Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-169
CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS (Nov. 4. 1867,) 127 Ekkor annyira vigyáztak a consulok és a kormány a nép szabadságára, és az uj kormányformára oly féltékenyek, minden legkisebb zavar s mozgalom miatt oly nyugtalanok voltak, hogy a szabadságnak még új s gyenge fája valamikép ki ne döntessék, hogy Livius feljegyzése szerint nehéz megítélni, vajon, midőn az uj kormányt és szabadságot mindenkép védték, a mérséken nem mentek-e túl. Mit tett a kormány, azt nem tudom; de azt tudom és mindenki tudja a római történelemből, hogy mikor amaz ujonan alapított kormányrendszerek megbuktatására és a királyi családnak visszaállítására, a népszabadság eltörlésére néhány előkelőbb családnak gyermekei és mások, kiket ezek föllazítottak, szövetséget kötöttek, akkor a két consul, Brutus és Collatinus ezen ifjakat mind elfogatta s ítélőszék elé állíttatta. Az összeesküttek közt volt két fia Brutus eonsulnak. A halálos Ítélet kimondatott ezek ellen is. A consul megindulás nélkül nézte, midőn két gyermekén a halálos ítélet végrehajtatott. Tisztelt ház, azt hiszem, képviselőtársaim közül mindenki megvallja, hogy ez eljárás rettenetes, s az emberi természettel ellenkező volt: de azért a hazát és népszabadságot szerető római polgárok közt senki sem találkozott, ki petitiot adott volna a népgyűlésre, hogy a kormány vád alá fogassék, a consulok tétessenek le, a kormányforma változtassák meg. Volt-e valaki, a ki panaszkodott volna, hogy az egyéni szabadság megsértetett, a népre terrorismus gyakoroltatott ? Ez Rómában, a római polgárok közt meg nem történt, ez erélyes eljárás szükségéről mindenki meggyőződött. I a kormányt e miatt mindenki még inkább tisztelte, a bizalom iránta még nagyobb lett: mert ez eljárás által a népszabadság minden veszélytől megmentetett, a birodalom jövője biztosíttatott. Heves megye eljárása, mely szerint ő nem tisztelve a 48-ki törvény 16-ikczikkét, mely a közszabadság biztosítása végett hozatott, melyben intézkedés tétetik, hogy addig is, míg a megyei hatóság rendeztetni fog, a közigazgatás meg ne gátoltassék, mondom, Heves megye eljárása, valamint a kormánynak is ez ellen fellépése a hazának és a felelős kormánynak hasonló viszonyai közt történt: azért én — épen azon ok és czél miatt, mert óhajtom, hogy a megyék jövőben fentartassanak, de úgy hogy mííködésök a felelős kormánynak az ő feladatában ne gátul, hanem könnyebbségül szolgáljon — Heves megye eljárását nem helyeselhetem, azt, mint a 48-ki törvény vívmányaival ellenkezőt, a közcsend és nyugalom érdekében tévesztett irányának nyilvánitom; a kormány föllépését pedig olyannak tekintem, melyet tenni nem csak joga és oka, hanem kötelessége is volt. Ezen okok miatt én a kormány által a hevesi inter- j pellatióra adott feleletet nem csak kielégítőnek ' vallom, hanem a kormány egész eljárásátpártolva kérem a házat, tegye a kormány eljárását sajátjává, s hozandó határozatában mondja ki, hogy azt úgy tekinti, mintha ezt a ház világos határozatának következésében tette volna a kormány. (Helyeslés jobb felöl. Szavazzunk! Zaj.) Csiky Sándor (folytonos zajongás és figyelmetlenség Jcözt:) Tisztelt ház ! Ha belügyi országlár úr az okt. 30-dikán hozzá intézett interpellatiomra nézve megelégli azon feleletét, melylyelazt megelőzőleg hevesmegyei két követtársamnak hozzá intézett kérdéseire válaszolt, és az általa ebben mondottaknál megnyugtatásul többet előadni nem képes, határozottan kijelentem, miszerint én ezzel kielégítve nem vagyok, és így mind a teljhatalmú királyi biztosnak Heves megyébe történt küldetését, mind a megyei bizottmánynak általa lett feloszlatását, mind Eger városa képviselő testületének abbeli jogos határozata erőhatalmas megsemmisétését, miszerint f. é. szept. 8-án Kossuth Lajos nagy hazánkfiának bizalmat szavazott, hazánk törvényeivel homlokegyenest ellentétben lévő ténynek, mely az alkotmányos kormányzattal semmi tekintetbe sem egyeztethető össze, tekintem, következő okokból: mivel az 1848-ik évi 3 íkt. ez. világosan megrendeli 3-ik pontjában azt, hogy a miniszterek a végrehajtó hatalmat a királylyal együtt a törvények értelmében gyakorlani önmagok köteleztetnek, és így ezen végrehajtő hatalom gyakorlatát egy más hatalomra, vagyis teljhatalmú királyi biztosra, mint Heves megyében tette a kormány, nem is ruházhatják ; ezen tette tehát a kormánynak világosan a törvénybe ütközik, még pedig annyival inkább, mivel már az 1559-ik évi 7. t. ez. súlyos büntetés térbe alatt szigorúan tiltja a közszabadság elnyomása és a hazai törvények rendeleteinek féíretételére intézett királyi biztosok működésének alkalmazását ; mivel ugyanazon 1848-ik évi 3-ik t. ez. 26-ik §-a az ország minden törvényhatóságainak addigi törvényes hatóságát jövendőre is teljességében feltartandónak rendeli, az 1848-iki 16-ik t. ez. pedig a megyéket Magyarország alkotmányossága védbástyáinak nevezi. De hát micsoda védbástyái lehetnének a megyék az alkotmányosságnak azon esetben, ha végzéseiket és határozataikat bármelyik miniszter, mihelyest ez neki nem tetszenék, egy nyakukra küldött kir. teljhatalmú biztos által nem csak megsemmisíthetné, de sőt magokat a megyéket is, mint most Hevesben történt , és ugyanennyi erővel mind az 52 megyében megtörténhetik, felfüggeszthetné, és így az átkos emlékű Bach-és Schmerlingféle kényuralmat, a vészteljes ostromállapottal egyetemben életbe léptethetné? Ezen okokra nézve