Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

122 CLXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) főispáni helyettes oda levén utasítva, hogy e tárgyban különös gyűlést hirdessen és abban tárgyaltassa az ujabb rendeletet. A gyűlés meg is tartatott, melyben ismét alkalma volt Heves megyének nyilatkozni. Csakis akkor, mikor a főispáni helyettesnek nem sikerült a ki«gyenlités, és erről a k. biztost értesítette, mondom, csakis akkor jelent meg a k. biztos, hogy érvényt szerezzen kiküldetésének. Azt mondják, nem járt el helyesen a kir. biztos, midőn a vonakodó bizottsági ülést felfüggesztette. Kérdem: ugyan mit tehetett egyebet ? miként felelhetett volna meg másként kiküldetésének? Hiszen két hatóság egy téren egymást semmisitné meg! — Hogy tehát érvényt szerezzen kiküldetésének, fel kellett függesztenie a bizottmányi ülést, és hogy csak ideiglen, csak is ezen egy esetért függesztette fel, ez iránt a belügyminiszter úr nyilatkozata már tökéletesen megnyugtatott bennünket. Én tehát az eljárást, melynek igazolására nekem senki sem tud más törvényt felhozni, mint a 48 előtti szokást és törvényes gyakorlatot, tökéletesen helyeslem. Eszerint az inditrányozóúr harmadik tételének alaposságát sem ismerhetem el. Ugyanazért a minisztérium eljárását okszerűnek s időszerűnek, az alkotmányos elvvel megegyezőnek és törvényszerűnek tartván, kérem, hogy a tisztelt ház a feletti helyeslését mondja ki. (Élénk helyeslés a középen.) Engedelmet kérek, ha még, mielőtt befejezném szavaimat, egy pár észrevételt teszek. Nincs szándékom soká untatni a tisztelt házat. (Halljuk! Halljuk!) néhány pontot mégis meg kell említenem. Nem volt szerencsés Jókai Mór barátom védelmezése NyáryPál részére. Én megvagyok győződve, hogy Nyáry Pál barátom 48-ban csak a megyék omnipotentiája ellen kelt ki, és mi most szintén annak ellenében j^ár toljuk a kormány eljárását; azon t. képviselő urnák akkor sem volt eszében a megyéket eltörölni, valamint most se kivánja e ház egy tagja sem. Hanem azon észrevétel, hogy akkor más viszonyok voltak, mint most, ide nem alkalmazható. Más viszonyok voltak, igenis : akkor más veszélyek fenyegettek bennünket; de ezen veszélyek megvannak most is, mert ha nem volna is más veszély, fenforog az, hogy annyi sok szenvedés, annyi vész és vihar után él ugyan nemzet e hazán, de a gyönge fáeska, melyet a nemzet 18 évi türelme, szenvedései és kitartása, fiainak hű működése által ültettett újra a haza földébe, sok ápolást kivan, és valóban kár azt annyira ingatni ma, ha azt nem volt szabad bántani akkor: mert igen helyesen, szivem mélyéből mondotta Perczel Mór barátom, hogy ha valakinek, nekünk szükségünk van az egyetértésre, mert, és ismét az ő mondatát ismétlen, nem egy ember müve az, a mi itt történt. Sokak hangya-szorgalmának eredménye ez, és, mint 6' gyönyörűen monda, az első szegény költők dalainak ugy megvan abban saját részök és érdemök, mint egy félszázad lefolytán működő sok hazafiaknak. De engedje meg, hogy én még hozzá tegyem, hogy mig ő kün nélkülözött és férfiasan tűrt, addig mi is itt bent szenvedtünk és dolgoztunk a haza újjászületésén. Egyes embernek istenítés e mindig nagy szerencsétlenség, és senki sem követ el nagyobb bűnt a haza iránt, mintáz, ki azt hiszi, hogy ő tett mindent. (Zajos tetszés.) Nincs senki oly nagy, hogy mindent elbírjanak vállai, és nincs senki oly kicsiny, hogy megvetést érdemelne; és a szabadság ezélja, eredménye és boldogítása csak az lehet, hogy ne legyen senki köztünk oly magas, mint a Csimboraszo, de ne is legyen senki oly kicsiny, mint a féreg, kit bűntelenül szabad legyen eltiporni. (Ii >ssza& zajos éljenzés.) Férfias őszinteséggel szólott Perczel Mór tisztelt barátom és szeretett rokonom, midőn azt monda, hogy 48-ban élet-halállal küzdött a nemzeti függetlenségért, és midőn ez elbukott, elvonult és 18 évig nem zavarta a haza ügyeit egy szóval sem ; és ha most bejött, bejött azért, mert kiindulásul elfogadta a transactio jelen művét; és ha nem fogadhatta volna azt el, nem jött volna be. Engedje még' hozzá tennem: erősen hiszen, hogy ui gyanazon férfias megtagadással azután se zavarta volna meg hazájának azon belső küzdelmeit, melyeknek részese nem lehetett volna. (Elénk tetszés.) Igen tisztelt G-hyczy Kálmán képviselőtársam előadására nézve most az egyszer abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudok felelni: nem ! pedig azért, mert ő a maga állásának gyengeségét | annyira kénytelen vált érezni, hogy se a cultusminiszter úr, se Perczel beszédeit hiven nem reassumálta. Sohasem mondta azt Perczel Mór, hogy ha a kormány megbukik, akkor forradalom lesz, hanem azt mondotta, hogy ha a kormány megbukik, akkor vagy reactio következik, vagy pedig ismét védelmi állapotra leszünk szoritva, | Ezek voltak szavai. Szintúgy cultusminiszter ur| nak sem volt esze ágában mondani, hogy tagadja | a megyék felirati jogát, hanem ezen concret esetre j vonatkozva tette megjegyzéseit. Egyre még felelni fogok, arra t. i., mit Per] czel barátomnak válaszolt. Azt monda Ghyczy Kálmán barátom, hogy ha e testűlet tagjai nincsenek oly helyzetben, hogy egyik kormányt lelépni kénytelenittetvén, helyébe más léphessen : akkor mi nem vagyunk parlament, és akkor nem léphet fel irányunkban, oly szigorú követelésekkel. Engedelmet kérek, azt csak nem fogja tagadni Ghyczy Kálmán se, hogy az angol parlament valósa-