Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

150 CLXX. OBSZÁGOS ÜLÉS- (Nov. 5. 1867.) főkép a 48-iki törvényekből igyekeztek sokan indokolni, ugy most a megyei jogok korlátozását ismét a 48-iki törvényekből igyekeznek bizonyítani. Mindenik esetre a 48-iki törvények ugyanazon czikke szolgáltat alkalmat, s ez a 3-dik t. ez. Azt mondják, hogy a közös ügy a 3-dik t. czikkben foglaltatik, holott Magyarországnak az ő felsége többi örökös tartományaival való, a personalunióban gyökerező viszonyát épen ezen törvény szabályozta legszabatosabban és legérthetőbben: ezen törvény fejezte ki azt, hogy ő felsége Magyarországot érdeklő minden katonai, pénzügyi, vallási, államgazdasági stb. dolgokban csak magyar független felelős minisztériuma által rendelkezhetik és kormányozhass mégis, mondom,ezen törvényczikkből akarják indokolni azon helyzetet, melyet a delegatios kiegyezés létrehozott. Ez rendkívül feltűnő. (Dologra! Zaj.) Feltűnő az, mondom, hogy csak azért, mivel e törvényben említtetik az is, miszerint azon viszonyokban, melyek ő felsége örökös tartományaival közösen érdeklik Magyarországot, ezt egy ö fölsége személye körül levő magyar miniszter fogja képviselni, azt álliták a törvény többi világos szavai ellenére, hogy az 1848-iki törvény alapította meg a közös ügyeket, ha azelőtt nem léteztek volna is. (Fölkiáltások: A dologra!) Most, t. képviselők, hasonló esetben vagyunk. Valamint a nagy alkotmánykérdésben annyiszor elmondatott, hogy mi 1848-hoz ragaszkodunk, ezt hajszálig egészen megtartjuk; ugy most ellenfeleink annyi szépet elmondottak a megyei institutio czélszerűségéről, hasznosságáról a múltban és a jövőre, s maga legkülönösebben a cultuszminiszter ur is: és mégis, méltóztassanak megbocsátani, én állítom , hogy ezen egész vita érdemileg és legnagyobb részben egyenes agitatio a megyei, átalában az önkormányzati jog korlátolására. (Zaj, zúgás a jobb oldalon.) És a véletlen ugy hozta magával, hogy a megyék jogaínak korlátozása szintén az 1848-ik 3-ik t. ez. által indokoltatik. A t. cultusminiszter úr nemcsak azt monda, mit Csernátony barátom tegnap felolvasott, hogy ha a törvény betűjét tekintjük, meg a logikát, akkor Heves megyének tökéletes igazsága van, hanem azt is monda, hogy a megyék előbbi joga az 1848-iki 3-k t. czikkben megalapított felelősséggel össze nem fér, „s ezért azt már akkor az egész ország megszűntnek tekintette." No már, hogy épen akkor tekintett az ország és országgyűlés megszűntnek egy jogot, mikor azt nem csak el nem törülte, mint a cultusminiszter úr mondani méltóztatott, sőt, miképen ugyanő felolvasta, világos törvényt alkotott, melyben minden kifogás nélkül fentartotta azon jogokat, melyeket világosan el nem törült: ezt én elhinni nem tudom. Most, méltóztassanak megkülönböztetni: nem az a kérdés, hogy mind azon jogokat akarja valaki a megyéknek revindicálni, melyeket 1848 előtt a megyék élveztek: p. o. az utasítási, követválasztási jogot visszakívánni esze ágában sincs senkinek, mert mihelyt eltörölte a 48 : V. t. a követküldést, eo ipso eltörölte az utasítást is, melyre nem volt többé szükség, s ezt fölösleges volt külön törvényben kifejezni. De ebből nem következik, hogy azon jogokat is eltörölte, a melyeket uj, világos -törvénynyel positive föntartott. Már ha, t. ház, valakinek szándokára kell következtetni, azt tartom, hogy e következtetésnek legkisebb alapja sincs akkor, ha a szándékot semmi jel nem mutatja ; a világosan kifejezett szavakból pedig az ezekben nyilvánult akarattal merőben ellenkező szándékot következtetni, megsértése nemcsak a logikának, hanem az igazságnak is. Midőn az 1848-ki törvényhozók ugyanazon III. tezikkben szabályozták a parlamenti kormányt, melyre annyiszor hivatkoznak, és szabályozták a parlamenti kormány felelősségét, mire ugyanannyiszor hivatkoznak: egyszersmind a megyék addig gyakorolt jogát is föntartották a 26ik szakaszban a kormány felelőssége mellett; s a föntartott jogok gyakorlatát azon törvényhozók épen nem tevék függővé az 1848. törvényben szabályozott felelősségtől, mint a cultusminiszter úr kimagyarázni törekszik: mert épen nem azt mondák a XVI. tezikkben, hogy azon jogokat fogják gyakorolni a megyék, melyek őket törvény és alkotmány szerint megilletik, hanem, hogy azon jogokat fogják gyakorolni, melyek addig, tudniillik a 48. törvény hozatala előtt őket megilletek; s így azon állított határozatlan kifejezés: törvény és alkotmány, nem foglaltatván a törvényben, az alatt a 48-ki alkotmányt, felelősséget keresni megfoghatlan törekvés. Ezért mondám én, hogy ezúttal a törvényhozók szándékát is elfogadom alapul: mert az előadottak szerint a világosan kifejezett szándék nem azt mutatja, hogy a megyék föntartott joga nem fér össze a felelősséggel, sőt egyenesen azt, hogy igenis összefér. Hogy mit fog tenni a törvényhozás jövőre nézve a megyék kérdésében, az a jövő dolga; de hogy az 1848-ikiak mit akartak tenni, erre nézve a logika és törvény betűje szerint nem lehet tagadni, hogy azt akarták mondani, hogy a felelelős kormány és a megyei hatóság összefér és hogy az utóbbi sértetlenül fentartandó. Ezen felelősségi kérdés, mely a házban csak későbben lesz tárgyalható, egyike az emlstell távolabb érveknek; és ha igaz volna az összeférhetlenség, minden esetre figyelmet érdemelne. Ellenfeleink általában már most ismételve elmondották, hogy nem lehet a megyei jogok fön-