Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

142 CLXX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) garantiák egyik legfóbbikéhez ragaszkodunk, melylyel az 1867-ki XII. t. ez. által oly süppedezó' alapra rakott alkotmányunkat támogatni, és idővel tán regenerálni is képesek leszünk; ne vegye nekünk rósz néven senki, ha azon kormány iránt, mely a municipiumok ezen, a törvény által biztosított jogait kétségbe vonja, tagadja, és a jelen esetben megsértette, ezen kormány iránt — mondom — a helyett, hogy az igazság szigorú törvényei szerint bizalmatlanságunkat nyilvánitanók, önmegtagadással beérjük azzal, hogy a kormány ezen alkotmány- és törvényellenes eljárását nem helyeseljük. (Zajos helyeslés a hal oldalon.) Borcsányi János: T. ház! Igen helyesen jegyezte meg Pest belvárosnak nagy érdemű képviselője, midőn ez ügy fölmerült, hogy ez irányban csak a tárgy bővebb megfontolása és vitatása után hozzunk határozatot. Magam is azon véleményben vagyok, hogy e kérdésnek tüzetes kiderítése nem csak a munieipalis jogok kegyelőit — mert vannak, a kik kiválólag ilyenekül kivannak tekintetni — de a parlamenti kormányrendszer elvén alapuló miniszteri felelősség tisztelőit is nagy részben meg fogja nyugtatni. Az igen tisztelt képviselő' ár e részbeli óhajtása már eddig is nagy részben teljesült: megvitattatott a kérdés nem csak terjedelmesen, de a megoldandó probléma mellett oly indokok hozattak is föl, oly indokok leple is kitakartatott, a melynek betakarva maradni sokkal parlamentálisabb dolog lett volna. (Helyeslés a jobb „oldalon.) A tényállás magában az, hogy egy megoldatlan közjogi kérdéssel állunk szemben, nem levén positiv világos törvényünk, mely a megyék régi jogait egyenesen megszüntette volna. Az 1848-iki törvényhozás életbe léptetvén a parlamentáris miniszteri felelősséget, kormányzatot, a megyék korszerű szervezését egy későbbi törvényhozásnak tartotta fen. De a kérdés, mindnyájunk előtt tudva levő okoknál fogva, mindeddig eldöntetlenül maradván, Hevesmegye bizottsága most ezen helyzetet arra használja fel, hogy oly állást foglaljon el a miniszteri felelősséggel szemben, a mely a parlamenti kormányzatnak maradandó érvényesítését — határozottan kimondom — lehetetlenné tenné. Ha vannak a munieipalis életnek követelményei, melyeknek érvényesítése a közügy érdekében kívánatos: épen ugy megvannak igényei a miniszteri felelősségnek is, melyeket se félreismernünk nem lehet, se visszautasítanunk a köz szabadság érdekében nem szabad. (Helyeslés a jobb oldalon.) Igenis áll azon elv, hogy mig valamely törvény világosan eltörölve, helyettesítve vagy módosítva nincs, addig az előbbi tőrvényt életben levőnek és hatályban állónak kell tekinteni. De viszont igaz marad az is, hogy a miniszteri felelősséget nem azért léptette életbe az ország, hogy az arra vonatkozó törvényt egy másik törvénynyel, t. i. a municipiumok hatáskörét szabályozóval nyilt ellentétbe hozza. Ily irányzatot, ily törekvéseket az 1848-iki törvényhozásban hasztalan keresnénk. Ismerek ugyan az államban két egyenjogú hatalmat, melyek közt az alkotmány alapelvei szerint a souverainitas meg van osztva — e két hatalmi tényező egyike a fejedelem, másika pedig az ország törvényhozó testülete, annak természetes kifolyásával a parlamenti kormánynyal — ; de, hogy e két egyenjogú hatalmi tényező mellett még egy harmadik is, hasonló vagy csak megközelitő hatáskörrel fenállhasson, annak én se szükségét, se czélszerüségét, se jogosultságát el nem ismerhetem, s fenállását az alkotmány követelményeivel összeegyeztetni nem tudom. (Helyeslés.) A mennyiben tehát az 1848-iki törvényekben a megyék hatásköre a felelős minisztériummal szemben tüzetesen meg nem határoztatott, abból nem lehet más következtetést vonni, mint azt, hogy az országnak egyenesen kijelentett és a dolog természetéből folyó akarata nem volt más, mint az, hogy a municipiumok a felelős minisztériumnak minden nem szorosabb megyei ügyben alá legyenek rendelve. A parlamenti kormány gyakorlatiságának szempontjából tehát kivánatosnaktartom, hogy a megye akár mostani, akár jövendőbeli szervezésében mindenesetre csak a felelős miniszteri rendszernek megfelelőleg működjék. Ezt láttam szükségesnek, t. ház, azon álláspont némi megvilágosításául fölhozni, a mely álláspont nézetem szeidnt a megyéket a felelős miniszteri rendszerrel tényleg és jogilag megilleti. Én tehát Heves megye jelenlegi magatartását nem helyeselhetem, már azért sem, mert azt se a felelős kormányzattal, se a népképviseleti kormányzás lehetőségével összeegyeztetni nem tudom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Mondatott, hogy a kormánynak Heves megye irányában követett eljárását ha lehetne is jogi szempontból indokolni, de nem lehet igazolni politikai tekinteteknél fogva. Ha nem csalódom, Várady Gábor képviselő mondotta ezt. Ez annyit jelent, hogy a kormány legalább is tapintatlanul járt el, midőn Heves megyébe királyi biztost küldvén a megyei bizottmány tevékenységét felfüggesztette. Nem oszthatom ezen véleményt, mert a közszabadságnak egyik alapfeltétele a kormányközegek biztos és öszhangzó működése. Nem lehet tehát oly rendszabályban s oly eljárásban politikai hibát