Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

146 CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) hogy a bizottságok üléseit bizonyos időre felfüg­geszsze , a kormány positiv törvényt nem sértett akkor, midőn királyi biztos által Heves megyének gyűléseit bizonyos időre felfüggesztette. He én ezen argumentummal egyátalán élni nem akarok; én a Heves vármegyében kifejlettek természetes és elmaradhatlan következményének tartom azt, hogy a királyi biztos Heves vármegye bizottságá­nak üléseit bizonyos időre felfüggesztette. Ugyan­is mindaddig, mig Heves megye állandó bizottsága ülésezett, azon tisztelet- és felelősségnél fogva, melylyel minden tisztviselő a megye határozatai iránt viseltetni tartozik, lehetlenné vált, hogy He­ves vármegye tisztviselői, szemben a föntartott határozattal, a kormánynak Eger városa iránt ki­adott rendeletét végrehajtsák. El kellett tehát min­denek előtt háritani azon akadályt, mely a tisztvi­selőket a kormány rendeletének végrehajtásában gátolta. Az akadály a megyei bizottság ülésezése volt, következéskép természetesen meg kellett szüntetni ezt addig, mig a kormány rendeletét a tisztviseló'k végrehajtották. Különben minthogy belügyminiszter úr fölvilágositásával világossá lett az, hogy a kormány nem szándékozik Heves me­gye bizottságát örök időre föloszlatni (Zaj), hanem csak addig, mig a kormánynak Eger városa irá­nyában Heves megyéhez indított rendelete fo­ganatosítva lesz: részemről a kormánynak ezen nyilatkozatával teljesen megnyugtatva találom magamat, és igen is túlságosnak találom azon ag­godalmat, mely a túloldalról a megye autonómiá­ja tekintetéből azon szempontból hozatik föl. mert a kormány megkezdett eljárása által, azt hiszi, az alkotmány védbástyái egyenkint fognak romba döntetni. Szivemből üdvözlöm mindazokat, kik a me­gyei institutiót, vagyis az önkormányzatot föntar­tani, és azért síkra szállani készek. En is megyei ember vagyok, s szivemhez nőtt a megyei élet, és ha e háznak minden tagja hajlandó volna a mi­niszteri felelősségnek áldozatul hozni a megyei életet, és ha magam fognék is maradni, soha. ah­hoz járulni nem fognék, hogy a miniszteri felelős­ségnek a megyei önkormányzatot áldozatul hoz­zuk. Örömmel ismerem el, hogy a megyék a múlt­ban ugy, mint a jövőben alkotmányunk védbás­tyái. De, uraim, mikor megemlékezünk a megyék­ről, mint védbástyákról. nem lehet akkor megfe ledkeznünk magáról a várról: az pedig nem más, mint az alkotmányos önkormányzat. Ugyan he­lyeselhetnők-e azt, hogy ugy és addig védelmez­zük a bástyát, mig e védelem mellett maga a vár légbe röpittetett ? (Helyeslés jobb felöl.) Összevonván beszédemet, miután én a kor­mánynak mind Heves megye, mind Eger városa irányában követett eljárásában se a törvényt ! se a törvényes gyakorlatot sértve nem látom: a . miniszteri eljárást helyeslem, és csakis azt tudom ; helyeselni. (Zaj. Szavazzunk!) ; Patay István: Tisztelt ház! (Halijuk! Hall­! juh!) Kegyes engedelmökből a mostan szőnyegen ; forgó tárgy fölötti tanácskozásunk modorára nézve ; meg kell jegyeznem, hogy az a ház méltóságához i nem illő és e házon kivül mindkét részen a keserű 1 gyümölcsöket meg is szülte. (Nayy zaj é; de­[ rültség.) j Most pedig — röviden, mint szoktam — a i tárgyhoz szólok. Azok közöl, kik az országgyűlés kezdetén kö­! veteknek elválasztattunk; alig van egy e teremben, | a ki vagy önszántából magát ajánlani óhajtván, vagy mint én, ki népgyűlés által szóiittattam föl, programmot ne készített vagy mondott volna el. (Zaj.) És a melyeket szerencsés voltam olvasni. azokban mindenütt a főbb pont a 48-iki törvények j szűzies megőrzése, sőt, ha lehetséges, tovább fej­I lesztése volt, s erre fektették a súlyt. Es én mégis i fogom tartani ezt, még ha Damokles kardja függ ] is fölöttem. Uraim! hogy a miniszteri bureau emberei, a ! kiktől itt az ideje, hogy megszabaduljunk.. . ; (Nagg derültség.) És meg is fogunk tőlök szaba­j dúlni, ha beadott törvényjavaslatunk, mely szerint j hivatalnok és követ egy személyben ne lehessen, napirendre kerül, és akkor majd fölkérjük azokat az urakat, hogy Cicero pro domo ne beszéljenek. (Nagy derültség.) Úgyis, kérem, minden okos ember átláthatja (Nagy derültség), hogy a ki a bu­reaubanjó tanácsos, (Zaj) az bizonyára rósz követ (Nagy zaj és derültség), mert egy időben két urnák nem lehet megelégedésre szolgálni. Egyet minden­esetre teljesíthetnek: hogy a gázsit mindkét rész­ről fölvehetik; a mit, ugy hiszem, pontosan is tel­jesítenek. (Nagy zaj és derültség.) Hogy, mondom, a bureauk hivatalos emberei mestereik mellett sza­t váznak: ezen nem csodálkozom; de hogy azon fér­] fiak, kik magokat függetleneknek hirdetik, sőtma­i gokról azt is mondják,hogy szabadelvűek, kik már [ az opportunitás szempontjából a vért és pénzt föl­j áldozták, most az alkotmány szentélyéhez nyúlnak, és annak védbástyáit le" akarják rombolni, (Zaj. Jobb felöl: Ki akarja lerombolni? Eláll!) ez nekem nagyon fáj ; és azoknak fülébe súgom, hogy nem i igen grata personák már városon kivül s a választó ; kerületekben. Trefort Ágoston.- Az az ő dolguk. ! Patay István : Tetszik szólani ? (Átalános ! nevetés.) Tessék magát fölíratni. Én, aki független vagyok mind alulról, mindfe­j lülró'l, a kinek nem kell se hivatal, searanysarkantyu ! (Nagy zaj) s a legfelsőbb előtt sem rettenek meg soha* [ most is nyíltan és ünnepélyesen a minisztériumnak

Next

/
Thumbnails
Contents