Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
CLXX. OBSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 5. 1867.) 137 tabit, ut congruum remedium ordinare possit." íme a törvényhozás bölcsesége a kormány számára megyéknek és városoknak engedelmességet parancsol; de megengedi, hogy a létezhető nehézségekről felirás utján értesítést nyújtsanak, hogy a végrehajtó hatalomnak alkalma legyen a nyert fel világositáshoz képest helyesb határozatot alkotni ; de ha a megye e felterjesztést elmulasztotta vagy megtagadta, ez esetben ő felségéhez terjeszti fel, hogy kellő eszközöket alkalmazhasson. Itt szükséges kiemelni azon körülményt, mért nem küld a kormány saját nevében biztost, és miért rendeli mind az 1723: 112., mindaz egyszázaddal utóbb hozott 1805. 8. t., hogy az összeütközés vagy akadály ő felségéhez terjesztessék; nem csupán azon okból, hogy monarchicus országban, különösen nálunk a koronázási eskü szerint, a végrehajtás a király nevében történik; ennek mélyebb politikai oka van. Azon sajtátságos helyzet, ha a királyi hatalom, az országon kívül álló érdekek által is vezetve, s ez ország erején tul más erők felett is rendelkezve, a magyar kormányra oly nyomást gyakorolt nem egyszer, melynek ellent állani nem birva, s kitérni előle az egyéni szilárdsághiány nem engedvén, törvény telén rendeleteket bocsátott ki, a további összeütközések kikerülésére a törvényhozás bölcseségét oda utalta, hol a baj forrása lehetett; és nem egy szer történt, hogy a megyék tömeges feljajdulása a korona elébe terjesztetvén, a helytelen nézet megváltoztatását eszközölte, s egy „doluit paterno cordi a lecsendesítette a felháborodott kedélyeket. S ha ez sem volt elég, az 1504. 1. szelleme a törvénytelen adót vagy subsidiumot behajtó rendelet ellen—a törvény azon specialitásában, hogy az egyes személyt is, ki azt végrehajtja, sújtja — míg eszközt nyújtott a személyes kitérés (resignatio) által, de az ellentállást se egyesnek, se megyének nem engedte meg. E kitérést — bár a törvényt nem tisztelő kormány elébe akadályokat teremt — mint kötelező' elvet felállítani a törvény nem akarta s nem akarhatta épen a haza érdekében: mert mig a hazafiakból álló megyei tisztviselőség, nehezen tűrve a törvénytelen pressiot, első alkalommal szabadulni akar e pressiotól, addig az idegenekből pótolt tisztviseló'ségből a járom eszközei szaporodnak. Mindezekből, s számos törvényekből, melyekkel a tisztelt házat terhelni nem akarom, kétségtelen, hogy a magyar törvényhozás mely csodálandó bölcseségg-el vezette az állam hajóját az örökös Seyllák és Charybdisek közt: nem volt, nem lehetett szándéka az alsóbb hatóságokat a felsőbbek birájáva tenni s így örökös összeütközéseket okozni 8 az anarchiát előkészíteni. Hisz ez alkotmány hasonló a természet nagy alkotmányához, s mig a | despoticus vagy centralisált államokban egymásra ), KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 /,. v. halmozó öntudatot, önkormányzást nem ismerő chaoticus tömegek a központból kapják — nem az életet, de a mechanicus lökést a mozgásra: addig nálunk öntudatos életet folytató részekből áll az egész, melyek mindegyike saját kimért körében mozog: saját körén, sphaeráján belül a megye határoz, alkot szabályt, itél, végrehajt, a mint maga s felsőbb hatósága rendeli, szervez, kormányoz,mindent felsőbb felügyelete alatt; de ha e körön kivül lép, szigorú törvény hűtlenséggel sújtja, meri sphaericus pályájáról hűtlen eltért. A kormányról ki mondhatja, hogy e megyei sphaerán belül áll ? Kivül áll és felette : «, központnak, a törvényhozásnak éltető melegéts világosságát árasztja szét az apró részekre, s a hatás s ellenthatás szent törvényei felett őrködve, a kisebb, önkörükben mozgó testeknek kiméri pályafutását. E bölcs alkotmányból még az összetartó erő sem hibázik: s ezt a korona kapcsaiban leljük fel. Ne bántsuk kíméletlen tettekkel e dicső müvet, „compagem saeculorum usu roboratam"; s ha van, mit a korhoz kell alkalmazni, az nem a felelősség, mely mindig létezett, de a közlekedési eszközökkel megsebesült ügyfolyam érdekében szükséges kijelölni az ügyrend elveit, melyek az intra domínium felírást az ország érdekében követelik, mig a többi, a miniszter felelősségére, rögtön, gyűlést se várva , végrehajtandó, s utólag extra domínium a megye számára fenmarad a felirás, szükség esetére ország előtti panasz. Most áttérek azon kérdésre : vajon a minisztérium Heves megye autonómiájának felfüggesztésével a helyes eszközt, mint a törvény mondja: „congruum remedium" választotta-e? Ez nem csak azengedelmesség megtagadás tény éből, de politikai szempontokból is bírálat alá veendő. A királyi biztos alkalmazása engem is meglepett, mert minden alkotmányos férfiúnak óhajtani kell,hogy minél ritkábban vagy soha se találkozzunk ez eszközzel, mely végre is az ultima ratiora emlékeztet; de széttekintve, s látva az agitatiot azon törvény ellen, mely a quota- és államadósságban részvétel eszméjétszentesitette, s látva, hogy a sajtó egy része azok ellen fordul, kik a sajtószabadságot viszszaállitották, a megyék azok ellen, kik a megye, termek ajtait megnyitották, az élczlapok azon irányt vették, mint 48-ban,hogy gúnyt űzzenek törvény- és törvényhozóval, aláássák az érdemet, megmételyezzék a nemzet érzelmeit, hogy öntudatlanulkészitsék elő az anarchiát, veszélyeivel, utóbajaival, mindezt látva, meggyőződtem, hogy veszély tán ez, t t ház, melynek orvoslását el nem hanyagolni a minisztérium kötelessége. Ki tagadja ? Az agitationak volt és lehet nemes, dicső czélja: helyreállítani az alkotmányt a közel múltban, felemelni hazát, nemzetet a jövőben. 18
