Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
148 CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5- 1867.) nvebb magyarázatot; de az mindenesetre tagadhatatlan, hogy a nagy száműzött kétértelmű szavai, az azokat megelőző és követő tételekkel egybe vetve, teljességgel nem fokozták a dynastia, a koronás király és a magyar királyi minisztérium iránti bizalmat, s átalában nem növelték a szentesitett uj törvények iránti tiszteletet a népben. Már pedig alkotmányos országban a fejedelem és törvény iránti tisztelet valódi talapzata és biztosítéka az alkotmányos szabadságnak. Ezt a tiszteletet föntartani, ezt a tiszteletet megóvni, ezt a tiszteletet megrenditeni nem engedni, kötelessége minden államban minden kormánynak, főleg pedig a felelős kormánynak. Volt tehát oka, volt motívuma az eljárásnak. Mondatott ellenvetésképen, hogy nem is volt már helyén az eljárás, mert ha kezdetben nem látta a miniszter veszélyesnek a levelet, az későbben sem vált veszélyesebbé. Ebben nem nyughatom meg. Miért nem lépeti föl hamarább a minisztérium V azért-e. mert nem látta kezdetben veszélyesnek, vagy lehettek talán más okai is ? azt most nem keresem ; sőt megengedem azt is, hogy talán nem ártott volna hamarább is föllépnie; de már abból, hogy a miniszter nem látta kezdetben veszélyesnek, teljességgel nem következik, hogy eljárása helytelen, ha későbben veszélyesnek találta. Mondatott az is , hogy nem volt időszerű az eljárás, mert a levél szót, gondolatot, véleményt tartalmaz, a mely nem szült tettleges eredményt. Igaz, hogy nem szült physicai tettleges eredményt, s ezt a nemzet higgadtságának és dicsőségére rovom föl; de azt is tudom, hogy szült igen nagy tettleges szellemi mozgalmat. Ne feledjük, uraim, hogy eszme a szülő-anyja a tetteknek. A gondos háztulajdonos előre készen tartja a fecskendezőt, ha tűzveszély környezi: lehet, hogy nem használja mindjárt ; de használnia kell, ha már füstöl a ház; későn használná akkor, a mikor lángba borul a ház fedele. A régiek sem ok nélkül mondják : „principiis obsta, sero medicina paratur." (Hdyedés a jobb oldalon.) A harmadik kérdés: nem használt-e a miniszter törvénytelen eszközt a maga eljárásában akkor, amikor királyi biztost alkalmazott? — Én, uraim, sohase voltam nagy barátja a királyi biztosok kiküldetésének, és nagyon óhajtom , hogy ez mind gyérebben alkalmaztassák: de a jelen esetben mégis kénytelen vagyok azon véleményemet kimondani, hogy a minisztérium ezen eljárása által nem sértett törvényt. Tudtommal nincs törvény, mely a királyi biztos küldését törvénytelennek mondaná; de nem is mondhatja, mert akkor megfosztaná a kormányt, a végrehajtó hatalmat igen sok esetben, kivált szemben a törvényhatóságokkal, a köztök fölmerültető viszályok kiegyenlítése eszközétől. A fölhozott 1805-ki V. tcz. állitásom mellett szól. Igaz, hogy ebben az mondatik, hogy királyi biztos csak a szükség esetében küldessék ki; de azt hiszem, a Heves megye által követett eljárás, tekintve a jelen átalakulási kényes állapotot, nem tartozik a rendesek közé: itt tehát a szükséff fon• forgott. Egyébiránt a királyi biztosok kiküldetését illetőleg, emlékezzünk viszsza az 1822-ki eseményekre, az akkori törvénytelen adókivetés és ujonczállitás körül elkövetett erőszakoskodásokra. Nagy volt akkor a zaj, lárma és elkeseredés az egész hazában, és méltán. Következett rá az 1825-ki országgyűlés : nagy volt e tárgyban a törés, magam is tanuja voltam. De nem emlékszem, hogy a legszabadabbelvü követ is elvileg támadta volna meg a királyi biztos küldése törvényességét. Nem az volt a sérelem, hogy királyi biztosokat küldöttek, hanem sérelem volt az ügy, melyben királyi biztosokat használtak és a királyi biztosok magukat vak eszközöknek használtatni engedték; sérelem volt az ügy, mely élet-erébe vágott az alkotmánynak. Olvassa meg bárki az 1827 ki 3. és 4. törvényczikkelyeket: azokban egy szó említés sincs a királyi biztosokról, vagy a királyi biztosok küldése törvénytelenségéről.; hanem van a megsértett törvényekről, a melyeket akkor újra megerősítettek. Felhozatott még azon. már mások által is felemiitett ellenvetés, hogy a miniszter, ha küldött is királyi biztost, nem volt helyén fölfüggeszteni a gyűlések tartása szabadságát. Ha a miniszter önkényileg s tetszéséig függesztette volna föl, magam is helytelennek mondanám az eljárást; de hogy fölfüggesztette addig, míg érvényt szerezhet rendeletének, az nagyon természetes: mert nem engedtette meg , hogy folytonos gyülésezéssel reactiokra s akadályokra szolgáltasson alkalmat. Egyébiránt nem is lehet e részben aggodalom, miután tisztelt miniszter úr teljes alkotmányos szellemben nyilvánította, hogy mihelyt be lesz végezve az ügy, legnagyobb örömének fogja tartani, hogy a gyűlés termeit ismét megnyittassa. (Helyeslés jobb felöl.) Felemlittetett több képviselőtársam által azon ellenvetés is, hogy az alkotmányos szabadsággal meg nem egyeztethető az, hogy valaki, annyival kevésbbé hatóság politikai szabadságától megfosztassák mindaddig, mig a tett felett biró nem ítélt- Már, méltóztassanak megengedni, ez azon erősségek közé tartozik, melyekről a logikában azt szokták mondani, hogy sokat bizonyítanak. Közigazgatásídolgokban ugyanis, kivált az ország közbékéjét és köznyugalmát tárgyazó ügyekben, ezen elvet még semmiféle alkotmányos nemzet el nem fogadta; de más részről mi következnék ebből? Hiszen akkor az ország felháborított csöndessége ellen alakxdt
