Képviselőházi napló, 1865. V. kötet • 1867. szeptember 30–deczember 9.
Ülésnapok - 1865-168
98 CLXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Nov. 2. 1867.) vetválasztásai által befolyt a törvényhozásba; de még azonkívül statutarius jogánál fogva törvényt is alkothatott, illetőleg statútumokat, kötelezőket mindenkire, hozhatott, ha ezek a köztörvénybe nem ütköztek. Legislativ hatalommal is birt tehát a megye. Hogy a követválasztásra és a követi utasításadásra nézve az 1848-ki átalakítási törvény folytán a megyék ezen utolsó adtributuma természetszerűleg módosult, ki tagadhatná ezt? A megye többé nem választ követeket, nem adhat utasításokat ; de ezért nem veszti el se jogát, se képességét arra, hogy akár micsoda közügyekben ne nyilatkozhassak. Azt hiszem, maga cultusminiszter úr sem méltóztatott tegnap ezen állításomat kétségbe vonni. Sőt a mint igen élénken emlékszem rá, tegnapelőtt ő maga is azt állította, hogy ezen tekintetben a megyék befolyása sértetlen maradt. A megye, nyilatkozatai által, ha nem is többé directe, de indirecte soha sem szűnt meg befolyást gyakorolniatörvényhozásra. Miért isienne szükségesakár közpolitikai, akár administrativ tekintetben a megyét korlátozni ? Hiszen, midőn minden egyes akár sajtó utján, akár nyilvános gyülekezetben nyilatkozhatik és küzdhet a kormány eljárása ellen, és érvekkel támogatva előadhatja a maga véleményét még a legkényesebb kérdésekben is: miért ne tehetné .ezt még inkább egy oly törvényes és rendezett testület, mint a megye ? — Nem is lehet tehát itt szó ez iránt; a kérdés csakis arra terjedhet ki, vajon a megye a törvénybe ütköző, az administratiot lehetlenitő, vagy az országnak belbékéjét veszélyeztető intézkedéseket tesz-e, vagy ilyen határozatokat hoz-e ? Nézetem szerint igen kár volt, hogy a tanácskozás nem szorítkozott csupán arra, mi napirendre volt kitűzve, t. i. a belügyminiszter úr feleletének tárgyalására. Nem lehet tagadni, hogy itt nem egyedül a formalitás, nem is épen a törvénynek szoros magyarázata az, a mi a kérdést eldönti. Hiszen mi még ma sem vagyunk egészen normális állapotban. (Igaz!) Ki merné azt állítani, hogy hazánk alkotmánya teljesen helyre van állítva? kimerné azt mondani, hogy mi ma már minden veszély ellen biztosítva és egészen szabadok vagyunk ? Leestek ugyan lánczaink; de bizony még mindig őriztetünk; s nem egyszer hallottam igen tekintélyes férfiaktól, hogy nem kell nemzetünket izgatni, nem kell a hatalmat provocalni, mert lehetséges, hogy még egyszer visszatér azon irgalmatlan rendszer, a melyl 18 éven át majdnem halálra kínozta nemzetünket. Én ugyan nem osztom azok okoskodását, kik nemzetünket ilyen merénylet lelhetó'ségével ijesztgetik. Semmi okunk és nem is illó' hozzánk ily rémektől félni. Féljenek inkább ó'k, kik közügyeinkkel 18 éven át oly lelkismeretlenül és botorul elgazdálkodtak. Renditlen hitem és tudatom, hogy azon nemzet, mely ki bírta állani a 18 éves, a történelemben szinte páratlan elnyomatást; azon nemzet, mely meglepetve és készületlen bár, oly harczi dicsőséget I képes vala kivívni és tud előmutatni, minő 18 éven át egész a mai napig egész Európában megismertette fajunkat és neki rendkívüli politikai hitelt szerzett; azon nemzet, melynek egy arany korszaka van, minő az 1823—48-iki, a reform arany korszaka: ily nemzet nem félhet, ily nemzetnek nincs oka félni, ily nemzet elégtételt várhat, és elégtételt fog is nyerni. (Élénk hosszas helyeslés.) Ha a tisztelt cultusminiszter úr ugy szólt volna itt, mint képviselő; ha az ő előadását oly phreneticus applausussal nem fogadta volna a jobb oldal, mint ez tegnap történt: talán nem érdemelne oly nagy figyelmet, nem követelne oly visszatorlást, mint a minőt így előidézett. De midőn miniszter szól, felelős még szaváért is. Eötvös József b. vallási s közoktasási miniszter: Ugy van! Perczel Mór: Hivatkozott a miniszter úr az 1848-iki törvények eredetére. A ki a törvényt hozza, mindenesetre az a legbiztosabb s competensebb értelmezője magának a törvények is. Koránsem akarom én tagadni, hogy a miniszter urnák a 48-iki reformok létesítésében tetemes érdemei vannak ; de vannak ám másoknak is. (Élénk helyeslése) Nem egy ember maga. nem is az 1847 — 48-iki törvényhozás vivta ki azon roppant eredményeket: egy legio hazafinak önfeláldozása, lelkesedése és ernyedetlen működése szerezte a nemzetnek az 1848-iki átalakulást. Megkezdették a reform arany korszakát és meginditák a magasztos munkát a szegény írók és a nemzeti költők, kik szerzek és terjesztették a nyelvet és fölidézték a hon fiaiban a szükséges lelkesedést és hazaszeretetet; csak igy és ezután folytatták 1825 körül a haza alkotmányát védő úgynevezett táblabírák. És itt bátor vagyok figyelmeztetni a t. miniszter urat Eötvös József b. vallási s közoktatási miniszter: Nem szükséges! Tudom! Perczei Mór: . . . hogy ők mindezt tették épen azon megyei institutioval, melynek értékét miniszter úr most kétségbe akarja vonni. Indítványozták, hozták is és kivívták az 1848-iki törvénye • keta Wesselényik, Kölcseyk, Széchenyik, Batthyányiak és TelekiLászlók, és utánokjöttDeákFerencz, (Dörgő éljenzés) és az 1832/6-iki és 1839/40-iki Deák Ferencz körül csoportosult a jelesek szép hada: a Bezerédjek, a Klauzálok, a Beöthyk, a Szentkirályik, aRádayk, a Palóczyk, Kubúryik, mind oly férfiak, kiknek emlékét a jelen, mint utókor áldani fogja. (FÖlkiátiások: Perczel Mór!)
