Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-168
104 CLXVI1I. OESZÁGOS ÜLÉS. (Sav. 2. 1867.) vezetett-e mindenkor és minden időben ily eljárás az apsolutismushoz ? Kérdem, szabad-e a kormánynak ily komoly és szabadságunkat veszélyeztető jel enségeket közönynyel nézni ? E jelenségek pedig hivatalos kifejezést nyertek Heves megye és Eger városa határozataiban. A k ormány tehát felelőssége öntudatábanHeves megyébe királyi biztost küldött, s Heves megye és Eger városa határozatait megsemmisítette. Mielőtt a kormány ezen eljárásáról véleményt mondanék, a két következő kérdéstől ítészem azt függővé: tehet-e eleget a minisztérium a felelősség elvének, ha rendeleteit félre lehet tenni ?s volt-e oka és joga a kormánynak a jelen esetben Heves megyébe királyi biztost küldeni, s e megye és Eger városa határozatait megsemmisíttetni ? A mi az első kérdést illeti: a modern világ műveltsége nem tudta eddigien a szabad kormányzat magasabb typusát felállítani: mint a felelős parlamenti minisztérium formáját. Ily minisztérium az alkotmányos praxis szerint nem csak az ország képviseletére támaszkodik, hanem annak többségéből foly ki. Ily minisztérium formális meghatalmazottja az országnak, tehát az önkormányzat legfelső fokozata. Áll pedig a miniszteriurn kétféle ellen őrködés alatt: ellenőrködik felette egyrészt a korona; másrészt az ország, képviselői által. Kérdem : ellenőrködhetik-e felette még egy harmadik tényező is, különösen pedig hazánkban a helyhatóságok és .bizottságaik? Fölfogásom szerint a kormánynak actiója annyi sokféle ellenőrködés mellett semmire redueáltatnék, s ilyen kormány a gyöngeség és tehetlenség ideálja volna. (Tetszés.) Ily harmadik tényező ellenőrködése mellett százféle testületek részéről, melyeket a helyhatóságok rendezetlen állapotában némely megyékben a főispán befolyása, másutt a véletlen, harmadik helyen egy táblabirói cotteria állit össze, a rendes közigazgatás, minőt a mostani világ szükségei igényeinek, lehetetlenné válnék. (Helyeslés.) S nem anomalia-e, ha az ország egy része az egész ország meghatalmazottja: a kormány és az országgyűlés felettakar őrködni ? Mi lesz a felelősség elvéből, ha egy testület a kormány actioját zsibbaszthatja? Oly fogalomzavar ez, mely nem csak a kormány felelősségét, hanem magát a képviseleti rendszer, e legszabadabb és legdemokratikusabb rendszer jelentőségét illusoriussá teszi. Az alkotmányos, theoria s az egész civilisált világon divatozó alkotmányos praxis szerint, a kormány rendeleit mindenki, akár egyén, akár testület, tisztelni, s a mennyiben végrehajtásával van megbízva, végrehajtani tartozik. Ha ezen alkotmányos szabálytól eltérünk, s megengedjük, hogy a kormány rendeleteit félretehetik: akkor a kormány felelőssége üres szó ; akkor térjünk vissza a collegiális kormány rendszeréhez, melylyel a megyék ily eljárása összeegyeztethető, s mondjuk ki, hogy a parlamenti kormány gyakorlatára alkalmasak nem vagyunk, (Zaj, nyiígtalanság a hal oldalon) hogy mi az elavult privilegiális osztályok államszerkezetét akarjuk fentartani (Ellenmondás a szélső bal oldalon) s menjünk vissza a gravaminális országgyűlésekhez. (Helyeslés.) A mi a második kérdést illeti: Eger városa alaptörvényeink, a pragmatica sanctio ellen határozatot hozott. Heves megye e határozatot a kormány rendelete szerint megsemmisíteni vonakodott. A kormány kötelessége volt királyi biztost küldeni s e határozatokat megsemmisíttetni; s a mint ez ügy folyamából kiderül, a kormány a SLokásos formákat sem sérté meg. Meg kell még jegyeznem, hogy egészen máskép áll az egyén a minisztérium irányában , mint egy administrativ hatóság: az egyén ellen bűntett esetében csak bíróilag lehet fellépni; de administrativ hatóság irányában a korma nynak joga van közigazgatásilag fellépni, mert az a kormányzat természetében fekszik. (Helyeslés.) Én tehát nemcsak helyeslem a kormány eljárását , hanem merem állítani, hogy a kormányt feleletre kellett volna vonni, ha máskép járt volna el. Ily mulasztás által a minisztérium elvesztette volna a korona bizalmát, mely nélkül fen nem állhat; ily mulasztás által az 1848-ki törvények szelleme ellen vétett volna; ily mulasztás előbb-utóbb a viszonyok hatalma folytán nyakunkra hozta volna azabsolutisticusreactiót. (Felkiáltó sok jobbról: Igaz! Nyugtalanság a bal oldalon.) Legyen szabad előadásomat azon óhajtással végeznem, hogy legyen alkalmunk mielőbb a törvényjavaslatot a helyhatóságok rendezéséről tárgyalni: mert e kérdés szerencsés megoldásától nem csak a parlamentalismus jövője hazánkban van feltételezve, hanem még becsesebb javak jövője, értem az ország normális fejlődését s a magyar korona országainak állami consistentiáját. Nem birok elegendő ékesszólással arra, hogy Perczel Mór képviselő urat beszédje egész tartalmára nézve czáfolni akarjam; de miután azt méltóztatott mondani, hogy tisztelt barátom, Eötvös József báró és társai 1846-ban és 47-ben, épen akkor, midőn az administrátori rendszer által az alkotmány meg lett támadva, központostitással léptek fel: erre azt felelem neki,hogy épen azért léptünk fel, mert a megyei rendszer nem volt képes az alkotmányt a kormány visszaélései ellen megvédeni. Egyébiránt nem az administrativ centralisatio eszméjével léptünk fel. Ezenkívül a t. képviselő úr anachronismust követett el, a megyei rendszert ugy, a mint az működött 1825 óta, ezeréves institutionak nevezvén.
