Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

126 CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) Madarász József: Fölkérjük az elnök urat, hogy a tanácskozást függessze föl. Csiky Sándor: En is kérem az elnök urat, hogy ha a háznak nincs elég türelme, méltóztassék az ülést felfüggeszteni. Elnök (csönget) : T. ház ! Ismételve kérem, hallgassuk ki a képviselő urat. (Nagy zaj.) Csernátony LajOS: Kolozsvár városa (Derült­ség)sgj táviratot kapott, amelyben, mintmondom, az volt, hogy ifjabb Kossuth Lajos nem fogja elfogadni a megválasztatást, ha rá esnék, mert 8 ne-u jöhet be addig, mig az 1848-diki törvények teljesen helyreállítva nincsenek. Én ezen kolozsvári ügyet nem akarom a tárgyba beelegyiteni, mert az nem illik ide, mint tárgy: hanem csak azért akarom fölhozni, hogy megmutassam, hová vezet a félelem politikája: t. i. tökéletes impotentiára. Mert hát mit tehet a kormány, mit tehet az országgyűlés Ko­lozsvár városa ellen? Seminitsem. Legjobb eset­ben impotentiára ír egy ki politikája, a mely azt sugalja: Demonstráljunk a loyálitás mellett! Nem tudom, miért kell oly nagyon demonstrálni a loyá­litás mellett, mintha oly nagy veszedelem volna. A legszerencsésebb esetben tehát a félelem politikája impotentiára vezet. (Nagy zaj.) A belügyminiszter űr értesítette a házat, hogy neki két eljárás közöl kellett választani: az egyik a szigorú törvényes eljárás lett volna; a másik pe­dig a szelídebb rendszabály. És, kérem, választotta a szelídebbet, mint mondja. Miben áll ezen szelid­ség ? Szelidségböl királyi biztos küldetett ki He­ves megyére, amint küldetnék minden más megyére, v ely nagy bűnt követ el. Szelidségböl felfüggeszti a bizottságot. Ez engem emlékeztet az „aufPulver und Blei Begnadigung"-ra. (Zaj.) A bal oldal, a melyhez szerencsém van ma­gamnak is tartozni, ez eljárást nem helyeselheti, s ezzel épen ő is egy alternatíva előtt áll, (Zaj) mely némileg hasonlít a belügyminiszteréhez: mert elő­ször van a vád alá helyezés indítványa, s azután Tisza Kálmán indítványa beadva. Én részemről a vád alá helyezést nem pártolhatom, mert nem aka­rok épen abba a hibába esni, melyet a miniszté­riumnál sem helyeselhetek, hogy t, i a gradatiot nem tartotta meg; azért szavazni fogok Tisza Kál mán képviselő úr indítványára. De, hogy a ház figyelmét tovább ne fárasz­szam — különösen midőn nekem, mint első be­szélőnek, szükségem lett volna szívélyes figyel­mére — beszédem többi részéről lemondok. Zsarnay Imre: Tisztelt ház! A mint a mai napi tanácskozás megkezdetett, én azon vélemény­ben valék, hogy a tárgy már ki levén merítve, egy­szerűen fogom véleményemet kimondani, hogy a minisztériumnak a Heves megyét illető interpella­tióra adott válaszával megelégszem, s a kor­mány eljárását heyeslem. De miután tisztelt képviselőtársam és barátom Csernátony Lajos, ki mint a szabadelvüség képvi­selője, úgy lépett be a törvényhozás terére, többek ellen és ellenem is gyanút, vádat mert nyilván emelni, mintha én ki tudja micsoda aljas speeulatio­ból szegődtem volna azon párthoz, melynek elvei mellett állok : ki kell jelentenem, hogy én ezen el­vekhez hü voltam már akkor, mikor Csernátony | képviselőtársam a haza ügyében szót sem emelt volt. Ezen gyanúsítást tehát visszatorlom, és saj­nálom azon embereket, kik talán magokból indul­va ki, mondanak mások felett ítéletet. (Helyeslés jobbról.) A mennyire szavait értettem, ő maga szólt és cselekedett úgy, hogy divergentiával vádoltathatik, más országból oly gyakorlatot s viszonyokat adván elő. melyek nálunk nincsenek. Bár keve­set, de egyet, mi a dologra tartozik, értettem beszé­déből, mert a Bodóné dolga ide nem tartozik. (He­lyeslés jobbról.) O azt állítja, hibázott a kormány eljárásában, mert elhamarkodta a dolgot. Ugyan kérdem az igen tisztelt urat, képviselőtársamat és barátomat, ha egy városi őr vagy több őrök mennének éjszaka, s látnák, hogy többen, nem gyujtogatási szándék­ból, hanem szél idején tűzre fogékony helyen tü­zet raknak és az ő parancsukra, hogy oltsák el a tüzet, nem oltják el s ellenszegülnek, erre pedig az őrök tömlöczbe zárják: mit Ítélne ő azon pró­kátorról, ki az őröket azért kárhoztatná s bün­tettetni kívánná, mert a falu meg nem gyúlt s a ka­zal és asztag nem égett meg ? Én tehát valóban nem látok hibát a kormány eljárásában; hanem miután Csernátony t. képviselő­társunk kimondta ítéletét a maga nézete szerint, engedje meg a tisztelt ház, hogy én is mondjak vé­leményt s Ítéletet a kormány eljárásáról. Tisztelt ház ! Ha ezen ítéletet ki akarom mon­dani, igen természetes, hogy teljesítenem kell min­den bírónak legszentebb kötelességét, hogy ne csak a tényt, hanem azon körülményeket és viszonyokat is vegye tekintetbe, mikor itéíni akar, a melyek közt valamely tény elkövettetett. Már most ha én a kormány eljárása fölött Ítélni akarok, tekintetbe kell vennem azon viszonyokat, melyek között a haza, a kormány jelenleg vannak. Hogy megismertessem ezen viszonyokat, en­gedje meg a t. ház, ha a történelemből egy hasonla­tot fogok előhozni. T. ház ! nézetem szerint a mos­tani kormány és hazánk ügye oly viszonyok közt és épen oly helyzetben vannak, mint Róma volt és voltak az első római consulok akkor, mikor a gyű­lölt Tarquinius király kiveretvén Rómából, népsza­vazat által választattak consulok és lettek senatorok.

Next

/
Thumbnails
Contents