Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-170
CLXX. OESZÁGOS ÜLÉS. (Nov 5. 1867.) 131 CLXX. ORSZÁGOS ÜLÉS 1867. november 5-dikén Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai : Bemulattatriak : Kassa város kérvénye a kassa-szigeti vasútvonal ügyében; Gellyér Nándor emlékirata a sókezelés ügyében; Borbély Ferencz kérvénye 1848-beli szolgálmányai megtérítéséért; Nagy-Kanizsa városé a biida-fi; ; mei vasútvonal ránya iránt. A hevesi ügy tárgyalása tovább foly. A kormány részéről jelen vannak: Eötvös József b., tíorove István, Horvát Boldizsár, Lónyay Menyhért, Mihó Imre gr., Wenckheim Béla b. Az ülés kezdődik d. e. 10\/ 4 órakor. Elnök: Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvét Dimitrievics Milos jegyző úr fogja vezetni ; a szólani kivánók neveit Grajzágó Salamon jegyző úr fogja jegyezni. A múlt ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Dimitrievics Milos jegyző (olvassa a nov. 4-én tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: Kassa város közönsége a kassaungvár-munkács-nagyszó'lős-szigeti vasutvonalat a szerencs-szigeti mellőzésével országgyűlésikig megállapittatni kéri. Grellyér Nándor eperjesi lakos a só álladalmi kezelése tárgyában emlékiratot nyújtván be, azt figyelembe vétetni kéri. Borbély Ferencz volt esákókészitő az 1848-ban a magyar hadsereg Bocskay-csapata számára szállított fölszerelésekért 6413 frtnyi követelésének kifizettetését kéri utalványoztatni. Nagy-Kanizsa városa közönsége kéri. hogy a buda-fiumei vasút ne Zákánynak, hanem a surdi völgyön a Dráva partjánál Kaprineza felé Zágrábba vezettessék. Mindezen folyamodványok a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Napirenden van a hevesmegyei ügy. Bánó József: T. ház! A, tanácskozások e tárgyról ötödik napja folynak. Én azt gondolom, hogy ezen kérdésnek törvényes oldala igen sok oldalról fel volt világosítva: azért bocsásson meg a t. ház, ha én egy másik szempontot veszek fel, t. i. a mostani nehéz körülmények és átalakulásnak szempontjából fogom a kérdést tekinteni. (Halljuk!) Ha valaki azon meggyőződésben van, és nem veszi figyelembe, hogy a 1848-iki törvény mily roppant kárpótlást nyújtott a megyékért a nemzetnek ; ha valaki nem veszi figyelembe, hogy az 1848-iki törvények alapították meg a felelős kormányt, a népképviseletet, ezek alapították meg a szabad sajtót, a juryt, és a mi legfőbb, ezek adták meg a városoknak és községeknek az életet; ha valaki nem veszi tekintetbe, hogy egy szűk, szabad megyei élet helyett, egy tág országos szabad életet nyert a nemzet; ha valakinek mindig csak az jut eszébe, hogy mi volt hajdan a megye, és mi lett belőle; ha valakinek az jut eszébe, hogy azon szép institutioktól, melyekben oly szép napokat élt, talán örökre meg kell válnia : akkor valóban nem csodálom, hogy ezen kérdés ily válságos helyzetbe jutott; és mégis meggyőződésem az, hogy habár történtek is már ezelőtt némi föllépések a megyék részéről, mégis e kérdést igen könnyű lett volna megoldani, hogyha a külföldről egy hatalmas hang bele nem vegyült volna. Kérdem ugyanis: ki van közöttünk, ki a megyéket meg akarná semmisíteni ? A megyékkel csak az fog történni, a mi márigen gyakran történt, mióta Magyarország áll, t. i. át fognak alakittatni oly formába, oly körbe, oly korlátok közé, melyek épen legszükségesebbekarra, hogy a nemzet javát előmozdítsák. De kérdem, hányszor történt már az, a mitől ma annyi nemes kebel retteg, hányszor alakultak már át a megyék ? Vegyük csak az eredeti várrendszert, és hasonlítsuk össze azon megyékkeh melyek 1848 előtt voltak, és, uraim, alig fogunk rajok ismerni, annyira átalakultak. Véleményein szerint a mai kérdés nehéz oldala abban fekszik, hogy midőn 1848-ban a magyar alkotmány uj alapokra lett fektetve, midőn a megyéktől némely jogok elvétettek , ugyanez alkotmány a megyék jogkörét nem korlátolta: más részről pedig a felelős minisztériumnak oly terheket rótt vállaira, melyek őt a felelősség eszméjénél fogva természetszerűleg megilletik. De ha ezen szabályok nem voltak is kijelölve, azért az 1848-ik esetből igen jól tudhatta minden megye, hogy nemhogy több jogot gyakorolhat, 17*
