Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.

Ülésnapok - 1865-168

CLXVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) 103 háznak körülbelül ezek teendői: vagy az interpellatiö és a vitatkozások folyama után egyenesen minden motivatio nélkül napirendre tér a ház; vagy indokolhatja az interpellátiora adott felelettel való megelégedését; vagy indokolva kijelenti a felelettel való elégületlenségét; de a ház e részben határozatot nem hoz. (Mozgás.) A ház nyilatkozik, de határozatot nem hoz. Ismételve kijelentem, hogy bármikép osztom is fő elveiben Tisza Kálmán képviselőtársam nézeteit; de indítványát azon magas politikai szempontoknál fogva, melyeket előbb volt szerencsém fejtegetni, nem támogathatom. Én azt gondolom, talán a t. ház megfelelne minden tekinteteknek, ha egy igen egyszerű ordre de jourt fogadna el. (Halljuk! Halljuk!) Tisztán, egyszerűen, minden megjegyzés nélkül mondja ki, hogy a képviselőház ezen vitatkozások következtében is az interpellátiora adott nyilatkozat után áttér a napirendre. (Elénk ellenmondás a miniszteri székekről: Már nem lehet! Már késő! Zaj. Halljuk! Elnök csönget.) Távol vagyok itt valami nagy erőt vagy valami nagy hitet követelni ezen indítványnak; de hisz, azt gondolom, a minisztérium tökéletesen megelégedhetnék ily nyilatkozattal; míg másrészt csakugyan történtek épen a miniszteri padról oly véleményelőadások, melyek azon aggodalmakat, melyek fölmerültek és melyek más körülmények közt és kevésbbé abnormis állapotokban talán igazolva is lennének, fokozták. Ezért, és másodszor még azért, hogy én tapasztaltam és olvastam az interpellatiok elintézési módját. Nem akarom Francziaországot fölemlíteni, hol sok retor tán megy keresztül, mig csak megengedik, hogy valaki interpelláljon. Azt hiszem, előttünk talán csak két ország van: a kis Belgium és Anglia, melyre e tekintetben hivatkozhatunk. (Halljuk!) PulSzky Ferencz *. Olaszország! Perczel Mór: Ez még egészen új. Angliában az interpellátioknak következménye nem egyszer miniszteri krísis és változás. Sokszor az interpellátio utján egyszerű administrationális kérdések is hozatnak szőnyegre. Jól emlékszem — és e tekintetben Pulszky Ferencz barátomra mernék hivatkozni — hogy egyszer egy magyar kérdésben. Pulszky Ferencz: Úgy van! Perczel Mór: . . . egy magyar nő elfogása tárgyában igen élénk vita támadt mind a lordok, mind a commonerek házában. De különösen emlékszem, nem régen, csak pár év előtt, nagy vita volt az angol parlamentben a menekülteknek Pánsban való működése miatt. Hosszasan tartottak a v

iták, nagy miniszteri krisis volt, és gondolom, miniszteri változás. Nem áll az, kérem, hogy csak azon nap és azon perczben térhetni napirendre, az ordre du jourra. midőn az interpellátiora felelet adatott és az nyomban tárgyaltatott. Ugyanis, kérem, sokszor teszik azt, hogy mindenféle motivátió nélkül, a nélkül, hogy akár helytelenítés, akár helyeslés mondatott ki, nyíltan kimondják, hogy áttérnek a napirendre, vagyis áttérnek az egyéb tárgyalás folytatására— mert az interpellátio mindig megszakítása a rendes tanácskozásnak. Nem akarom tovább indokolni előadásomat; csak egyszerűen ismétlem szónoklatom befejezéséül, hogy én egyszerű napirendre térést indítványozok. (Éljenzés.) Trefort Ágoston: Tisztelt ház ! Nem mondhatom, hogy nekem a sors kedvezett volna, miután ily jeles szónokok után jött reám a szólás sora. De mind a mellett, felfogásom szerint, az igazság és legalább az én subjectiv veritasom nem szorul czifra szókra. Bátorkodom szokott egyszerűséggel és rövidség-gél nézeteimet előadni. (Zaj. Elnök csengj.) Ugy látszik, hazánknak azon sajátságos, sőt mondhatom, tragikus sorsa van, miszerint ugyanazon nemzedék, mely hosszú küzdelmek után egy nagy müvet állított , azon műnek lerombolására törekszik. Történt ez már egyszer, s ismét komoly jelenségek mutatkoznak, hogy egy turbulens töredék azt ismételni hajlandó, ha törekvéseinek elejét nem veszszük. Aggályaim nem alap nélküliek. Alkotmányunk helyreállíttatott, felelős parlamenti kormány jött létre , a közös ügyek rendeztettek, melyeknek előbbi rendezetlen állapota folytonos alkotmányos összeütközéseknek, sőt forradalmaks véres háborúknak kútforrása volt, és le van téve az alap, melyen Mag yarors zág szabadságát s önállását teljes mértékben élvezve, anyagi és szellemi érdekeit fejlesztheti és biztos jövőnek nézhet elébe. S mit látunk annak ellenében bizonyos körökben mivelni ?! A törvényhozás tekintélye rendszeresem, aláásatik, a szentesitett törvények folytonosan gunyoltatnak. A sajtószabadságot a sajtó egy része a törvényes állapotok elleni izgatásra használja. (Helyeslés.) Testületek organizáltatnak, melyek államot az államban szándékoznak képezni, s némely megyék az országgyűléssel és az ország kormányával coordinált testületekállását követelik. Mielőtt a budget a házban discutiáltatnék, azzal izgatják a népet, hogy mi terhein segíteni nem akarunk. Miért nem vonatunk felelősségre, hogy nincs eső, mikor kell, s nincs szép idő, mikor bizonyos uraknak igy tetszik ? Végre azon doctrina állíttatik fel, hogy Magyarország függetlensége az uralkodó ház fe nállásával össze nem fér. (Helyeslés.) Lehet-e kilátásunk ily jelenségek közt arra, hogy fiatal szabadságunkat consolidálhatjuk ? Nem