Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-169

120 CLX1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 4. 1867.) felszólította Heves vármegyét, melynek hatósága alá tartozik Eger városa, utasítsa rendre a várost és semmisítse meg törvénytelen határozatát. Heves megye ezen rendeletnek nem engedett, sőt ellene felirt, két okát adván eljárásának: először, hogy maga is helyesli az Eger városa által vallotfelveket; másodszor, mert, még ha helyesek nem volnának is azok, nem érzené magát jogosultnak arra, hogy Eger városát nyilatkozatában gátolja. A kormány ezen fölterjesztésre indokolt ujabb leiratot küldött, melyben a megye okait pontról pontra megczáfolván, kijelentette, hogy szükség esetére királyi biztos által is érvényt fog szerezni rendeletének. Dee levelet nem a királyi biztos által küldötte, hanem egyenesen a megyéhez intézte, és meghagyta a főispáni helyettesnek, hogy a rendelet kihirdetése végett külön gyűlést tartson s azt e gyűlésben tárgyaltassa, ez által alkalmat akarván szolgáltatni arra, hogy Heves megye első izben hozott határozatát — értesülvén a kormány ujabb rendeletéről — megváltoztassa s a kormány rendeletét teljesíthesse, így is történt. A főispáni helyettes nvitotta meg az ülést, azon ülésben Heves megye tárgyalta az ujabb rendeletet, de előbbeni határozatát feltartván, a kormánynak az engedelmességet másodszor is megtagadta, sőt még ideje volt a királyi biztos kinevezése ellen óvást is tenni, főispáni helytartójától szívélyesen elbúcsúzni, s tisztikarát oda utasítani, hogy hivatalában továbbra is járjon el. Csak mind ezek után, midőn a főispáni helyettes a történtekről a királyi biztost értesítette, jelent meg ez a gyűlésben és a vonakodó bizottság üléseit egy időre fölfüggesztvén, fogott hozzá a rendeletnek teljhatalommal teljesítéséhez. Már most, tisztelt ház, nézzük, ezen eljárásban melyek azon hibák, melyek miatt a tisztelt ház a kormány irányában nem helyeslését kimondani szükségesnek tarthatná? vagyis inkább elemezzük, vizsgáljuk és mérlegeljük azon okokat, tételeket és állitásokat, melyeket tisztelt indítványozó úr indítványa támogatására felhozott. Ezeket én röviden három pontra vonom össze. Azt állítja először: hogy a kormány eljárása nem volt okszerű, nem volt időszerű; másodszor: hogy az alkotmányos elvbe ütközik; harmadszor: hogy törvénybe ütköző. A mi^az elsőt illeti, mely szerint nem voltidőés okszerű a kormány eljárása, ezt igy indokolja: mert a haza békében, a trón biztosságban van, nyugalom van országszerte , mi volt hát a rendkívüli veszély, mely rendkívüli eljárást kívánt? Tisztelt ház! a haza békéjét, a trón biztosságát senki sem támadja meg veszélyesebben, mint a ki a haza alap- és sarkalatos törvényeit támadja meg. (Élénkhelyeslés középen.) Mert mind a trón biztossága, mind a haza békéje ezen sarkalatos törvényeken nyugszik. (Helyeslés.) A kormány hite és nézete szerint a váczi levélben Magyarországnak alkotmánya és sarkalatos törvényei vannak megtámadva: azért foglaltatta azt le, azért rendelt ellene vizsgálatot, azért kívánta a merényletnek bíró általi megitéltetését. (Helyeslés jobbról.) Eger városa ezt tudta, mert ha Egerben egyetlen ember sem olvasna is újságot, már azon körülménynél fogva, hogy épen ott történtek lefoglalások, köztudomású volt a tény, és mindamellett Eger városa a váczi levél szerzője iránt bizalmat szavazott és így közvetve magaéva tette az abban foglalt elveket, melyeket a kormány birói itélet elé kivánt terjesztetni. Mit lehetett, mit kellett ekkor a kormánynak kötelessége szerint tennie ? Vélekedésem szerint nem egyebet, mint e ténynek politikai hatását meggátolnia és rendre utasítania. A veszély ez esetben ott kezdődött, miI dőn Heves megye Eger városának ezen cselekményét nem csak rendre nem utasította, hanem a kor[ mány e részbeli fölszólitásának sem engedett. A veszélyek mindig csekély okokból támadI nak. Ha ezen esetben a kormány nemigy járvala ! el, és Eger városa példáját egy másik, egy harmadik 1 követte, és pedig jó hiszemmel követte volna, mii után a kormány részéről semmi észrevétel nem I történt, és a baj oly nagygyá növekszik, hogy I azt nem egy rendelet és kir. biztos, de rendkívüli erőszakkal lehetett volna csak legyőzni: kérdem, nem lett volna-e ez mulasztás a kormány részéről? nem vonathatnék-e ezért méltó feleletre ? (Elénk tetszés középen) j Például: ne vegyük az említett esetet, hanem I más hasonlót: ha valaki közülünk vagy polgártársaink közül eléggé gyáva volna egy oly helyre vonulni, hová a magyar igazságszolgáltatás keze el nem ér, és ezen biztos helyről szórna izgatólag gyújtóüszköt hazánk nyugalma ellen; (Élénk nyv,gtalanság a szélső baloldalon. Élénk helyeslés a középen) j ha például valaki közülünk ily biztos menedékből I olynemü iratokat küldene a hazába, a melyekben azt állitaná, hogy a Magyarországban lakó különböző nemzetiségek függetlensége a magyar koronaegységével incompatibilis, és találkoznék község, mely addig, mig a kormány azon tűnődnék, miként állítsa e merénylet elkövetőjét biró elé, ezen elvet magáévá tenné és ennek példáját a 3-ik, 4-ik és utóbb a 100-dik község követné — még pedig jó Íriszemben, mint fenébb is emlitém, mert hiszen a kormány még figyelmeztetéssel sem lépett föl a kérdéses irat ellen — végre oly izgatott állapot fejlődnék ki, melyet nem királyi biztos, nem a kormány rendeleteivel s k. biztossal, hanem sokkal szomorúbb eszközökkel lehetne legyőzni: ekkor, kérdem, nem volna-e ez állapot miatt feleletre voj nandó a kormány a mulasztásért és ezen mulasztásL ból eredő minden szomorú következésekért ? (Za-