mely joggal magát a törvényhatóságot fölruházni nem akarja, azzal azon egyes tisztviselők ruháztassanak föl, kik saját jog-

Next

/
Thumbnails
Contents