Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-169
CLXIX. OESZÁ60S ÜLÉS. (Nov. 4. 1867. 121 jos tetszés a középen.) Én azt hiszem, igen: és épen azért igen idő-és okszerűnek tartom a kormánynak a jelen esetben eljárását, hogy nem várva be ily extremitásokat, csirájában akadályoztatta meg a támadható nagyobb veszélyt. De ha politikai tekintetben nem tartom helyesnek igen tisztelt Tisza Kálmán indítványozónak ezen első tételét, még kevésbbé oszthatom azon véleményét, hogy a kormány eljárása alkotmányos elvbe ütközik. En alkotmányos elvnek elismerem ezt, mint indítványozó úr fölállította, hogy tudni illik a bűnöst senkire sem szabad kimondani addig, míg a biró nem ítélt. Isten ments, hogy ezen elvet valaha kétségbe vonjam. Én csak ezen elvnek egyoldalú alkalmazása ellen tiltakozom, és igy egészítem azt ki: a bűntelent se szabad senki irányában kimondani addig, mig a biró nem ítélt. Eger városa pedig az által, Logy aváczi levél szerzője irányában bizalmát fejezte ki. s igy közvetve annak elveit helyeselte, egyszersmind a bűntelent mondta ki azon cselekmény fölött, melynek megitéltetését a kormány a biróság itételére kívánta bizni. (Élénk tetszés a középen.) A közvélemény ilynemű izgatása által tehát törvénytelen nyomást gyakorolt a bíróságokra, melyeknek függetlensége az alkotmányos szabadság egyik nélkülözhétlen föltétele. Nem a kormány mondta ki tehát a bűnöst, hanem Eger mondta ki a büntetelent, mielőtt a biró ítélt volna; és midőn a kormány ezért Eger városát rendre utasíttatni kívánta, a birói függetlenség alkotmányos elvét védelmezte. (Tetszés a középen) A mondottaknál fogva tehát én az indítványozó úrnak második tételét sem fogadhatom el, mert épen azon hiba, melyet a kormány nyakába akar .keríteni, teljes mértékben Eger városára esik. Az alkotmányosság védelmezése tekintetében pedig, melynek megsértésével vádoltatik a kormány, inkább köszönetünket érdemelte ki. Nem pártolhatom e tekintetben tisztelt indítványozónak azon mellék vádját sem, melylyel a minisztériumot illeti, hogy más esetekben, midőn hasonló bizalmi szavazatok jöttek a minisztériumhoz és elvrokonaihoz, mért nem- tiltotta be azokat is. A kormány akkor nem tiltotta be e bizalmi nyilatkozatokat akkor sem, midőn azok tisztelt indítványozó úr s az egész baloldali ellenzék irányában nyilatkoztak, mert ha ezen eljárás formailag nem is correct, de nem volt törvényellenes, és midőn törvényes sympathiáját nyilvánítja valaki akár a kormány, akár a jelenlegi alkotmányos oppositio iránt, akkor csak oly tény eket követ el, melyek ha formailag nem ütik meg a helyességmértéket, de nem is törvénytelenek. De ha valaki oly valaki iránt nyilvánít bizal mi szavazatot, ki Magyarország sarkalatos törvényeibe ütköző elveket hirdet, (Helyeslés a jobb, elKÉPV. H. NAPLÓ. 186%. v. I lemondás a bal oldalon. Zaj) akkor az nem csak formailag hibázik, de törvénytelenséget követ el, I melyet eltiltani a kormány kötelessége. Azonban hagyjuk e csekélységeket, és menjünk át a harmadik tételre, melyben t. indítványozó azt állítja, hogy a kormány eljárása a törvényekbe ütközik. Én régibb törvényeinket egy kissé tanulmányoztam,- az ujabbakat pedig most forgatom. Két törvényt találok ezekben, melyek e tárgyra vonatkoznak. Egyik az 1848-iki 16-ikt. ez. 2-ik §-nak b. pontja, a melyben azt olvasom : „Mindazon hatóságot fogja (t. i. a bizottság) ideiglenesen gyakorolni, mely törvény és alkotmány szerint a megyei közgyűléseket minden tekintetben megilleti." A másikban olvasom, a már sokszor idézett 3. törvény 26-ik §-ban nevezetesen, a hol az mondatik: „Az ország minden hatósága „eddigi" törvényes jogaiban megmaradjon." Ugy találom tehát, hogy a 48-iki törvény a megyei bizottságokat — melyek úgyis csak improvizáltattak — egészen a I régi törvények védelme és paizsa alá helyezte. | Régi törvényeink szolgálnak tehát zsinórmértékül a hevesi eset ' megítélésénél; ezek szerint pedig, nevezetesen az 1805. 5. t. ez. szerint rendkívüli esetekben kir. biztos kiküldetése megengedtetik, a mit Tisza Kálmán képviselőtársunk nem is tagaj dott: a kiküldetés ellen tehát nem lehet kifogása. Hogy rendkívüli volt az eset, mely miatt annak kiküldetése szükséges volt, azt előbb bizonyítottam be: most tehát az volna a kérdés, hogy a kir. biztos eljárása helyes volt-e ? Tisztelt indítványozó úr törvényt ugyan nem | találhatott — mert nincs — mely azon procedúrát ! szabályozná, mely szerint a kir. biztosok eljárni kö! telesek; hanem igen helyesen hivatkozott a törvé! nyes gyakorlatra, mely szerint hajdan a megyéhez 1 küldetett egy resolutio , ha ennek a megye nem I engedelmeskedett, a kormány pedig elég fontosságot í és súlyt fektetett rendeletének végrehajtására, kii rályi leiratot, úgynevezett reseriptumot intézett a I megyéhez, és ha a megye erre se teljesítette a leg| felsőbb parancsot, ekkor küldetett a kir. biztos. | Már most kérdem, mi volt ezen eljárásnak j lényege ? Ha nem akarunk prokátori fogásokkal I élni, hanem a dolog érdemét tekintjük: azt találj juk, a régi eljárás szerint a megyének kétszer I nyújtatott alkalom nyilatkozni: először a resolutio alkalmával; másodszor pedig, midőn kir. leirat intéztetett hozzá. Kérdem, volt-e Heves megyének, e régi szoI kason alapuló két alkalma nyilatkozni ? Felelet: ] igen ! Először, midőn rendelet ment hozzá, és másodj szór, midőn a királyi biztos kinevezését tudató leirat j hozzá leérkezett; és pedig ez nem a királyi biztos j utján, hanem egyenesen a megyéhez intéztetett, a 16
