Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) 149 titkos társulatokat, összeesküvőket nem lehetne mindaddig politikai szabadságukban korlátozni, mig minden egyes tagjaik annak rendje szerint perbe nem fogatnak, ki nem hallgattatnak és a bíró reájuk az ítéletet ki nem mondja. Már, méltóztassanak megengedni, ily erősségről el lehet mondani, hogy ennyire kiterjeszteni az alkotmányos szabadságot, egyértelmű volna a szabadossággal. Mondottjaiinat összevonva, miutáu a miniszteri eljárás nem sértett olyan jogot, a mely a fenálló törvények szerint megilletné a megyéket; miután volt oka, volt motívuma is az eljárásra; és miután nem használt törvénytelen eszközt akkor, a mikor királyi biztost alkalmazott s ideiglen fölfüggesztette a gyülekezést: kimondandónak vélem, hogy igen tisztelt képviselő társam Tisza Kálmán úr indítványával ellenkezőleg, a képviselőház helyesli a miniszter eljárását. (Helyeslés a középen. Szavazzunk!) Ivánka Imre: Tisztelt ház! Mindenek előtt egy észrevételt bátorkodom tenni, és ez abban culminál, hogy ha minden egyes közjogi kérdés felett még öt napot fogunk vitatkozással eltölteni, valójában alig fogunk hozzá jutni, hogy az osztályok munkálataikat bevégezzék. (Felkiáltás: Igaz! Helyes ! Szavazzunk!) Én részemről, ha azok, kik utánam fel vannak irva, elállanak, eílállok a szótól. (Helyeslés. Szavazzunk !) Gajzágó Salamon jegyző: Lázár Kálmán gróf! Lázár Kálmán gr.: Elállók föltételesen. Dimitrievics Milos jegyző: Nagy ignáez! Nagy Ignáez í Föltételesen elállók. Gajzágó Salamon jegyző: Bánó Miklós! Bánó Miklós: Föltételesen elállók. DimitrieviCS MilOS jegyző: Böszörményi László! Böszörményi László: T. ház! (Nagy zaj. Eláll!) Én el nem állhatok a szótól, (léhát Ivánka következik !) Ivánka Imre: Átadom a szót Böszörményinek. Böszörményi László: T. ház! Én nem tudom, sőt tagadom is, hogy joga legyen valakinek az átadott szólási jogot igénybe venni (Közbeszólások : Van joga!) a nélkül^ hogy beleegyezzenek, a kik előtte voltak fölirva. Én még nem következem a sorban, előttem ezen oldalon is Nagy Ignáez van fölirva; de ha az illetők beleegyeznek, szólani fogok. (Halljuk!) T. ház! Sajnálom, hogy bevezetéssel kell kezdenem szavaimat, a mi nem szokásom; hanem épen Ivánka Imre barátomnak a tárgyalás bezárása iránti fölszólalása folytán kell megemlítenem, miszerint teljesen osztom t. cultuszminiszter urnák azon kijelentését, hogy alig kerülhet e ház tanácskozása alá egy-egy fontosabb kérdés, mint a jelenI légi. Én ugyan nem azon szempontból tartom ezt fontosnak, mint cultusminiszter úr: mert tagadom, hogy a ház e speciális esetnél érvényesen mondhasson véleményt vagy épen határozatot a miniszteri felelősség elve és megyei rendszer közti viszonyra nézve; hanem azért, mert a megyei önkormányzat sérelme forog fön. És mivel fontosnak tartom a kérdést, nem látom elvesztegetve az időt, a mit az e fölötti tanácskozásra fordítunk, és nem látom át, hogy annyira szükséges legyen sietnünk, a mint azt Ivánka képviselő úr véli. Most a ház engedelmével legelőször megjegyzem, hogy nem csak helytelennek nem tartom azt. miszerint főleg ily fontos kérdéseknél a szólók távolabb érveket is keresnek állításaik támogatására; sőt egyenesen jogosultnak tartom ezt, csakhogy azon, bár távolabb érvek mégis a kérdés indokolására, földerítésére vonatkozzanak. Hanem ha az eltérő beszédek magúval a kérdéssel majd semmi összeköttetésben nincsenek, csak is jóformán egyenes denunciátíóra, gyanúsításra czéloznak: az ily eljárást e házban nem tartom jogosultnak. Megengedem a cultusminiszter úr előadása foytán, bár jogosan tagadhatnám, hogy egyes concret esetnél is a törvénynek nem csak betűjéből lehet okoskodni, hanem tekinteni kell szükségkép a törvény szellemére is; azt is megengedem, hogy a j törvényhozók szándékát tekintetbe kell venni: mert | hiszen mihelyt a törvény szellemére figyelmezünk, j ebben már egyúttal benne foglaltatik az is, hogy | tekintetbe veszszük a törvényhozó szándékát. Mindj ezt én elfogadom ezúttal; elfogadom még egyene! sen azon specificua kérdést is, hogy a kormányzati felelősséggel összefér-e, vagy nem a megyéknek eddig gyakorlott jog-a ? t>e én természetesen nem azon feletetet fogom ezen kérdésre adni, mitt. cul• túsz miniszter úr méltóztatott, hogy t. i. nem fér össze; hanem azt mondom, igen is összefér. | A közelebbi időkben sajátságos jelenetekkel j kellett találkoznunk alkotmányos küzdelmeinkben: főleg egy év óta nagyon előtérbe jutott egy törekvés, t. i. minden tehetséggel kimutatni akarni azt, hogy nekünk a múltban nem volt alkotmányunk, csak lesz alkotmányunk. (Jobbról ellenzés.) Méltóztassanak megengedni, az nem csak itt a házban foglalt tért, hanem az irodalomban is. Itt e házban és épen a túlsó oldalon nagyon i erősen vitattatott előbbi törvényeinkből, ami igen föltűnő, hogy az uj alkotmány alapjai, a közös ügyek a mi előbbi törvényeinkből folynak, és hogy I ez uj alkotmány igen czélszerü. Mondatott ugyan, | hogy ez áldozattal lesz elfogadva; de többször i mondatott, hogy nagyon czélszerü. Hanem ezen törekvésnél még feltűnőbb az, i hogy valamint a közös ügyeknek elfogadtatását
