Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉ a2 . (Nov. 5. 1867.) 147 eljárását nem csak törvénytelennek, hanem veszélyesnek is mondom, és határozottan az eljárás ellen szavazok. (Ataldnos nevetés.) Vadnay Lajos: T. képviselőház ! Miután igen sok oldalról meg van már vitatva a tárgy, én tisztán a kérdésre szorítkozva fogom lehető rövidséggel előadni nézeteimet. (Halljuk!) Magam is azok közé tartozom, a kik a megyei élet iskolájában növekedtek, s a kiknek volt módjuk és alkalmuk megismerkedni a megyei rendszer fény- és árny-oldalaival. Én is az alkotmány védbástyáinak tekintettem mindig, és fogom tekinteni ezután is a megyéket; de sajnosán láttam a védbástyákon tátongó azon rést is, a melyen szabadon járhattak ki és be elleneink, s nem egyszer ingatták meg erősségünk alapköveit a nélkül, hogy meggátolhattuk volna: nem gátolhattuk pedig azért, mert nem volt felelősség, s a felelősség hiánya képezte Achilles-sarkát a megyei rendszernek. Nem volt más fegyverünk, mint a fölirási jog, irtunk föl gyakran, volt is rá elég okunk és alkalmunk, s irtunk sokszor olyatén hangon is, a mely alkotmányos országban fejedelem és nemzet között alig lett volna engedhető. De mindamellett a fejedelem palástjába burkolózott tanácsosok előállottak mindannyiszor egy-egy dörgő parancscsal a király nevében, s elődeink sokkal eszelyesebbek voltak , hogysem tanácsosnak vélték volna egyes alkotmány-sértésekért koczkázíatni a megyei önkormányzat jótéteményeit: lőn tehát belőle gravamen; s országgyűlésről országgyűlésre erőt és időt pazarolva, folyt az elkeseredett meddő csata a hűtelen tanácsosok tetteiért a fejedelem ellen, azon fejedelem ellen, a ki megkoroaáztatásakor ünnepélyes esküt tőn, hogy maga is szentül megtartja s másokkal is megtartatja az alkotmányt. És mégis, e lényeges hiánya mellett is, tekintve viszonyainkat, tekintve összeköttetésünket — ha nem érhettük volna el azt, a mit elértünk most, és ha csak e kettő közöl lehetett s kellett volna választanom, tudniillik vagy felelős minisztériumot municipium nélkül, vagy municipiumot felelős minisztérium nélkül: én annyira municipális érzelmit vagyok, hogy inkább választottam volna a municipiumot. Igen természetesnek fogja tehát találni a tisztelt képviselőház, hogy most, miután az 1848-ki törvények alapján viszszanyertük a felelős kormányt s befalaztuk a védbástyák réseit, én kétszeresen ragaszkodom a megyei autonómiához: j mert teljesen meg vagyok győződve, hogy a fele- I lős minisztérium, a megyék ellenőrködési joga föl- | fással, illetőleg fölterjesztéssel az országgyűlésre, s e kettő között egy hatalmas parlament azon tényezők, a melyek példányképét fogják egykor fölmutatni olyan alkotmányos szabadságnak, a minővel kevés nemzet dicsekedhetik. E tényezőket kellő öszhangzásba hozni — a mit közeljövőben mellőzhetetlen szükségnek tartok — a törvényhozásnak leend föladata; s ehhez redékesen szólni ugyan lehet, de nem tartom szorosan a kérdésre tartozónak. Én tehát tisztán a kérdést fogom föl. (Hulljuh!) A kérdés az : vajon helyesen járt-e el a miniszter Heves megye ellenében? Az, hogy a miniszteri eljsrás helyes-e, vagy helytelen ? szerintem három szempontból Ítélendő meg: 1) nem sértett-e eljárásával olyan lényeges jogot, a mely a fönálló törvények és gyakorlat szerint teljesen megilleti a megyét ? 2) volt-e oka, volt-e motívuma az eljárásnak a megye korlátozásában ? és 3) nem használt-e a minisztérium törvénytelen eszközt a maga eljárásában akkor, a mikor királyi biztost alkalmazott? A mi az elsőt illeti: én nem tudok, s ugy hiszem, más sem igen tud olyan törvényt, a mely arra jogosítaná a megyéket, hogy a kormány-rendeleteket egyszerűen félretehessék, vagy a kormány-rendeletek végrehajtását egyszerűen megtagadhassák. A megyéknek van joguk fölírni, de nem félretenni: e kettő között pedig lényeges a különbség. A midőn Heves megye, a fölirási jog helyett, egyszerűen megtagadta a kormány-rendelet teljesítését, olyan jogot akart gyakorolni, mely a fönálló törvény és gyakorlat szexánt nem illeti meg a megyét se jogilag , se gyakorlatilag: mert az 1848-ki törvény egy szemernyivel sem ad több jogot a megyéknek, mint a mennyivel azok 1848 előtt birtak. És igy, midőn a miniszter igénylett félretevési jogában korlátozta a megyét, olyan jogban korlátozta,amely se jogilag, segyakorlatiíatilag nem illeti a megyét, jogsértést tehát eljárásával nem követhetett el. Azok is, a kik némileg pártolnák Heves megye tettét, egy kis logikai hunyorítással, mellőzik a megtagadás védelme: és csupán a fölirási jogsértést emlegetik; holott a, miniszter nem a fölirási jogot, hanem az igénylett megtagadási jogot korlátozta. {Ugy van ! jobbról.) A második kérdés : volt-e oka, volt-e motívuma az eljárásnak a korlátozásban ? — Itt a váczi levél kérdéses passusának az értelmezésébe kellene bocsátkoznom : de nem cselekszem,, mert ez nem tartozik a jelenleg fenforgó kérdéshez. Itt csupán publicopoliticus és tapasztalati szempontból kell és lehet, véleményem szerint, kiindulni. Meglehet, megengedem, hogy a kérdéses passus különbözőleg értelmezhető ; azt is megengedem, hogy a kérdéses passus vehet föl lágyabb, vehet föl kémé19*
