Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) 151 tartása mellett kormányozni. Erős állítás ez, mert ha tényleg nem lehetne csakugyan kormányozni, mivel kormányzás nélkül egy óráig sem lehet az ország, ekkor előállott volna egy rendkívüli eset, mikor a „salus republicae suprema lex" követelése szerint menthető volna a kormányzást meggátoló törvény megsértése. De a kormánynak az összeférhetlenség miatti lehetetlensége teljességgel nincs bizonyítva. Különben is a suprema lex alkalmazását igazoló veszély átalában egyéni nézet szerint változó fogalom. Például igen t. képviselőtársam Somssich Pál tegnap méltóztatott megrakni a tüzet a kazal mellett, és azt monda, hogy már a tüz ki is gyúlhat; pedig még messze van a kazal meggyulása, ha tííz van is mellette. (Fölkiáltások a jobb oldalon: Nem ö mondta !) Mert az ily példánál, kérem, figyelembe jöhetne az, hogy mily közel van a kazalhoz a tűz, a mi nem volt előttünk lerajzolva, azért nem is ítélhetek róla; hanem azt átalában tagadom, hogy oly veszély forgott volna itt fen, mely felforgassál fenyegette a hazát, a mint ezt őelőtte és utána is többen méltóztattak kifejezni. Hogy a t. minisztérium eljárása irányában, vagyis annak kimentése végett a legerősebb argumentum a veszély fönforgása volna, ez magas politika szempontjából is kétségen kívül áll. A magas politikai szempontot fölemiitette t. képviselőtársam Perczel Mór is; és én egyenesen kijelentem, hogy ő a minisztérium eljárása vedelmeül elmondta, a mit mondani lehet, ha nem sikerült is kellően indokolnia a magasabb szempontot ;sat. minisztérium irányában a legkedvezőbb helyzet az leendett, a mit ő javasolt, azaz: ha ezen kérdésről vita nem keletkezik, vagy ha már keletkezett, minél hamarább befejeztetik. Most, t.kép viselők, miután nem sikerült az,hogy azzal a gyönyörű 48-ki III. czikkel meg lehessen gyöngíteni a megyék jogát, valamint nem áll az. hogy magát a 48-ki alkotmányos önállást is épen azzal lehessen ostromolni: csak is az fi kérdés marad fön, hogy jelen van-e azon veszély, vagy azon magas politikai szempont, mely itt fölemlíti etett ? A veszélyre nézve megjegyeztem, hogy nem állott elő. A magas politikai szempont — megengedem — igenis jelen van, de csakis oly módon van jelen, miként jelen volt folytonosan ezen országgyűlés két év ótai működésénél; és ez első lépéseink természetes következése. Méltóztassanak visszaemlékezni. Közönséges volt itt köztünk azon beszédmód: azon kell igyekeznünk, miszerint Ö felsége jóakaratát megnyerjük és biztosítsuk ; később azt hallottuk, hogy a mit már megnyertünk, ne koczkáztassuk oly nézetek kijelentésével, raebyek talán a bizalmat a legmagasabb ; helyen kétessé tehetnék. És fájdalom, elmondtuk bár föliratunkban, hogy az uralkodó jóakarata magában nem biztos alapja az alkotmánynak: mégis e magasabb szempont elvezetett bennünket alkotmányunk romjaihoz. Most is t. képviselőtársam Tóth Vilmos azzal fejezte be beszédét, hogy a kormány kötelessége volt a törvény és uralkodó iránti hűségét kimutatni azzal, mit e kérdésben tett; mire én megjegyzem, t. képviselők, hogy ez mindnyájunknak törvényszerű kötelessége (Fölkiáltások: Bizony kötelessége! Derültség a jobb oldalon) és midőn valaki ezt a kötelességet csak a minisztériumra akarja elkülöníteni, akkor többet vét az uralkodó iránti hűség ellen, mintha azt föl nem emiitette volna. (Ugy van! Ellenmondái.) Ezt mellékesen megjegyezve, átalában óhajtanám én. és ez természetes követelménye a parlamentális életnek még akkor is, ha az csak olyan félig meddig parlamentális. mint a mienk, hogy az uralkodó személy minél kevesebbszer vegyittessék a tanácskozásokba. Mondom, az említett magasabb szempont most is megvan ; de épen mivel ez folytonosan fönálL nem állítja elő a rendkívüli okot, mely a törvény sértését kimentené. Miként többször mondák önök, csakugyan a váczi levél a jelen kérdésnek közvetlen alapja, (Ugy van! Derültség a jobb oldalon) szerintem ürügye. (Ellenmondás. Helyeslés.) T. képviselők! Nem csak azért, mert az idő nagyon előhaladt, főleg-, mert tőlem tolakodás volna, védelmére vállalkozni azon férfiúnak, ki meg van védve a történetben, meg van védve a népek millióinak szivében, (Ejenzés a bal oldalon) ezért nem bocsátkozom a felhozott méltatlan vádak czáfolatába; de annyit meg kell jegyeznem, hogy mert itt bűnös izgatás fön nem forog, nem tartom még a távolabb érvelések közé tartozónak sem, vádolni egy távollevőt, épen e képviselőházban, mely végre is nem bíró, és vádolni akkor, midőn a képviselőházban így kifejezett vádak — főleg hazánkban, a hol még a bírói függetlenség nincs ugy kifejlődve, mint például Angoloszágban — bizonyosan nyomást gyakorolhatnak sok birói tagra. De helytelennek tartom ezt annál inkább, mert ha a kormány saját fölfogása szerint, melyet saját felelősségére alkotott magának, talán a közcsend és rend irányában károsnak tartva a váczj levél terjedését, ennek szerzőjét közigazgatási utón jogtalanul elitéite is; de az, hogy azon váczi levél szerzője bíró elé állítás nélkül még itt is elitéltessék, s nemcsak ez. hanem hogy azok, a kik a kormány felfogása szerint bűnös egyén irányában bizalmat nyilvánítanak, bűnrészeseknek ítéltessenek, az minden jog és törvénykezés fogalmával ellenkezik (Helyeslés a bal oldalon)
