Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-170

136 CLXX. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Nov.5. 1867.) sőbb hatóságnak a körülmények- s törvényekkel öszhangzó felvilágosítást nyújt. De azon jogot, hogy a kormány rendeleteit a megye félreteheti, vagy annak végrehajtását megtagadhatja : erről nem csak hogy egy betű sincs a törvényben, de számos törvények szelleméből épen az ellenkező tűnik ki. Ennek kiderítésére, úgy egyúttal annak bebizonyítására, hogy Eger városnak vagy bármely hatóságnak a törvényben kimondott elvekkel nem szabad magát ellentétbe helyezni: constatálom a következő alaptételeket: 1. Minden hatóságnál, mely a múltban követutasítási, most kérelmi joggal él, két külön foglalkozást jelöl ki a törvény, a birói vagy végrehajtói szerepre kimondván, hogy „judicandum est non de legibus, sed secundum legem." 2. Nincs jogában a hatóságoknak törvénynyel ellenkező határozatot hozni. íme a törvény : „Comitatus contra constitutiones regni nihil determinet." 1599.23. 3. Á törvények elleni agitatiót oly szigorúan tiltja, hogy azokra, kik az országos határozatokat nem csak akadályozni akarják, de azokkal ellenkező törvény hozatalára törekednek, dracoi szigorral hütlenségi büntetést szab. íme a törvény így szól: 1597. 46. „Quia saepe numero accidit, quod regnicolae de comitiis domum discedentes suggestione aliisque de causis. ea quae in ipsis comitiis publico suffragio statuta fuerunt, non modo interrumpere satagant, sed etiam contraria eis constitui debere enituntur : inpoena art. 1. 1504. convincantur.

u Ezen büntetés hűtlenség büntetése : becsület- élet-és vagyonvesztés. Meg kell jegyeznem, hogy e most felolvasott törvény az országgyűlés tagjairól szól: de az 1599. 23. e tilalmat s büntetést mindenkire kiterjesztette. Alkalmazzuk e törvényeket. Eger városa oly elvek iránt határozott csatlakozást, melyek az ország szentesített alaptörvényével ellenkeznek s a kormány által már perbefogással megrovandóknak találtattak; s ha mégis, e köztudomás után, ugyanazon alaptörvény elleni izgatásnak engedve határozott: sértette ezen 1599. 23.tczikket.E törvénynyel szemben a határozat megsemmisítése igen szelíd megrovás. Ugyanezen törvény tilalma alá esik Hevesmegyének azon tette, melylyel Eger városnak védelmére kelt. Most áttérek azon kérdésre, hogy a megyék részére követelt jog, a felsőbb rendeleteket félretenni, sőt a végrehajtást megtagadni, honnét vette eredetét? — Sokan azon véleményben vannak, hogy az í. Lipót és Ferencz király idejebeli adófelemelések alkalmával jött szokásba; azonban nyomai felvezetnek azon időkre, midőn e szerencsétlen ország két királyt uralva, a pozsonyi rendek a tokajiakat, és viszont, hazaárulóknak nyilvánították s hozzátartozóikat eltiltották a másik fél rendeletei elfogadásától. De szabad-e azt, a mit a természet és az államjog az államnak ép úgy, mint a magánosnak enged,az extrema necessitas eszközeit békés időkre átvinni ? vagy saját felelőssége ellen gyakorolni azt, a mi csak ellenséggel szemben menthető ? A másik példát és alkalmat erre adta Ulászló 1504. 1. czikke, mely tiltja, hogy az ország rendéi beleegyezése nélkül bárki adót, vagy más hadisegélyt adjon, a különben cselekvőt a legközelebbi országgyűlésre bejelentendőnek s becsület-, élet- és vagyonban büntetendőnek rendeli. Miről szomszédink némelyike azt hiszi, hogy az állambiztosítékokat Pölicz, Aretin vagy Rotteck „staatsbürgerliche" garantiái systematisálták, azt őseink a magna chartánál előbb alkalmazták. Már András és Kálmán alatt az ország törvén)

T

e szabván meg az adót, ezt a törvények oly kizárólag az országgyűlésnek tartották fen, hogy mindent, ki ahhoz nyúlni mer, szigorúan sújtotta, mintha villany-bateriákkal vette volna magát körül. Ennek azon üdvös következése lett, hogy ez irányában minden hazafi karja megbénult s kitért előle. Ez hozta szokásba régibb időben a behajtás megtagadását, mely utoljára 1823-ban fordult elő. De hogy e törvény sem adhatott jogot arra, hogy a kormány rendeleteinek felmondja a segédkéz-nyújtást, megtetszik azon törvényekből, melyek a végrehajtó hatalom körét megszabták. Midőn a helytartótanács 1723-ban fölállittatott, annak hatáskörét először negatív irta körül: „Contra positivas patriae leges nihil determinet." 1723. 102. A positiv hatáskört hasonló laconicusrövidséggel: „Dietales conclusiones per eos quibus incumbit effectui mancipaii faceiet." Minő culminatioja ez a törvényhozói bölcseségnek : rövid, átlátszó, világos és mégis szilárd. Az ország törvényeit azok által, kiknek kötelessége (t. i. megyék és városok által) hajtassa végre. E törvény szavaiból világos, hogy a megye nem coordinált hatóság, melynek az incumbit és mancipari szó értelme szerint szolgai engedelmesség a törvény a legfőbb végrehajtó hatóság irányában s nem hivatása vele a törvények értelme felett vitázni vagy az engedelnességet megtagadni. Azon ellenvetésre, hogy ha a megye szolgai engedelmességgel tartozik, miként lehet kiengesztelni a törvény azon másik rendeletével, melyben a felírási jogot megengedi: e kérdésre megfelel maga a törvény: az 1723. 112. „Ad tollenda quaevis publicorum et dietaliter conclusorum effectum remorantia impedimenta comitatus et civil ates consilio regio informationes suppeditabunt. §. Quas si dare ornisermt, consiliumsuae majestati repraesen-