Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
38 LCXX ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) De lehet káros iránya s veszélyes következmény e. Utalok 48-ra. A megyékben volt egy osztály, mely a megyei ügyek kezelésében buzgó, áldozatteljes részt vett s az árvaügyeket a történetben páratlan önzetlenséggel kezelte; lesznek köztünk számosan, kik emlékeznek, hogy az élczlapok addig faragták ellenökaz élczet, mig állásukat elhagyák. Mint kőbányákban apró ékecskék, óriás szikla körül rakva s viz által feldagaszfcva olv tömeget választnak el a hegy kebelétől, mire emberi erő képtelen: az élez megtette hatását; de azóta nincs , ki az árvák ügyét kezelje ingyen! A bár mérsékelt napidijak, fuvarok, végrehajtások, s azon körülmény, hogy nincs meg többé az a tekintély, mely az árvák adósságterhelt viszonyait kiegyenlitni segítse, az ennek hiányából előállt perek sok ezer árvát ütöttek el az apai birtoktól s űztek ki az ősi házból. Golkonda minden kincse nem érné fel a kárt, mit az ez irányban űzött élez okozott. S mi volt oka ez iránynak ? Az , hogy e tisztes férfiak egy része,ösmerve az alkotmány kincseit,s azt megőrizni, s mert volt is mit, azt megtartani, conserválni akarván, conservativoknak kiáltattak. No ezek fizetését csak nem lehetett sokallani, mint egy mai lap a tisztviselők fizetését. Hisz az összes tábla-birák fizetése ennyiből állt: „Segítsen Isten ugy, mint az árvák ügyét igazán kezelem. a A mai agitationak mi czélja? Ne ámítsuk magunkat : ma még nem czélja a minisztériumot megbuktatni; de népszerűtlenné tenni.bogy a kiegyezés, mint 1848-ban, ne sikerüljön. Többen vannak itt, kik emlékezhetnek, hogy az 1848. pesti országgyűlés megnyitása előtt a rendek nagy többsége nem volt idegen az bécsi kormány által kért 10 millió évi kamatot az addigi vívmányok békés kifejtéséért s a jó viszony s béke megszilárdítására áldozatul hozni. A hírlapok agitatioja s a szélutczai Karczagházból kiindult pressio a kiegyezés útjáról lesodorta az országgyűlését. Itt volt a vész alphája, Világosnál ómegája. Ma az ár sokkal nagyobb. Ki az oka ? A bécsi pazarlás ? Nem egyedül; azok is, kik kényszeriték Acheronta movere, s ha a kiegyezés lehetlenné tétetnék, nem fogják-e az acnerontákat újra megmozgatni, nem tudom. De azt tudom, hogy az európai pénzhatalom hatalmas szövetséges lenne. Mert mióta a franczia forradalom azon hibát követte el,hogyaBourbon-adósságotelfogadtaahelyett, hogy a domaineket vetette volna oda a hitelezőknek,kiknek addig nem volt egyéb basisuk, s igy a fejedelmek és népek hitelsolidaritását inaugurálta: azóta az államadósságoknak nem találtak más orvosságot a bankerottnál, vagy lehetlenné tenni a további adosságcsinálást. A ki tehát akiegyezés halogatására agitál, Sibylla könyveit hányja tűzbe. Mi czél, mi remény fejében agitálnak ma ? — Azon cultus, melynek naponkint tömjéneznek tul, még nem világítja meg az utat és módot, melyen üdvözül e haza; s ha ott a jelen útjait nem tárják fel: a jövő útjait, melyet caliginosa nocte premis deus, ne rontsák el! Hisz mi is tiszteljük a lángészt , dicsőségével s rajongó hazaszeretetével; de e naponkinti cultus int figyelni a történet azon tanúságára, hogy a lángész tervei ritkán sikerülnek, a kivitel s nem a tervelés az ő szerepe: mert saját tehetségei s lelkesedései mértékével méri a viszonyokat. Csoda-e, ha igy az akadályok kisebbeknek, s maga a lehetlenség a lehetőség körébe számíttatik ? Elfogulatlanul nézve : nem ily lehetlenség tünik-e fel minden tervben ? A múlt tervei felett itélt a sikeretlen ség'. De a bizalom várt. Várt éjszak és dél, kelet és nyugat felől egy II. Ottó Bavarust, ki nyeregkápában a felajánlott koronával a szenvedések közepett fölemelje a nemzet ideálját. Nem volt e terv eszméjében a lehetlenség? Hisz a ki elég hatalmas megküzdeni a Dunáért, az népei vérét, pénzét nem áldozhatja ily óriás harezra; a ki pedig nem elég erős, e miatt nem fogadhatta el. Hasonló lehetlenséggel saturált a másik terv, mely azontúl, hogy három hatalmat kellene legyőzni, a fajrokonság uj alakulását hozná magával, mi az országot számban és térben gyengitné, ráadásul Belgrád- s Bukurestbe vándoroltatná tarsolyban a quotával. Legújabban az 1861-ki alapra utaltatunk. Én a cserében nem előnyt, de hátrányt látok. Fényoldal: parlament, mely nem alkuszik, nem áldoz, megtartja az elveket — minő^ elveket ? a ki nem egyezés elvét! — nem áldoz mást, mint időt. a nemzet tönkremenését; parlament, mely nem alkothat törvényt, mert nincs ki sanctionálja —ha csak a 24ultima ratio nem, mely naponkint ajtaja előtt sétál el. Kint adó, melyet nem a parlament szabott, executio, idegen érdekek felülkerekedése. Itt vannak az 1861-re utalás gyümölcsei, lehetienségei. Vagy mutassák ki tisztán, világosan, mint mi, mely utón hiszik a nemzetet boldoggá tenni! De a homályba burkolt agitatio visszaejtheti a nemzetet azon lázba, melynek sorvasztó utóbajaiból még ki sem épült; s bekövétkezhetik Széchenyi jövendőlése: hogy Magyarországot nem a forradalom, nem a harezok ölik meg,hanem a különböző népek s idegen érdekek hínárjai közt mocsárba vész. A kiknek utjai a miénktől eltérnek, azoknak egy vigasztalást ád a nemzetjog. Vagy jó, legalább eltűrhető lesz, s fejlődésünketnem akadályozza a kötendő szövetség: akkor nincs ok, miért ne tartson nemzedékről nemzedékre. Vagy rósz lesz : akkor vigasztalják magokat a természetjoggal, melyetamai állam jogtudósok, VattelésWeaton az államjogtanba ia átvittek, mely » zí
