Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS (Nov. 5. 1867.) 143 látni, mely a politikai szabadság alapfeltételével és a kormányzás lehetőségével teljes öszhangzásban van. Én ugy tudom, t. ház, hogy mielőtt a királyi biztos a megyei bizottmány tevékenységét tényleg felfüggesztette volna, a megye főispánja felszólította a bizottmányt, vonná vissza előbbi határozatát, és csak miután a megye határozottan megtagadta, de nem csak megtagadta, hanem egyenesen óvását jelentette ki ellene, nyúlt a királyi biztos azon rendszabályhoz, mely rendszabályokban én mind jogi, mind politikai szempontból tökéletesen correct eljárást látok. Ennélfogva az interpellatiora adott miniszteri válaszban tökéletesen megnyugszom és ezt határozatilag is kimondatni kívánom. (Helyeslés jobbról.) Szontagh Pál {nógrádi): Tisztelt képviselőház ! Vallási és közoktatási miniszter úr csütörtöki beszédében kijelentette, hogy a szőnyegen levő tárgyat nem tekinti pártkérdésnek. Én is azon óhajtásomat fejezem ki, vajha ne tekintetett volna az egy oldalról se pártkérdésnek, mert akkor reménylenem lehet vala, hogy az az általam is óhajtott értelemben fog megoldatni. Ha ugyanis tisztán tárgyilagos szempontból biráltatik meg a kérdéses ügy, lehetetlen lenne bárkinek is a mélyen tisztelt miniszter urat azon elméleti térre követnie, melyet ő magának választott, hogy azon szokott ragyogó ékesszólása csataeszközeivel mozogjon. Ertem az elmélet azon terét, mely szerint a vita ne arról folyjon, vajon a megyék jogkörét körülíró, fenálló törvények épségben tartásával járt-e el a kormány a hevesi ügyben, hanem arról, mikép kelljen ezen jogkörnek jövőre meghatároztatnia, hogy az a képviseleti rendszer s erre alapított felelős kormányrendszer keretébe a jelenleginél jobban bele illjék. Ezen útra követnem a cultusminiszter urat nem lehet szándékomban : nem pedig kiváltképen azért, mert azok közé kívánom magamat soroztatni, kik annak idejére, midőn e tárgyról tüzetesen leszen szó, véleményük függetlenségét teljes épségben kívánják fentartani; mit pedig koczkáztatva látnék akkor, ha ezen napi kérdésben előre nem abstrahálnék azon kérdéstől, miképen kívánnám a megyék jogkörét a törvényhozás utján jövőre meghatározottnak látni. Az én szempontomból tehát, ez alkalommal, nincs és nem is lehet másról szó, mint arról, hogy a *• kormány a hevesi ügyben nem hágta-e tul hatalmi körének azon korlátait, melyeket neki törvényeink, még pedig ugy régibb szokásbeli, mint világosan formulázott ujabb törvényeink szabnak? Nézetem szerint igen is tulhágta azokat. Ismétlésbe esném, ha a megyéknek a felsőbb rendeletek végrehajtására vonatkozó korábbi gyakorlatára, ha az 1848-iki HL ez. 26 §-ra s a XVI. ez. 2-ik §. d. pontjára újból hivatkoznám. Kettőt azonban emlitetlen nem hagyhatok. Egyik az, hogy, Pulszky Ferencz barátommaz ellenkezőleg, a miniszteri felelőséget s a minisztériumnak a törvényhozástól nyerhető absolutioját nem magyarázhatom oly szélességben, hogy a kormánynak szabad legyen, nem praeter, hanem contra legem eljárni, bár olyan esetben is. melyről biztosan tudná, hogy az együtt levő törvényhozási test többsége vagy akár unanimitása eljárására nézve vele egyet fog érteni, s ha bizonyos volna abban, hogy egy vagy más kérdés a megváltoztatásra már teljesen megérett. Mondom, nem tartom az ily eljárást jogosultnak, mert ily esetben a megváltoztatást forma szerint kezdeményezni s a meglevő állapotot forma szerint szükséges megváltoztatni. Mielőtt azonban ez meg-történik, a még nem létező állapotot via facti anticipálnia nem szabad, de kormányozni kell, kormányozni tudnia kell, azon törvények megtartásával (Helyeslés bal felöl), melyek épségben léte mellett a kormányzásra felelősség mellett, nem mondom , vállalkozott, hanem iukább magát elszánta; és ha nem igy jár el, könnyen azon gyanúra is adhat alkalmat, hogy a majdan, kezdeményezése folytán előállított állapotokat, ha akkori viszonyaihoz azokat illőknek előforduló esetben nem tartaná: azokat ép oly kevéssé fogná respectálni, mint a jelenben meglevőket, ha azok kellemetleneknek látszanak. Szinte hallom Pulszky Ferencz barátomat — sajnálom, hogy nincs itt — Pulszky Ferencz: Itt van ! Szontagh Pál (nógrádi): ... hogy mondja : „íme itt a legisticus, az államférfiúi magasabb színvonalra emelkedni képtelen prokátori fölfogás." Nem igénylek magamnak magas államférfiúi fölfogást, különösen nem igénylem, hogy az ő vagy bárki más államférfiúi tapasztalataival versenyezhessek. De csak azt mondom — s itt Bánó József képviselőtársamra is vonatkozom — hogy ha valamely kormányférfi gyakran hivatkozik Róma consulának azon mondatára: „juro, qnod servavi rempublicam," hivatkozik pedig kisebb és csekélyebb értékű dolgokban is, az ily államférfi, az ily kormány könnyen elkophatik, és akkor nem birja teljes tevékenységét kifejteni, midőn a „juro quod ££-ot a legnagyobb eredmények után kellene és lehetne kimondania. (Elénk helyeslés balról.) Itt tehát ellenkező eljárás igazolására csak a salus reipublicae hozathatnék fel, és, ha jól tudom.
