Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-171
CLXXI. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 6. 1867.) 173 gyök véve vizzel, hogy nem terjeszkedhetem, mert a sziget maga nem terjeszkedik, minthogy nagyon körül van véve vizzel. {Derültség.) így tálalómén magamat itt is: a közös ügyek azon víz, mely tovább terjeszkedni nem enged. (Derültség, zaj, fölhiáltások: Eláll! Szavazzunk !) Többen a t. képviselők közül azt állították, hogy a minisztériumot kímélni kell, kímélni kell azért, mert alkotmányunk még gyönge ; várjuk meg, míg meggyökerezik. Nézetem szerint, t. ház, törvénytelenségeket folyvást tűrnünk kell, ha azt várjuk, hogy ez meggyökerezzék: mert ezen közös ügyes minisztérium meg nem gyökerezhetik soha, (Nevetés a jobb oldalon) nem pedig azért, mert — nyiltan kimondom — a hatalom bármikor jónak látandja, azt, miként a pelyhet elfájja, mert elvetette azon garantiákat, melyek alkotmányunkat biztosították volna, t. i. az önálló pénzügyet és független hadügyet. Es kérem, azon kárhoztatott levél nem egyébről szól, mint hogy a nemzet szerezze vissza ezen garantiákat; és habár Besze képviselő úr arra kéri is Kossuthot, hogy ne szóljon ügyeinkbe, én mégis hálámat, köszönetemet fejezem ki közbeszólásáért. (Éljenzés a bal oldalon) Somssich képviselőtársunk beszédére egy pár megjegyzésem van. {Halljuk! Halljuk!) Somssich képviselő úr — talán egy kicsit nem is illik, mert Madarász képviselő úr már előhozta, de nem ugy fejtette ki, mint én szerettem volna — azt monda , hogy nem lehet Ítéletet mondani, nem lehet kárhoztatni valakit addig, mig pör alatt van, és igy a fölmentést sem lehet rá kimondani. Uraim, azért, hogy valaki vizsgálat alatt van, én tőle a polgári jogokat megnem vonom; a ki pedig polgári jogokkal bir, annak lehet bizalmat szavazni. Midőn pedig Somssich képviselő úr abba a hibábaesik, hogy épen ezen levelet lázítónak, fölizgatónak mondja, éspedig mondja ezen nevezetes váczi levélből néhány szót kivéve, én ezt, uraim, lovagiatlan eljárásnak tartotn, {Közbeszólások a jobb oldalról: Hohó! Nagy zaj) mert ha t. képviselő úr azon levélből lázitást tud kimagyarázni, akkor én még a miatyánkbóí is képes vagyok azt kirnagyarázni, {Nevetés a jobb oldalon, zaj) pedig correctebbet nem igen lehet képzelni, ha egy-egy részt elhallgatok és a többit idézem. {Derültség.) Én most, t. képviselők, további czáfolatokba nem bocsátkozom {Halljuk ! Hallj'uh!), mert már többi képviselőtársaim megtették azt helyettem, hanem e helyett indítványomat újra figyelműkbe ajánlom. (Nagy zaj. Szavazzunk !) Elnök: Még a másik indítványozó, Tisza Kálmán képviselő úr kivan szólani. (Szavazzunk! Halljuk!) Tisza Kálmán: Valóban, tisztelt ház ! igen kellemetlen szólani akkor, midőn már a ház annyira belé fáradt a vitatkozásokba (Halljuk! Halljuk l) anynyival kellemetlenebb pedig, mert bármily röviden és csak a legfőbb dolgokra szorítkozva szóljak is, mégis igen félek, hogy sokkal hosszabb lesz előadásom, mint mennyit a ház fáradt türelme talán megbirhatna. (Halljuk, halljuk!) Az előttem szólóit t. képviselő urak legnagyobbrészt arról beszéltek, miként egyeztetendő meg a miniszteri felelős kormányforma és a megyei rendszer, és mit kelljen ez irányban jövőben tenni ? Megvallom, igen csodálkozom azon, miszerint arra, hogy a discussio e térre ment. épen a cultusminiszter úr adott okot, csodálkozom pedig azért, mert igen jól emlékezem, mily helyesen, mily dönthetlen érvekkel bebizonyította volt egy más alkalommal — midőn a nagyfontosságú nemzetiségi kérdés hozatott nénietyek által igy mellékesen szőnyegre — hogy nagyfontosságú kérdések vitatását igy mellékesen előidézni helytelen. Az én t. barátomnak e tárgyban elmondott első beszéde azon benyomást tette rám, hogy ő most sem viseltetik igen nagy előszeretettel a megyék, a nmnicipiumok jogai iránt, de nézetét mégis változtatta e tárgyban. Jogom volt pedig ezt hinnem a nélkül, hogy ez által őt legkevésbbé meg akartam volna bántani, mert igen jól tudtam, a mit második beszédében előadott, hogy ő folyvást tanulmányozni szokott azért, hogy nézeteit tanulmányozásai szerint kijavítsa; lehetett tehát reménylenem, hogy ő, látva a szomorú eseményeket, melyek oly államokban egymást követni szokták, melyekben egyes emberek állanak szemben a kormányhatalommal, és köztök semmi közvetítő nincs, látva a szabadság igaz barátjainak igyekezetét, óhajtását, életerős és saját életképességgel biró testületeket szervezni oly országokban, melyek a centralisatio boldogítása folytán évtizedek óta az anarchia és a kormányzati absolutismus közt vergődnek, mondom, lehetett reménylenem, hogy látva ezt. velem együtt örvendeni fog azon, hogy nekünk megvannak törvényhatósági testületeink, és velem együtt fön fogja azokat tartani jogaikban, a melyek nélkül rendeltetésüknek meg- nem felelhetnek. Második beszéde tisztelt barátomnak ezen reményemet lerontotta. 0 nyilvánitá, hogy most is azon nézetben van, melyben 1843ban volt, mely nézet, ha túlsúlyra vergődnék, lennének megyéink, lennének törvényhatóságaink, de meg lennének fosztva azon jogaiktól, melyek nélkül rendeltetésüket nem teljesíthetik. Én részemről a megyék rendezésének kérdésébe mélyebben bocsátkozni nem akarok; fentartom magamnak ezt akkorra, midőn ezen tárgy szőnyegen lesz; de előre is megjegyzem, hogy én