Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-171

172 CLXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. G. 1867.) járjunk-e el most is, mint eljártunk akkor? Hiszen az akkori kormánynak semmi jogot nem respectáló eljárása készité el az 1849-ki eseményeket, melyeket ecsetelni azért tartózkodom, mert máskép tűntek fel azok nekem s más nem magyar nemzetbelieknek, mint a tisztelt ház többségének. {Nagy zaj.) Abban azonban talán találkozom a tisztelt ház többségének nézetével, ha azt állitoni, hogy e zavarok megújítása nem kívánatos, mert lehetett néha üdvös is a diktatúra akár minisztériumra, akár egyes személyre ruháztatik, de az ország dolgát mintegy erőszakolva oda vinni, hogy a diktátori hatalomra szükség legyen, az a szépnek és jónak épenségss ellentéte. De létezik, nem is tekintve ezekre, egy lényeges kölönbség az 1848 és 1849-ik évi kormánybiztosok és a jelen esetben előforduló királyi biztos között, és habár Madarász képviselő urat e téren kifejtett okokosdásaiban követni nem akarom, mégis sajnálom, hogy a kormány tért nyitott azon praesumtionak, hogy, mint eztVadnay képviselő úr a collegialis kormányrendszerről állította , a felség sérthetlenségének palástjával takarózni, vagy legalább az e részbeli discussiokat nehezíteni kívánja {Nagy zaj. Ellenmondás), holott küldhetett volna kormánybiztost, s ez által nyerhetett volna időt is, ha csakugyan oly sürgős volt az eset, mint állíttatik. Mind ezeknél fogva én az indítványok mellett felhozott érveket nagyrészt alaposaknak vallom, az indítványokat azonban és pedig Tisza Kálmán képviselő társunk szelídebb indítványát sem fogadhatom el, mert tekintettel eddigi eljárásunkra, tartok attól, hogy ez elfogadás esetére a tisztelt ház következetlenség, illetőleg részrehajlás gyanújába esik, miután nagyobb jogsértések ellen fel nem szólalt, s nincs is reménységem, hogy felszólaljon. {Nagy zaj.) Nem titok ugyanis a t. ház előtt, hogy királyi biztosok működnek Erdélyben s Fiúméban; nem titok a kormány azon eljárása, mely szerint Horvát- és Tótországban alkotmányos tisztviselők és tanárok hivatalvesztéssel büntettetnek, {Zaj) haakormáuy politikáját elfogadni vonakodnak... {Ellenmondás. Zaj. Ezek muszka érzelműek!) Tessék őket törvény elé állíttatni, ha bűnösök. Nem titok a t. ház előtt az sem, hogy ez utóbb nevezett országokban még az ország képviseltetésére nézve is octroválás történik épen az utolsó időben. (Szűnni nem akaró zaj.) Ha tehát nem emelünk szót az ellen, midőn egész országok alkotmányos jogai nagyban sértetnek, sőt sarkaikból kiforgattatnak, opjjortunitási szempontból, talán csak azért, mert lakosságuk nem magyar: akkor, tisztelt ház! ne helytelenítsünk a kormány eljárását opportunitásí sempontból se, ha sérti a magyar municipitimok jogait, kivált midőn e municipiumok némelyike, mit Pulszky képviselő úr kiemelt, s mit Zempléni megye az általa lakott orosz lakosság irányában követett {Szavazzunk!) eljárásával fényesen igazol, jeleidegi provisorius szerkezetében nem a megye lakosságának érdekét, hanem csak a bizottsági tagok nézeteit képviseli. Én tehát Tisza Kálmán képviselőtársunk indítványát nem pártolhatván, oda járul igénytelen nézetem, miszerint a tisztelt ház mondja ki Perczel Mór képviselő úr indítványa szerint, hogy a két rendű, előttünk fekvő indítvány megvitatása után egyszerűen áttér a napirendre {Zaj) azon reményben, hogy a tisztelt minisztérium legközelebb meg fogja örvendeztetni a t. házat egy a municipiumok rendezését tárgyazó törvényjavaslattal. (Zaj. Szavazztmk! Szavazzunk!) Elnök: Almásy Sándor képviselő úr mint indítványozó kíván szólani. {Zaj. Szavazzunk! Halljuk !) Almásy Sándor: T. ház! Mid őn inditvány ómban a minisztériumot perbe fogatni kértem,tettem ezt azért, mert Heves megye bizottsága felfüggesztése által a minisztérium megsértette a törvényt, és igy inditványombeadásátazl848-iki törvény 3-ik czikkének 3 2-ik §-a értelménél és képviselői állomásomnál fogva kötelességemnek tartom. A kik a minisztérium eljárását helyeslik, többnyire az opportunitas szempontjából indulnak ki. (Fölkiáltások a jobb oldalon: Nem igaz!) Majd azokra is kerül a sor. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt ne azoknak, kik legelőször szóltak, de épen annak válaszoljak, ki legutoljára szólt, különösen, hogy Deák Ferencz képviselőtársam előadására néhány észrevételt tehessek. {Ohó! Ohó!) Deák Ferencz a megyei rendszert szépen körvonalozván, utoljára előadá, mikép keletkezett azon viszályos eset, melynél fogva Heves megyének Eger városát, meg kellett volna fenyitni. Elment odáig, hol a királyi biztos kiküldetett és a megyét bizonytalan időre felfüggeszté. Erre Madarász képviselőtársam megfelelt. (Zaj. Derültség.) Vártam, hogy tovább is megy, t. i. azon törvénytelenség igazolására, melynél fogva a minisztérium a megyei bizottságot felfüggesztette ; de ezt elhallgatta ; erre nem felelt, hanem politikai combinatiokba ereszkedvén, ezt állította : „Mi tért foglaltunk, és tért foglaltunk azért, hogy tovább terjeszkedhessünk;* és azokat, kik vele elI lenvéleményben vannak, kárhoztatja. Legyen szabad erre egy példával válaszolnom. Én azon jó reményben megyek egy szigetre, hogy ott jó termőségü gazdaságot alapitok és majd terjeszkedem; ott ezt kihirdettetem, a népeket összehívom; de akkor veszem észre, hogy annyira körül va-